Nem vagy az esetem

13. rész

Amikor a kórházhoz értünk két váratlan személy is fogadott....

Anya és apa. Egymás mellett álltak és beszélgettek, úgy mint a normális emberek. A történtek után elég fura ezt látni, de nem melegséget érzek. Inkább egy fura, keserű érzés tölt el, ami úgy érzem felemészt.

Amikor megláttak minket odarohantak hozzánk.
Kérdezgettek, én meg válaszoltam. Persze egy kitalált történetet, amit a kocsiban átveséztünk, hogy minden passzoljon.

-Elmentem Adam edzésére. A lelátó legelső sorában ültem, hogy közelről tudjam nézni az eseményeket. Valaki felém dobta a labdát, de nem tudtam elkapni, ezért az oldalamat érte a repülő tárgy. Az arcommal, hát ami azt illeti verekedtem, de nekem volt igazam. Ezért nem kaptam érte semmit. A másik lány is kapott egy-egy jól célzott ütést.

- Értem kicsim, de a csuklóddal mit csináltál? -kérdezte aggódóan anya.

- Felmostak a suliban és ráestem. Nem nagy ügy. -válaszoltam félvállról.

A kórházban megvizsgáltak, tettek egy normálisabb gipszet a bal csuklómra. A bordám eltört. Kettő is a bal oldalt. Az arccsontom csak zúzódott.

Hazaérve apa megpakolt bőröndjei fogadtak a bejáratnál. Nem tudom, hogy ezek itt voltak e, vagy most kerültek ide, de szívfacsaró látvány. Blake bíztatóan a hátamra helyezte nagy mancsát és finoman elkezdett befelé tolni.

Miután Olsen elment az asztalhoz ültünk le beszélgetni.

- Figyeljetek, most megosztjuk veletek mi, hogy lesz ezután. -mondta anya és apára nézett, hogy folytassa.

- Én fogok elköltözni, de nem messzire. A tengerpart közelében vettem egy házat. Majd megmutatom holnap. Bármi kell hívjatok nyugodtan. Vagy gyertek át. Az a ház a ti otthonotok is. Ugyan annyi jogotok van ott lenni nálam, mint itt. A nagyszüleitek is tudják. Mama nagyon ki van akadva, szóval ha erről fogtok majd beszélni, csak finoman. Az új barátnőmet remélem kedvelni fogjátok. Chloe a neve. Majd megismeritek. Mivel még friss a kapcsolatunk, ezért nem lesz ott nálam mindig. Lesz időtök megszokni. Ettől még szeretlek titeket oké? Rendben lesz itt minden. -mondta apa mosolyogva, én meg legszívesebben rájuk üvöltöttem volna, hogy ezzel elrontják az életemet, de nem lehetek önző. Még akkor sem, ha ők azok. Nem azt mondom, hogy áldozzák fel az életüket a gyerekeik miatt, de meg sem próbálták helyrehozni. Persze én ezt nem tudhatom bla bla bla... de igen. Tudhatom.

A beszélgetés további része nem nagyon maradt meg. Annyit tudok, hogy holnap megnézzük apa új házát. Kíváncsi vagyok rá.
Azt mondta, hogy lesz saját fürdőm meg gardróbszobám és úgy festhetem be, ahogy szeretném. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, de azért nem egy szinten van a válás és a saját fürdő.

Másnap reggel, úgy döntöttem, hogy felhívom apát a házzal kapcsolatban. Második csörgetésre vette fel.

- Jó reggelt Ri! -szólt bele apu vidáman.

- Szia! Arra gondoltam, hogy ma reggel átmennék hozzád, ha nem gond. -mondtam bizakodóan.

- Egy, nem gond. Kettő, az nem hozzám, hanem hozzÁNK - nyomta meg a többes számot.

-Oké! Akkor menjek én, vagy eljössz értem? -kérdeztem meg.

- Tíz perc és ott vagyok. -jelentette ki, majd bontotta a vonalat.

Pontosan tíz perc múlva csengettek. Idő közben írtam anyának, hogy elugrok apához.
Bepakoltam a szükséges dolgokat, majd kiléptem az ajtón. Apa fekete kocsijával találtam szemben magam.

Út közben kérdezgette, hogy kell e valami, meg, hogy jól vagyok e. Persze igennel válaszoltam, közben azt kívántam bárcsak eltűnhetnék.

Apa egy igen nagy, modern, emeletes épület előtt parkolt le. Tátott szájjal bámultam az előttem lévő "új otthonomat".
Rohantam az ajtóhoz, már amennyire tudtam.

A házba belépve, egy tágas előszoba fogadott. A kisebb helység egy nagy, amerikai típusú nappaliba torkollott. A ház közepén, széles, fehér márványos csigalépcső fogadott. Felrohantam rajta. Lehet gyerekes vagyok, de igazi hercegnőnek éreztem magam. Hihi. Az emeleten sok szoba volt. Minden ajtón egy aranyozott tábla díszelgett. Megtaláltam a nevemmel ellátott fém darabot. A szobámba belépve kisebb örömrohamot kaptam. Nagy, téglalap alakú szoba. A bejárattól balra egy nagy plazma tévé virított a falon. Vele szemben egy kétszemélyes emeletes ágy. Alatta fekete háromszemélyes kanapéval és szürkés-lila díszpárnákkal. A fal színe szürke, kék, lila árnyalatok kombinációjából lett összerakva. Az ágytól balra egy erkélyajtó nézett vissza rám. Azonnal kimentem. A tenger egyenletes hullámzását pillantottam meg.
Lenézve a szinte tökéletes kertre, megláttam egy beépített medencét. - Ezt majd kipróbálom- gondoltam magamban és visszamentem az álomszobámba.
Mint apa azt mondta, van külön fürdőm, káddal és kétszemélyes mosdókagylóval. Illetve gardróbszobám, ami egyezik az otthoni szobám méretével. Nem beszélve arról, hogy telis-tele van ruhákkal.

-Ezeket Chloe választotta neked. Nagyon remélem, hogy majd ki fogtok jönni. Ő igyekszik. -mosolygott rám apu.

Hmm, eddig tök aranyosnak tűnik ez a Chloe. Lehet jól ki fogunk jönni.

Mellétrafáltam. Megint.