Nem vagy az esetem

8. rész

Belépett rajta Adam és Blake
Basszus....

Megdermedve bámultam őket. Jack is észrevette ijedségem tárgyait, de mit sem törődve velük, tovább folytatta sztorizgatását. Engem azonban nem kötött le.

Adam egyszer rám vezette a tekintetét és megrökönyödve figyelte, az éppen nekem beszélő Davist.
Egy pillanattal később Olsen is csatlakozott a bátyámhoz. Gúnyos mosolyra húzta a száját és kiviharzott a kávézóból.

Adam meglepetésemre, odajött hozzánk.

-Szia hugi. Ohm Davis. -biccentett a fiú irányába.

-Szia mizu? -kérdeztem a bátyámtól. Azt remélve, hogy mond valamit Blakkel  kapcsolatban. Bár nem értem miért remélek ilyeneket.

- Haza kell jönnöd. Most. - utasított, nem megszokott módon. Eddig azt akarta, hogy otthon se legyek, most meg hazahív? Lehet történt valami?

- Hát jó. Ohm nagyon köszönöm a meghívást, majd még találkozunk. Szia Jack!

- Sz-szia? -szólalt meg először, mióta Adam odajött hozzánk.

A hazafelé vezető félórás út, csöndben telt. Bármit kérdeztem Adamtől nem reagált, vagy letudta egy legyintéssel. Nagyon ideges lettem, hogy vajon mi történt otthon.

A házba belépve, mindent rendben találtam, ezért kérdőn néztem Adamre, aki ideges tekintettel vizslatott.

- Mégis hogy képzelted ezt? Elmész Jack Davissel kávézgatni? Tudod te mit szokott csinálni a lányokkal? Jól felcsinálja őket, aztán lelép. Ezt akarod? Ilyen akarsz lenni? Egy a sok közül? Csalódtam benned.- mondta undorral teli hangon.

- Adam állj már le! Nem csináltunk semmit. Tegnap átjött bocsánatot kérni, ma meg csak egy kávéra hívott meg. Nem történt semmiféle aktus és nem is fog. Az meg, hogy te és Blake így felfújjátok az egészet rohadtul nem okés. Ne akarjátok már megszabni, hogy kivel legyek! Ha éppen ahhoz van kedvem, akkor megyek Jackkel kávézni, kipipálom magam Luka listájáról és ribancosan fogok öltözködni. Azért, mert az én életem, én testem és mert nem ti döntitek el, hogy kivel legyek és mit csináljak!- ezzel a szöveggel, még magamat is megleptem, de nagyon felidegesített az, hogy nem bízik meg bennem ilyen téren.

Aztán Blake Olsen kilépett a fal takarásából és megvetően nézett rám. Nem értem, megint mi bajuk. Még Adam oké, de Blake? Neki meg aztán tényleg semmi köze nincs ehhez. 

Ezután Olsen és a bátyám felmentek a szobájába.
Én meg felhívtam Bonnit.

- Szia zavarlak? -kérdeztem miután felvette.

-Dehogy mond csak. -felelte.

És elmeséltem neki mindent. Jacket, Adamet, Blaket. Végül zárásképp elmondtam, hogy furán viselkedik, illetve, hogy egyáltalán nem beszél velem.

- Figyu Ri ez ahj. Én csak tudom, hogy most sok problémád van és nem akarom a sajátjaimat is rád zúdítani. -ajaj ez így nem lesz jó.

- Ne ne ne! Ezt hagyd abba! Tudod, hogy rám számíthatsz. Akármennyi gondom is van, téged meghallgatlak. Viszont, ha nem mondod el magadtól, Peterről fogok beszélni állandóan a te közeledben. Ezt nevezhetjük bosszúnak is ha úgy tetszik.- gondoltam, majd ettől megnyílik.

-Te dilis vagy -röhögött fel a vonal másik végén Bonni.

- Én ezt komolyan mondtam. -jelentettem ki a biztos siker érdekében.

- Jó rendben. Lehet egy kicsit bejön. DE! Csak lehet és csak kicsit.- nyomatékosította meg a barátnőm szavait.

- Aha, persze, hogyne -válaszoltam nevetéstől elfojtott hangon.

- Hé! Ne röhögj! -szólt rám Bonni, de akkor már mind a ketten hahotáztunk.

Ezután beszélgettünk, úgy mindenről. Suliról, kirándulásról, fiúkról.

Nagyjából három óra trécselés után, indultam fel a szobámba, amikor meghallottam Adamet és Blaket egy igen érdekes témáról beszélni....