I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

18.fejezet:Elmebaj

Tara szemszöge

-Mennem kell.-állt fel,majd elkezdett felöltözni.-Szólok Rebekah-nak, hogy keressen meg.-azzal elhúzta a csíkot. Csalódott voltam és szomorú. Úgy éreztem, hogy csak erre kellettem neki.
-Ki hitte volna..-mondtam halkan, majd elkezdtem vissza venni minden rongyom.
Mikor kimentem a házból engem kezdett nézni..Marcell. Ő kergetett álmomban!
Elfordultam tőle, majd megindultam egy random irányba. Ekkor megláttam Rebekah-t. Oda siettem mellé..
-Na végre, hogy meg vagy. Merre jártál?-akadt ki Rebekah, mire vállat vontam hanyagul.
-A lényeg, hogy találkoztam Klaus-al.-feleltem megindulva mellette valamerre, amerre ő ment.
-Igen azt láttam. Elrángatott.-forgatta meg a szemeit, mire rá néztem. A szemeibe néztem ő pedig lesokkolt.-Lefeküdtél vele megint?-kérdezte én, pedig lehunyt szemekkel vettem egy mély levegőt. Lehet, hogy hiba volt...de kell nekem. Mint az oxigén.-Te megőrültél.-nevetett fel, mire csak vállat vontam, de ekkor egy hatalmas házhoz érünk, ahol egy M betű volt. A Mikaelson címer volt a falon és Klaus hőbörgése felrázta a házat. Rettenetessen dühös lehetett, de persze én idióta, hülye bementem.
-Remek-fordult felém a falnak csapva a poharát-Egy napos kalandom kelléke is megérkezett.-nekem itt volt végem.

Klaus szemszöge

Rettenetessen dühös voltam, mikor Tara bejött. Elvesztettem a fejem.
-Remek-vágtam egy poharat a falhoz-Egy napos kalandom kelléke is megérkezett.-ekkor láttam, hogy mit tettem. Rájöttem, hogy kivel is beszélek, s arra is, hogy nem gondolkozok mielört beszélni kezdet. Lesápadt s láttam azonnal ahogyan össze törik, mlst veszítettem el, és helyettem megyneri a Salvatore.
Tara szemszöge

-Tara..-suttogta, mire elnevettem magam fájdalmamban.
-Azt hiszed..-léptem közelebb-Hogy bánhatsz így velem?-álltam a sarkamra ami neki láttam, hogy megbánta. Ez nekem nem elég!
-Én..-kezdte de rá förmedtem.
-EZERSZER JÁRTAM MEG A HALÁL ÚRJÁT ÉS Több milliószor tapostak a porba-vettem halkabbra a hangom.-De te-nevettem fájdalmamban-A föld magjáig löktél.-mondtam halkan.
-Tara..-fogta meg Rebekah a vállam.
-Ha nem hoztál volna ide...valószínűleg most nem lenne ez.-mondtam ridegen majd a kocsihoz sétáltam, beültem és hazáig az összes lovat felmozgatva az autómban haladtam.

[...]

Mikor hazaértem szégyenemben elsüllyedtem volna.
Elfeküdtem és csak zokogtam megállás nélkül.
Órák után persze abba hagytam, de az ágyból nem keltem ki.
Minden erőm, motivációm odaveszett így másnap sem keltem fel.
Aztán Vasárnap sem keltem ki az ágyból.

[VASÁRNAP]

-Jól vagy?-Jött be anya, mire elnevettem magam a plafont nézve.
Ezt sosem hallottam még.
-Persze.-feleltem, mire bizonytalanul belépett. Ekkor kezdtem el hallani az ütőerének ütemes dobbanását. Jó volt hallgatni, de nem kellett.
-Nem hiszem..-jött közelebb, mire rá néztem.
-Minden oké..-suttogtam, mikor bejött Demon.
-Bántott.-állapította meg, mire elmosolyodtam.-Rohadék..-suttogta.
-Anya...ki mennél?-anyának nem kellett több, kirohant, amin elmosolyodtam.
-Gyere..-suttogta leülve az ágyamra, mire elé álltam, ő pedig az ölébe ültetett. Fzrcsa volt, de elengedtem már Klaust.-Minden rendben lesz.-simította kezét ah arcomra, mire aprót bólintottam, de már orrunk hegye összeért.
-Hibázunk Damon..-mondtam halkan.
-Nekem belefér...naés neked?-nézett rám, mire nem feleltem.-Ez több mint a múltkor.-mosolygott megcsókolva, amint hihetetlen, de viszonoztam neki.
Nem tudom miért, de magamhoz vontam, ő pedig kezeit a csípőmre vezették és felállított. A függönyöket behúzta, és szétgombolta az inget magán...azonnal közelebb léptem hozzá, s kezem mellkasára tettem. Ő leült ismét, én pedig az ölébe ültem, megragadta a fenekem, és belemarkolt, mire felnyögtem, de ez nem volt elég...akkor nem.
Levette rólam a felsőt, majd a melltartót és közelebb rántott, éreztem, hogy kíván engem, hiszen ott ültem, ahol nem gondoltam volna, hogy fogok. Melleimre vezette a kezét, én pedig letéptem róla az inget. Levette rólam a nadrágot, az alsóneműm, én pedig róla.
Elfeküdt, és én férfiasságára ülve kezdtem mozogni.
Hibáztunk aznap, mind a ketten.