I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

11.fejezet:Meghívás

Mikor már a kocsiban ülve vittem Rebekah-t haza fele, megtörte a csendet.
-Szóval azt álmodtad, hogy Davina oldalán lesz Marcell?-kérdezte mire vállat vontam.
-Rebekah titeket nem láttalak. Engem akartak eltenni lábalól valószínűleg az erőm miatt. Lehet, hogy ti is velük lesztek vagy tudja tököm.-Morogtam mire meglökte a kezem, ami a lábamon volt. Tudtam, hogy az igazi kérdése az lett volna, hogy Marcell kit választ.
-Nem leszek ellened. Nem akarok meghalni.-nevetett, mire én is felnevettem.
-Az jó.-mosolyogtam a házuk elé érve, majd meg is álltam. Nem akartam kiszállni...
-Köszi a fuvart.-szállt ki, mire biccentettem.
-Bármikor.-azzal megfordultam volna, ha Elijah nem áll elém. Olyan gyorsan fékeztem le, hogy lefejeltem a kormányt. Aztán a fejemet fájlalva szálltam ki.-Elijah normális vagy?-fogtam a fejem amin ő jót mulatott.-Bakker.-engedtem el.
-A bátyám akar veled beszélni.-mosolyogta, mire mélyen beszívtam a levegőt.
-KLAUS GYERE LE, SIETNÉK MERT ANYA MEGÖL!-a mi kis Hibridünk máris leért. Elmosolyodtam a gyorsaságán.
Egy kék V alakban kivágott felsőt viselt a szokásos nyakláncaival, mik közt volt bőr is. Egy farmert viselt bakancs és a felsőre vissza térve..
Nos elég jól állt neki
-Jól van kedvesem...-állt elém, majd átnyújtott egy...
-Meghívó.-mondtam halkan.
-A családunk minden évben, rendez egy bált. Szeretném...-aztán javította is magát-Szeretnénk ha csatlakoznál.
-Az előző opció jobban tetszett, de persze.-mosolyogtam-Szívesen.-Klaus mosolya felcsillant, ami annyira aranyos volt, hogy azt hittem elájulok.
-Küldök ruhát Tündérem-mosolygott majd ellépett.-Ha neked megfelel.-tette hozzá és a háttérben láttam, hogy Elijah és Rebekah úgy vigyorognak mint a tejbe tök.
-Szívesen viselném.-bólintott, majd ellépett.
-Nos akkor...a bálon.-csókolt kezet, amitől elolvadtam, de csak mosolyogni tudtam persze.
-A bálon.-ismételtem, mikor elment.
-Nem vár haza anyukád igaz?-nevetett Rebekah.
-Nem szeretek lépcsőzni. És kíváncsi voltam, hogy lejönne-e ha én kérem.-vontam vállat.
-Szóval neked tetszik a bátyánk..-vigyorgott Rebekah.
Nem feleltem csak beszálltam nevetve a kocsimba.-Mondjuk..-mondtam halkan. Végül is Klaus elég jó pasi, ráadásul tetszik a jelleme.
-HALLOTTAM!-vigyorogta Rebekah, mikor a fejem rázva elhajtottam.
Egyenessen haza mentem, végig a meghívót vizslatva.  Mosolyogva rohantam a szobámba, ahol letusoltam, majd felvettem egy egyszerű fekete sztreccses nadrágot, mi rám feszült és egy fehér pólót illetve egy edzőcipőt, majd a hajam megszárítottam és egy coffba fogtam. Megöntöztem a virágaim majd össze takarítottam s neki álltam festeni.
Aztán megláttam, hogy végül mit festettem és konkrétan elnevettem magam zavaromban.
A háttér a telihold volt s a teliholdban Klaus sárgás szemei villogtak. Élethű lett, de nagyon gáz, hogy ő lett a festményen.
Elővettem egy másik vásznat, majd neki kezdtem egy másik képnek.
Ekkor megéreztem, hogy figyelnek s én kinéztem az ablakon, de nem láttam senkit. Furcsa.
-Hülye vagyok...ezzel most mi a francot kezdjek?-tettem fel a szekrény tetejéhez "Klaus szemeit".
-Hellóka.-ugrott be az ablakon Kol.
-Hogy jutottál be?-akadtam ki.
-Ezt az oldalt nem zártad le.-nevetett elfeküdve az ágyamon.
-Nektek ez vámpíroknak amolyan mánia? Hogy beugráltok mindenki ablakán, és elvágódok az ágyon?-nevettem, mire felém fordult.
-Klaus-ról van szó..
-Mi a gond?-néztem rá mire elvigyorodott. Mi a baj?! Baja esett?!
-Aggódsz érte.-erre a mondatára az egyik párnára néztem, ami máris a képébe csattant a hivatlan vendégnek.-Au.-elnevettem magam s tovább is csináltam a festményt, ami tele volt a zöld árnyalatainak az összes hullámos vonalával.-Ez mi lesz?-állt mellém.
-Egy mókus.-forgattam a szemeim.
-Klaus is ilyeneket szokott pingálni.-horkantott fel.
-Ezek érzések Kol.-nevettem-Minden szín egy érzéshez köthető, de van egy szín amit minden festő csak akkor használ szívessen ha...ha azt érzi, hogy azt kell használnia. Nekem a zöld a nyugalom, szeretet és a boldogság színe. Lehet, hogy a zöld másoknak az undor színe. Ez mindíg változó.-vontam vállat majd megfogtam egy vékony ecsetet és elkezdtem felfesteni egy galamb alakját ami szétfeszített szárnyakkal repül a levegőben. A galamb külsejét lefestettem feketére így az állat a zöld színeiben pompázott. Megszárítottam a festményt majd Kol-ra néztem aki az ágyamon horkolt. Ez idióta.
-Ácsi téged ki engedett be?-akadtam ki teljessen, hiszen be tudott jönni. Ahogy én is?!-ELENA!-rohantam át hozzá.-Hogy, hogy betudtam jönni anélkül, hogy behívtak volna?
-Mert a ház az én nevemen van egyenlőre.-forgolódott a székén.
Bólintottam, majd vissza mentem a szobámba.
-Minden testvérem volt már ebben a házban.-forgatta a szemeit ledobva egy macival Kol.
-Au.-morogtam-És csak te tudod, hogy ez az "átjáró"-mutattam idézőjelet-Meg van nyitva?-mutattam az ablakom fele.
-Nem igazából Rebekah is tudja.-legyintett. Akkor több lesz a vendégem, mint bármikor.
-Remek. Akkor nyitott ablak mellett, már nem is fogok aludni.-vettem mély levegőt.-Honnan tudnék vértasakokat szerezni?-néztem Kol-ra aki agyalt.
-Kórház.-felelte-Vannak vérbankok is.-mondta röviden mire elvigyorodtam és elkezdtem nézni a mobilom vérbankok után kutatva, s meg is lett egy.
-Nincs kajám és csak az Elena-tól kapo..-erre Kol eltűnt, majd egy kis idő múlva az ágyamon hempergett két tucat vérrel.
-20 dolcsi!-vigyorgott.
-Nekem annyit megér.-adtam át neki nevetve, majd bejött Elena.
-Kis hűtő?-nézett rám, majd a vérre mire bólintottam és elhúzott, de aztán..-Kol?-nézett az ágyamon fekvőre.
-Zaklat.-legyintettem, mire kiment egy bólintással. Mintha megszokta volna.
-Na én mentem...szevasz!-azzal elhúzott. Megfogtam a vér készítményeke bejött Elena.
-Hová tegyük?-kérdezte, mire vállat vonva intettem a fürdőm felé. Nem lesz a leghigénikusabb, de ez van. Az egyik szekrénybe tettem a mini hűtőt, amibe bele gyömöszöltem a vért, és be is dugtam. Egy bűbájjal lezártam, hogy csak én nyúlhassak bele. Kivettem belőle egy tasakot, majd kiűrítettem a tartalmát és elcsiribíztem azt.
-Köszi.-mosolyogtam, mire legyintett.
-Nincs mit.-mosolyogta én pedig átöltöztem. Felvettem egy kék farmert egy fehér felsővel aminek a hátulja fűzős volt és kifésülve a hajam kaptam fel egy magassarkú bokacsizmát. Fújtam magamra parfümöt, majd felkaptam egy pulóvert ami fekete volt és cipzáros aztán megindultam kifelé egy ceruzával, egy radirral és a rajz füzetemmel. Ahogy kiléptem az ajtón, vettem egy mély levegőt mikor megláttam Carolain-t. Ehhez a lányhoz külön türelmi szintekre van szükség.
-Már csak ez hiányzott.-morogtam megindulva a park felé. Ahogy oda értem egyből leültem keresztbe tett lábakkal, majd elkezdtem az óratornyot lerajzolni. Ahogy rajzolgattam, mintha minden egyszerre csendesedett volna le.
Aztán mellém ült valaki, de már a kölnie illatából tudtam ki is az.
-Kol említette, hogy éhes voltál.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Vissza tértem az élők közé majd Klaus-ra néztem.
-Le is nyúlt tőlem egy 20-ast.-nevettem mire ő is felnevetett. Rá nézett a rajzomra, majd elmosolyodva nézett az óratoronyra.
-Onnan már csak Kathrine félig égő hullája és te hiányzol.-mutatott a rajzhoz, mire elnevettem magam.
-Elöbb meg kellett volna tennem.-vontam vállat.-De hagytam, hogy hátba szúrjon, pedig azt hittem szépek a szemeim.-néztem Klaus-ra.
-Valóban azok.-bókolt mire teljessen elvörösödve mosolyogtam rá.
-A Hibrid bezsebelt nálam egy újabb jó pontot.-mosolyogtam, mire felnevetve elnézett a másik irányba, majd vissza rám.-Mi volt az a Tayler-es ügy?-kérdeztem rá félve, de meglepett.
-Azt hitte, hogy meg tud ölni.-vont vállat-Meg öltem az annyát.-levágtam egy "Az igen" nézést, majd rá néztem.
-Ezt volt annyira nehéz elmondani?-ráztam meg a fejem.
-Nem tudtam mit reagálsz rá.-felelte.
-Miért te mit reagáltál arra, hogy öltem?-nevettem, mire ő is felkacagott.-Nem tudnál egy gyilkossággal levakarni magadról, hacsak nem engem nyírsz ki.-vontam vállat. Ez túl rámenős volt?
-Szóval nem érdekel mit teszek?-nézett rám hitetlenkedve.
-De.-feleltem.-Nagyon is érdekel, de ha a családod miatt volt megértem. Én is értük ölök.-mondtam egyszerűen.
-Az annyát azért öltem meg, hogy tudja hol a helye.-erre rá néztem kicsit komolyabban, de..
-Ezt majd egyszer befejezed igaz? Úgy értem...azt, hogy azokat bűnteted akik nem érdemlik.-csak maga elé meredt, mikor megfogtam a combján lévő kezét. Hirtelen felindulás volt s egyből rám nézett.-Klaus nem akarlak megváltoztani. Hiszen így kedvellek.-nevettem halkabban.-Csak szeretném ha igazságos lennél. Négyeld fel azt a farkast, vagy bánom is én..-ráztam meg a fejem.-De az annya nem tehet semmiről.-néztem előre.
-Nem akarsz megváltoztani?-kérdezett vissza.
-Nem terveztem.-feleltem.-Ha változol magadért fogsz változni, és te fogsz nem pedig én változtatni. Ez lenne a legnagyobb baromság tőlem.-mondtam egyszerűen, mikor a kezén lévő kezem megfogta ezzel felcserélte az állást. Klaus bonyolult szerkezet. Szereti sérthetetlennek, érzelem mentesnek mutatni magát, de több benne az érzelem mint akárkiben.

Klaus szemszöge

Meglepődtem, mikor Tara azt mondta, hogy nem változtatna meg mert így kedvel.Furcsa érzés volt, mikor megfogta a kezem, de mikor észhez tértem boldog lettem.
Ő kedvel engem.
Bízom benne, de még nem volt alkalmam megnyílni elötte. Viszont jól esik, hogy elfogad a hibáimmal együtt. Vele másabb minden...
Mikor megfogtam a kezét már éreztem, hogy én irányítok és ahogy Tara felé néztem láttam, hogy elmosolyodik.

Tara szemszöge

Pillangók keltek a gyomromban, mikor megfogta a kezem. Ilyet még nem éreztem soha. Furcsa érzés annyi szent. A legjobb, furcsa érzés amit valaha is tapasztalhattam.
-Mesélj magadról.-mondtam halkan a vállára hajtva a fejem miközben az óratoronyt bámultam.
-Mit óhajtasz tudni?-hallottam hangján, hogy mosolyog így lassan feleltem, miközben kézfejem cirógatta egyik ujjával.
-A gyermekkorod.-feleltem s egy kis csend utan, neki kezdett a történetének.