I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

12.fejezet:Bízol bennem

-A vérfarkasok földjén éltünk így, mikor meghalt a kisebbik öcsém farkas támadásban anyánk ránk aggatta a vámpírságot.-magyarázta nagy körvonalakban, de...ez nem érdekelz.
-Nem ezt kérdeztem Klaus.-mondtam halkabban-Tudom a történeted. Azt akarom tudni, hogy milyen volt a gyermekkorod.-néztem a kék szemeibe, amik halvány bánattól csillogtak.
-Az apám megvetett.-szóval ez is közös bennünk.-De a gyerekkorom a testvéreimmel csodás volt. Elijah, és én mindíg küzdöttünk-mosolyodott el, mire nekem is mosoly szökött az arcomra.-Rebekah folyton az elsők közt drukkolt Kol-al és Freya..-Freya a boszorkány lánya. Az annyuk volt, a legnagyobb boszorkány a világon és a lánya Freya, legendás a boszorkákközt.
-A húgod.-mondtam halkan, mire bólintott. -A Boszorkányok beszélnek róla most is.-mondtam, mire felém nézett.
-Halott.-felelte, mire rá néztem.
-Sajnálom Nick..-mondtam halkan, mire felém fordult. Láttam a szemeiben a kitörni készülő könnyeket, melyek lecseppentek, de ekkor elfordult tőlem. Megfogtam az arcát, majd magam felé fordítottam.-Nem szégyen..-töröltem le a könnyeit.-De neked jobban áll a mosoly.-mosolyogtam rá halványan, mire neki is felcsillant a jólismert mosolya.

Klaus szemszöge

Mikor felemlítette Freya-t eszembe jutott az eltűnése és, hogy mindenki mennyire maga alatt volt. Mikor kimondtam, hogy halott (amit sosem mondtam még ki) könnybe lábadtak a szemeim s azok a könnyek ki is cseppentek.
Szégyeltem, ezért elfordultam Tara-tól aki ezek után lágyan megfogta az arcom, majd vissza fordított magával szembe.
-Nem szégyen..-mondta halkan persze nem hittem neki. Ekkor lassan ujjaival letörölte a könnyeim.-De neked jobban áll a mosoly.-mosolyodott el s nekem is mosolyognom kellett.
A csodás smaragd szemek annyi, fájdalmat rejtenek mégis olyan boldogan tudnak csillogni, mint a világon semmi más.

Tara szemszöge

-Szóval megbízik bennem Mr.Mikaelson?-mosolyogtam, mire elnevetve magát megcsóválta a fejét.
-Talán.-felelte, mire elmosolyodtam.-De most ön jön MIss.Hargreews.-mosolyogta, mire elpirultam de ez szerintem látszott is. Ez annyira aranyos volt tőle.
-Mit szeretnél tudni?-váltottam vissza.
-Az életed.-mosolygott rám halványan.
-Az életem zűrös. Mikor megszülettem gyakorlatilag apa majdnem eladott.-nevettem fájdalmamban. Bármennyire idiótán hangzik, tényleg így volt.-Aztán nőtem. Apa folyamatossan bántott engem, és az anyámat amit ő..nos megelégelt és elment gyámmnak Elena és Jeremy pártjához, mikor 10 voltam. Havonta látogatott, mindennap hívott. Ő tartotta bennem a lelket, hogy...hogy túlélem amit velem tesz.-néztem Klaus szemeibe-Aztán 11 lettem és születésnapomkor, majdnem elvágta a torkomat az apám. Bekerültem a kórházba, ahol azt kellett mondanom, hogy késsel szaladgáltam a házban és elestem.-mondtam halkabban és felvillant az emlék. Megérintettem a heget a nyakamon, de aztán mintha megcsapott volna az áram el is vettem onnan a kezem. Szánalmasnak éreztem magam.-12 lettem és elmondtam mindent anyának aki azt mondta tesz ellene, de...
-Nem tett semmit.-fejezte be Klaus, mire bólogattam.
-15 lettem és jött ez az Aratásos dolog majd 17 és anya többet nem látogatott. Nem hívott, nem üzent. Gyakorlatilag napról, napra elfelejtett.-mosolyogtam, pedig olyan kín volt ezt elmesélni mint átélni.-Aztán, mikor elhozott magától azt mondta, hogy tudta, hogy mit fog velem tenni apám...vagyis tudta, hogy vert és, hogy sokszor majdnem meghaltam, de arra hivatkozott, hogy Elena és Jeremy szülei meghaltak így ő próbált lenni a pót anya. Szeretem őket, de annyi fájdalmat még sosem kaptam mint amennyit ők adtak egy autóút alatt. Tartom a távolságot, próbálom elfelejteni ezt és a múltamat, de akárhogy próbálom egyszerűen nem megy.-néztem Klaus szemeibe néhány könnyel-Lehet, hogy gyengeségnek hangzik, de...még most is néha...vágyom arra hogy elalugyak és többé ne keljek fel.-suttogtam.-De mindennap felkeltem..
-Mi hajtott?
-A vágy, hogy megtaláljam az öcsémet. Eltűnt, aztán megtaláltam a holttestést egy vámpírral mellette..nem kérdeztem semmit. Csak végeztem a ribancal.-mondtam halkan, majd tekintetem Klausra kaptam.-Miért...vagy mellettem? Úgy értem..nem tudok segíteni neked szinte semmiben, nem könnyítem meg a dolgod sohasem, nem vagyok szép, okos vagy különleges. Mi okod van mellettem maradni most is Klaus?-lassan lenézett a földre, majd a szemeimbe.
-Mert benned meg találtam valakit, akit nagyon rég kerestem már Tara..
-Valakit?-ekkor láttam az arcát, és tudtam, hogy van valaki más.
-Én most megyek.-álltam fel.
-Veled tartok.-állt mellém Klaus, mire felnéztem rá.
-Ki az a lány Klaus?-néztem rá-Ki az a lány, akit megtaláltál bennem?-nem tudott felelni, én pedig ostobának kezdtem magam érezni.
-Az a lány...egy nő volt...-mondta halkan.
-Szóval akkor én vagyok a lány, akiben megtaláltál egy nőt, akit szerettél.
-Ne forgasd ki a szavaim Tara!-nézett rám.-Csak hasonlítasz valakire..,de nem ezért vagyok melletted.
-Persze..-indultam haza fele azonnal gyors léptekkel
-Tara!-erre megragadta a kezem, majd magához rántott, és a csípőm szorítva nézett le rám.-Nem más miatt vagyok melletted, nem azért mert láttam benned valakit, és nem vagy kislány.
-Az előbb még ennek teljessen az ellentetjét mondtad.-próbáltam magam tőle eltolni, de nem ment.
-Tara!-fogta meg az állam, s megemelve a fejem kémyszerített, hogy a szemébe nézzek.-Azért vagyok veled, mert veled AKAROK lenni.-a szívem heves ütemet kezdett verni, lábaim remegni kezdtek, gyomromban lepked hadak ébredtek, és fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ez után.-Gyönyörű vagy, okos és bátor. Erős. Amiért veled akarok lenni, az a személyiséged, és nem... Talán nem vagy különleges, de az én szemeimben az vagy! És az is maradsz.-Különleges?
-Mi lesz, ha már nem gondolod ugyan ezt rólam..-néztem fel rá, mire megfogta az arcom, és cirógatni kezdte hüvelykujjával, miközben magánál tartott másik kezével.
-Sosem lesz olyan..-adott csókot a homlokomra, mire átkaroltam a nyakát, ő pedig csípőmnél fogva ölelt, majd szemeimbe nézett, és össze érintette a homlokunk. Végig ajkait néztem, melyek vonzottak.
-Tara..-suttogta, mire mélyen beszívtam a levegőt.
-Igen, Nick?-hüvelykujja lassan végigszántotta ajkaim, majd hirtelen ajkait az enyémekre tapasztotta. Nem gondolkoztam, talán hiba volt ez akkor.
Felkapott, mire lábaim a dereka köré fontam, és nekitolt a fának.
Elvesztettem az eszem, teljessen!
Számról, nyakamra tért, nyakamról mellkasomra, miközben még közelebb húztam őt magamhoz.
-Nem itt kelle ezt..-suttogta, mire elmosolyodtam, és hirtelen szaladni kezdett velem, majd annyit vettem észre, hogy a szobájában vagyunk, az ágyán. -Tara..-suttogta miközben pólója alá vezettem a kezem. Lekerült róla a póló, és azonnal kidolgozott felsőtestére tévedtek a szemeim.
-Mi az bogaram?-suttogta, mikor lassan felhúzta a pólóm, és csókot adott a melleim alá. Mélyen szívtam be a levegőt, miközben egyik keze, a combom belső feléhez tévedt, aztán levette rólam a felső. Azonnal elakartam takarni magam, mire megfogta a kezem, és lenézett rám.
-Elöttem soha ne szégyeld a tested. Minden porcikádért megölnék valakit ha az volna az ára, hogy láthassam..-hajolt a nyakamhoz, majd megcsókolta azt.
-Meg fogsz tőlem undorodni..-erre lassan rám nézett és leült mellém.
-Honnan veszed ezt a marhaságot Kedvesem?-nézett rám összevont szemöldökökkel.
-Tele vagyok hegekkel, sebekkel..
-És én ezekkel együtt akarlak.-fogta meg a kezem, majd meglátta a hasam, és az azon elhelyezkedő vésetet, ami heggé vállt a testemen.-Kérlek, mutasd meg magad nekem..-nézett mélyen a szemembe.
-Undorodni fogsz tőlem Nick, és nem akarlak elveszíteni ez miatt..
-Sosem tudnék tőled undorodni! És elveszíteni végképp nem tudnál..-lassan, majd az ágy elé álltam, s ő velem szemben ült le az ágy szélére. Leengedtem a kezem, míg ő lassan felnézett rám, majd vissza a hegeimre.
-"Eladva".-olvasta fel, de halkan sírva is fakadtam, majd lassan levettem a nadrágom, így láthatta az összképet, amit annyira akar.

Klaus szemszöge

A hasa aljához, bele volt vésve az a szó, hogy "Eladva". A combjai tele voltak vágásokkal, kissebb égésnyomokkal. Az oldalán a tetoválás egy szűrt sebet takart, a nyakán mikor megcsókoltam azt, éreztem a heget, és mikor megláttam a vésetet, nem tudtam mit mondani.
-Gyere ide..-suttogtam, mire elém állt, én pedig azonnal magamhoz húztam, és ülve a hasának szorítottam a fejem.

[....]

Kid idő elteltével, már elfeküdtünk, ő pedig a mellkasomon pihent.
Meztelen hátát simogattam, és már vagy ezredjére mentem át a hátán lévő nagy hegen, mikor felnézett rám.
-Kérdezd meg.-tudtam mire gondol..-Látom nagyon érdekel.-ezt jól is látta.
-Miért az a felirat?
-Nem mondtam el talán mindent, vagyis...ez kimaradt.-mondta halkan, mire felültem, ahogy ő.
Szóval hiba volt benne bíznom?

Tara szemszöge

Ez egy nagyon személyes téma. Próbáltam elfeledni, magamban elásni, de nem ment.
-Amikor elment anyu, az apám begyűjtötte az erőm egy időre. Nem tudtam vissza szerezni. Egyszer bulit rendezett a házunkban..-néztem a padlót, de már rég sírtam-Én voltam a játék..-néztem Klaus szemeibe, mire láttam, hogy megmerevedik az arca.-Apának egy férfi pénzt ígért, cse-cserébe-akadt el a hangom, majd zokogni kezdtem. Nem bírtam ki.-Cserébe a testemért. A szobámba küldte, és é-én nem tudtam mit kellene tennem, lefogott..
-Kedvesem..-suttogta, majd azonnal magához rántott, és szorossan átölelt.
Úgy éreztem magam, mint a legutolsó senki, azt éreztem, hogy megsem érdemlem, hogy mellette legyek, nemhogy a házában ezek után.
Nem voltam jól, és akkor, Klaus karjaiban mindent kiadtam magamból.
-Ki volt az?-suttogta a fülembe.
-Nem ismered..-töröltem meg a szemeim.
-Talán mégis..-simított ki egy tincset az arcomból.
-Steven Smith.-mondtam halkan-Mire a mobilját vette kezébe, majd mikor meg akartam kérdezni, hogy mit csinál, le is tette.
-Ameddíg én itt vagyok, nem eshet bajod, soha, de soha többet Kedvesem.-simította meg az arcomat.
-Ameddíg én itt vagyok-suttogtam-Sosem leszel magányos.-erre lenézett rám, és megláttam, hogy szemébe könny ül, de alatta mosolygott.
-Tudom kedvesem..-csókolt meg, és hiába ennyi kín és gyötrelem, most azt éreztem, hogy jó hejen vagyok. Vele!