I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

15.fejezet:Vita

Mikor az általános iskolásokhoz értünk, megkaptuk a csoportokat és én mehettem a parkba a gyerekekkel játszani. Nem akartam velük matekozni, nem is akartam ezzel terhelni őket.
-Gyertek!-fogtam meg Noemi, Kevin, Frank és Sofi kezét. A kis boszorkányét , igen! Hihetetlen, de a sors mellé állított ismételten.
Mikor a parkba értünk, megláttam nem is olyan távol Klaust. Mintha várt volna. Fogadok Rebekah üzent neki, hogy itt leszünk. Elnevetve magam kötöttem be a cipőm, majd a gyerekekre néztem-Mit szeretnétek játszani?-kérdeztem.
-Az a bácsi téged néz!-kuncogott fel Sofi, mire elmosolyodtam. A bácsi Klaus személyében volt értetődő.
-Az a bácsi?-kérdeztem Klaus felé nézve a gyerekek közé gugolva. Klaus csak elnevetve magát fordult el.-Ő már nyugdíjas.-gúnyolódtam, mire rám nézett a tipikus "Ne már!" nézéssel én pedig felkacagtam.-Én vigyázok rátok. A nevem Tara találjátok ki, hogy mit játszunk.-mondtam, majd elkezdtek ugrálva, ezerféle játéknevet bekiabálni-És mi lenne, ha fogócskáznánk?-azzal hamarabb lefáradnak.
-JÓ!-ugráltak.
-Én vagyok a fogó!-ajánlottam, mire az összes törpe futásnak eredt, de nem mentek messzire.-El kaplak!-rohantam Noemi után, majd ahogy utol értem, felkaptam és megpörgetve letettem. A gyerekek nevetése töltötte be a park területét én pedig nem tudtam mást tenni mint mosolyogni.
-Én vagyok a fogó!-Kiáltott, mire máris rohant Kevin után mellém, pedig Klaus sétált.-Közösségi munka.-mondtam egyszerűen.
-De látom élvezed.-mosolygott.
-Még szép. A gyerekek aranyossak.-mosolyogtam, majd megláttam, hogy Noemi elesett.-Jaj.-futottam hozzá majd lehajoltam hozzá-Minden rend...-megéreztem a vér szagot és egyből felnéztem az égre, levegőt sem véve.
Klaus mellettem termett, mire a kislányra néztem.
-Miben fogadunk, hogy egy gyógypuszi és nem is lesz nyoma a csúnya sebnek?-kérdeztem egy levegőt véve. Megfogtam a kezét, majd úgy tettem mintha megpuszilnál s ekkor a seb eltűnt.
-Azta!-mosolyogta a kislány-Köszönöm, Én vagyok a fogó!-pattant fel, majd elszaladt Frenk után.
-Szép volt..-mondta halkan Klaus, mire elmosolyodtam. Ekkor csippant a mobilja, amit meg is nézett.
-Baj van?-kérdeztem, mire megrázta komorabban a fejét. Mi folyik itt?-Klaus, gond van? Tudok valamit segíteni?
-Te? Semmit.
-Klaus, ki vele. Légysz..
-Mikor akartad elmondani, hogy egy farkas a fivéred?
-Mi? Ezt honn..
-Nem bízhatok meg benned.-morigta rám nézve.
-A fivé..-erre elviharzott tőlem, mire lefagytam.
-Remek.-mondtam halkan, majd csak a távolodó alakot néztem.
-Miért sírsz?-nézett rám Sofi, mire Klaus felém fordult én pedig azonnal elfordultam.
Nem kell látnia.
-Allergia.-feleltem halkan.-Gyerünk..mindenkinek fizetek egy kakót, és egy csokis kekszet.-mondtam, majd meg is indultunk miközben a gyerekek ugrándoztak.

Klaus szemszöge

-Baj van?-kérdezte, mire megráztam a fejem.-Klaus, gond van? Tudok valamit segíteni?
-Te? Semmit.-mondtam ridegen. Ha benne sem bízhatok meg, akkor kiben bízhatok? A fivére él, de nekem azt hazudta, hogy nem. Mi van ha ezaz egész egy nagy büdös játék?
-Klaus, ki vele. Légysz..
-Mikor akartad elmondani, hogy egy farkas a fivéred?-Néztem zödljeibe mire lefagyott.
-Mi? Ezt honn..
-Nem bízhatok meg benned.-nem vártam meg, hogy befejezze, el akartam tűnni a közeléből
-Miért sírsz?-kérdezte egy kislány mire megfordultam és még elkaptam Tara síró szemeit. Azonnal megbántam. Talán most vesztettem el végleg.
-Allergia.-felelte halkan.-Gyerünk..mindenkinek fizetek egy kakót és egy csokis kekszet.-mondta majd elhaladtak.
Annyira megbántam mint még soha semmit. Nem fog eljönni a bálra, nem fog velem többé szóba állni. Elvesztettem őt.

Tara szemszöge

Suli után
Ahogy haza értem levetkőztem, majd bezártam az ajtót és a plafont kezdtem el bámulni. Minden olyan könnyű lenne érzések nélkül.
Gyakorlatilag azért, hagyott faképnél mert nem akartam ezt is rázúdíttani, de ezek mellett persze volt elég gondom így is.
Ekkor betoppant az ajtómon Damon. Bezárta az ajtóm, elfeküdt mellém, mire a vállának döntöttem a fejem.
-Mesélj.-mondta halkan.
-Gyűlöl, mert kiderült, hogy az öcsém él, egy farkas testbe bújtatva. Gondolom az egyik banyája jött rá, és leadta neki a drótot.
-Mi van az öcséddel ilyenkor?
-Ilyenkor nem önmaga. Farkas. Ennyi. Csak felismerni tud engem, érteni amit mondok, de ő nem tud válaszolni, ilyenkor egy állat csupán. Visszatérni pedik kitudja mikor fog. Farkasként él jelenleg, ide-oda megy megállás nélkül.
-Nem gondoltál még arra, hogy talán nem ő a nagy Ő?-kérdezte halkan mire vállat vontam.
-Ő már ismer. Nem tudnék új ember felé nyitni.
-Mesélj a hegedről..a hasadnál, az a felirat.
-Erről jobb, ha nem akarsz hallani.-suttogtam, mire átkarolta a vállam, a fejem alá téve a kezét. Nem tudtam miért, de ez megnyugtatott. A tudat, hogy nem vagyok egyedül.
-Sajnálom pöttöm.-suttogta, mire felsóhajtottam, és felnéztem a kék szemeibe.
-Nem kell sajnálnod. Te nem tettél semmit. Az én hibám volt. Nyitva hagytam az ajtómat.-suttogtam, mire megcsókolta a homlokom, ami nagyon meglepett.
-Velem tartasz egy sétára?-állt fel, mire elmosolyodtam.
-Nincsen sok hangulatom..
-Majd megjön!-legyintett felém dobva egy kapucnis pulóvert, mire elnevettem magam, felvettem és kisétáltam vele a parkig, ahol leültünk.
Damon átkarolta a vállam, majd rám nézett.
-Nem érzem ezt helyesnek.-mondtam halkan, mire a szemeimbe nézett.-Te szereted Elenat.-suttogtam-Én pedig Klaust. Miért nehezítjük ezt is meg?
-Mert mi ketten, a megnemértett főgonoszok vagyunk.-felelte-Hibázunk, szeretünk, javítunk, felkelünk és elesünk.
-Nem szeretnék hibázni..-néztem a kékjeibe, mire elmosolyodott.
-Hát persze, hogy nem.-állt fel majd elindult.
-Hé!-erre vissza nézett.-Ne hagyj te is magamra.
-Sosem tenném ezt veled Tara.-nézett rám, majd széttárta a kezeit, aztán leengedte őket.-Szeretlek.-mikor nem feleltem semmit, csak keserűen elmosolyodott.-Ő fog hibázni, és ha ezt megteszi...én várni fogok rád. Mert számomra te vagy az egyetlen aki számít. Nem a hatalom, nem a pénz, nem a többi lány..Csak te!-azzal elnevette magát fájdalmassan.-Talán korán szerettem beléd.-Könnyek gyűltek a szemembe, és a torkomban gombóccal hallgattam végig őt-De abban biztos lehetsz, hogy én nem egy másik nőt keresek benned, én nem sétálgatnék más lánnyal kézen fogva az utcán, nem hagynálak egyedül egy pillanatig sem, mert ennyire szeretlek téged!-hirtelen, a szívemnél, szorító érzést kezdtem el érezni.-Klaus, Klaus marad.-rántott vállat-Hibázik majd, neked fájni fog. Neki kevésbé...ha majd hibázik, és kész vagy nekem adni egy esélyt, kérlek, csak szólj! Egy szavadba kerül..és én itt leszek.Az öcséd...nos inkább örülnie kellett volna, mintsem megutálnia ezért!-hozzá rohantam, majd átöleltem, mire a levegőbe emelt, és szorított magához.
-Nagyon Kedvellek..-suttogtam-De Klaust szeretem.
-Tudom bogaram..ez nem a te hibád.-csókolta meg az arcom, majd letett-De az alkum még áll.-simította meg az arcom, majd lassan elsétált.

Klaus szemszöge

A park felé siettem, mikor megláttam Tarat és a Salvatoret. A Salvatore éppen el akart igyekezni, de Tara utána kiáltott.
-Hé!-kiáltott harsányan, mire Damon megfordult-Ne hagyj te is magamra.
-Sosem tenném ezt veled Tara.-nézett rá majd széttárta a kezeit, aztán leengedte őket.-Szeretlek.-mikor nem felelt semmit sem Tara, csak keserűen elmosolyodott.-Ő fog hibázni-rólam van szó-És ha ezt megteszi...én várni fogok rád. Mert számomra, te vagy az egyetlen aki számít. Nem a hatalom, nem a pénz, nem a többi lány..Csak te!-azzal elnevette magát fájdalmassan.-Talán korán szerettem beléd. De abban biztos lehetsz, hogy én nem egy másik nőt keresek benned, én nem sétálgatnék más lánnyal kézen fogva az utcán, nem hagynálak egyedül egy pillanatig sem, mert ennyire szeretlek téged!-hirtelen, a szívemnél, szorító érzést kezdtem el érezni.-Klaus, Klaus marad.-rántott vállat-Hibázik majd, neked fájni fog. Neki kevésbé...ha majd hibázik, és kész vagy nekem adni egy esélyt, kérlek, csak szólj! Egy szavadba kerül..és én itt leszek. Az öcséd...nos inkább örülnie kellett volna, mintsem megutálnia ezért.
A lány, Damon karjaiba rohant, és csak szorította magához őt.
-Nagyon kedvellek...de Klaust szeretem.-szeret?
-Tudom bogaram.-tette le, majd megsimította az arcát.-De az alkum még áll..-ezzel elsétált, a lány pedig csaj figyelte őt.

Tara szemszöge

Visszasétáltam a padhoz, majd leültem..., magam elé meredten bamultam és levegőt is alig kaptam.
Felhúztam az ujját a pulóveremnek, és körmömmel elkezdtem kaparni a bőröm.
Csak könnyes szemekkel álltam fel, majd indultam a temetőbe.
Ahogy odaértem, leültem az egyik padra, mire előjött az öcsém.
-Mennyi ideig leszel így..-suttogtam, mire mellé feküdt a lábamnak és csak sóhajtott egyet.-Apa meghalt.-erre rám kapta tekintetét.-Pár napja, talán két hete. Nem tudom...megtámadt, egy rendőr végzett vele.-suttogtam, majd rám nézett.-Szeretlek.-felült, mire átöleltem a nyakát, ő pedig a nyakamba fújta a forró levegőt. Ekkor farkasszót hallottam, mire fivérem azonnal eltűnt az erdő mélyébe szaladva.
Éreztem, hogy figyelnek, mikor megjelent elöttem a semmiből Klaus.
-Nem akarok veled beszélni..-suttogtam, majd elrohantam. Nem tudtam mást tenni, nem vitt rá a lélek, hogy beszéljek vele.
Damon, minden porcikájával velem akar lenni, de Klaus...minen porcikájával a magáénak akar tudni.
Nem tudom, miért velem történik mindez, számomra ezaz egész, egy rossz vicc.
A szoba ablakomon, Klaus toppant be.
Leült az ágyam mellé, megragadta a kezem, megrántott maga felé, mire az ölébe kerültem, aztán megfogta az állam, és ajkait az enyémekre nyomta.
-Nem akarom, hogy a Salvatore elvegyen tőlem..-suttogta ajkaimra, míg csak a szemeibe néztem.
-Az a Salvatore, nem problémázott az öcsémen.-Néztem a szemeibe, mire felálltam, és az asztalomhoz mentem.
-Ha a Salvatore kell, hát menny, de ne húzd az időmet!-emelte meg a hangját mire felnéztem rá, és rá mosolyogtam, de a szememből könny folyt ki.
-Húzom az idődet?
-Ide figyelj..-kezdett bele.
-NEM!-órdítottam rá-TE FIGYELSZ RÁM MIKAELSON-ragadtam meg a nyakát, majd toltam a falnak-VELEM.TE.ÍGY.NEM BESZÉLSZ.-sziszegtem, mire elmosolyodott.
-Kedvesem...-mosolyogta.
-NEM. Halgass ide..egyetlen egy lehetőséged van, hogy ezt kijavítsd, de ha ismét megemeled rám a hangot, garantálhatom, hogy nem éled meg a rohadt bálod napját!
-Értettem hercegnő..-mosolygott, majd végigmért.