purr-fect /LS/

Safety pin

- Harry, kérlek! Harry... - csimpaszkodott Louis a göndör combjába, és erősen szorította magához. - Ne menni, ne! Én fél, és te nem, te... Neh!

- Kicsi Louis, muszáj suliba mennem, nem maradhatok veled itthon. Sajnálom - simította meg a hibrid kócos haját, majd megpróbálta lefejteni a lábáról az ölelő karjait. - Ígérem, hogy sietek! Nem leszek sokáig, csak pár óra.

- De, Harry... - nézett fel rá Louis könnyes szemekkel. - Ne elhagy!

- Jaj, ne csináld ezt! - guggolt le hozzá. Lou hozzábújt, és úgy szorongatta a gazdáját, mintha sohasem akarná elengedni. Harry nagyot sóhajtva a hátára tette a kezét, és lassan simogatni kezdte, hogy megnyugodjon.

Nem gondolta volna, hogy a hibrid ilyen nagy hisztit fog csapni. Tegnap este ugyanúgy feküdtek le, mint máskor, csak a reggeli után mondta el neki. Miután közölte, hogy el kell mennie, ráadásul nélküle, Louis féktelen sírásba kezdett, és könyörgött, hogy ne hagyja el. Nem értette meg, hogy csak pár óráról van szó, és hiába próbálta a göndör megnyugtatni, ő továbbra is csak szívszaggatóan sírt.

Anne és Harry sokat törték a fejüket, hogy mi legyen Louisval. Egyikük sem akarta még egyedül hagyni a lakásban, hiszen nem tud magáról gondoskodni, és állandó felügyeletet igényel. Viszont az sem állapot, hogy Harry mindig itthon marad vele, hiszen nem maradhat ki annyit az iskolából. Patthelyzet.

Végül abban egyeztek meg, hogy Harry bezárja őt a házba, miután elmegy. A göndör nem akarta ezt, hisz féltette Louist. Mi lesz, ha megsérül, vagy valami más baja lesz? Legszívesebben eleget tett volna a hibrid könyörgésének, és vele maradt volna, hogy egész nap csak dédelgesse.

- Ne sírj, kérlek! - vette fel őt Harry az ölébe, és leült vele a kanapéra.

Louis szipogva bújt a biztonságot nyújtó karok közé. Legalábbis eddig úgy gondolta, hogy a göndör majd megmenti őt, hogy szeretni fogja. Most viszont nem értette, hogy miért akarja eltaszítani magától, hiszen ő nem is csinált semmi rosszat. Vagy talán az volt a baj, hogy az éjjel, amikor annyira fázott, szorosan Harry testéhez préselte magát, és úgy aludt el?

Össze volt zavarodva, és ez a szituáció teljesen megrémítette.

- Louis, kérlek! Mennem kell, mert különben mindketten nagy bajba fogunk kerülni! - figyelmeztette őt Harry, de Louis a füle botját se mozdította. Még mindig a gazdáján csüngött, és nem úgy nézett ki, mint aki el akarja engedni.

Kicsit idegesítette, hogy a hibrid nem azt csinálja, amit mond neki. Eddig mindig hallgatott rá, na de most... Be nem állt a szája, és csak esdekelve azt hajtogatta, hogy maradjon vele.

Harry hihetetlenül aranyosnak találta, hogy Louis ennyire kötődik hozzá, másrészről viszont még jobban megnehezítette a dolgát. Már azon volt, hogy mégiscsak a kis kócost választja az iskola helyett, de aztán bevillant az anyja ideges tekintete. Tisztában volt vele, hogyha ma nem megy be, akkor Anne jól ki fogja osztani, és valószínűleg szobafogságot kap. Nem mintha bárhová is járna Niall házán kívül...

Végül egy nagyot sóhajtott, majd megköszörülte a torkát, és mély, határozott hangon megszólalt:

- Engedj el, Louis! Most!

Louis összerezzent a mély hang hallatán. Egy kicsit egy is ijedt, ezért eleresztette Harry karját, és csak bámult rá. Ő viszont felállt, és szó nélkül az ajtóhoz sétált. A kisebbik végig megszeppenten, szipogva figyelte, ahogy felveszi a cipőjét, a kabátját, majd végül feldobta a mázsás táskáját a hátára.