purr-fect /LS/

Don't look at me

- Anya! - rontott be lihegve az ajtón, úgy ahogyan kintről bejött, sapkával a fején, kabátban és, - ami miatt az édesanyja a legjobban haragszik - a vizes, sáros csizmájában betrappolt a szobába és rálépett a vajszínű, bolyhos szőnyegre. 

Anne szemei hirtelen kipattantak, ahogy Harry hangosan benyitott. El nem tudta képzelni, hogy mi baja lehet.

- Mi az, Harry? - kérdezte kómásan, félig még az álmok világában ragadva. 

- A kertben van egy hibrid, azt hiszem. A pavilonban, és alszik és lehet már megfagyott, de még lélegzik, és vannak fülei meg farka, nagy! - hadarta olyan sebességgel a kétségbeesett Harry, hogy Anne alig értette meg a mindig lassan és megfontoltan beszélő fia mondandóját. 

- Micsoda? - nézett rá furcsán. - Harry, te ittál? 

- Nem, anya! Figyelj már rám! - kiáltotta mérgesen. Az anyja nem hisz neki, pedig ott van az a lény. A saját szemével látta. - Ha nem hiszed el, akkor gyere, és nézd meg magad. 

- Komolyan beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve Anne. Nem volt dolga még hibriddel és a igazat megvallva, nem is szeretett volna kapcsolatba kerülni velük. Nem ítélte el őket, de ott volt az a berögződött félelem, hogy távol kell tartania magát tőlük, mert kiszámíthatatlanok és veszélyesek. Ugyanakkor sajnálta is őket. Mindenki tudja a városban, hogy miket csinálnak velük az intézetben, mégsem tesz ellene senki semmit. Egy elcseszett biológiai kísérlet áldozatai egy újabb kísérletnek. Isten tudja, hogy miket csinálnak velük, hányféle módon teszik pokollá az életüket, csak azért, mert valakinek így szolgálja az érdeke. 

- Igen, kérlek, gyere! Mi van, ha már halálra fagyott? Nagyon hideg van odakint - aggódott Harry a kis jövevényért. Egy kicsit tartott tőle ugyan, de az empátiája sokkal nagyobb volt annál, hogy azért ne segítsen valakinek, mert a társadalom rossznak állítja be az illetőt.  

- Gyorsan felöltözök és megnézzük, jó? - érdeklődött Anne, miközben kimászott az ágyból és a szekrényhez sietett, hogy felvegyen valami meleget. Harry bólintott, majd vissza kiment az udvarra, mert már kezdett folyni róla a víz a sok réteg ruha alatt. Szemeivel a kis alakot kereste, aki még mindig ugyan ott feküdt, egy tapodtat nem mozdult. Őszintén remélte, hogy semmi baja. De hogyan kerülhetett pont az ő kertjükbe? Biztosan megszökött a gazdájától. 

Néhányan hibridet vásárolnak drága pénzért, hogy legyen otthon egy saját kis kedvencük, és úgy bánnak velük, mint az igazi állatokkal. De olvasott már olyan cikket is az interneten, hogy vannak olyan elvetemült és kegyetlen emberek, hogy csak azért veszik meg ezeket a lényeket, hogy bántsák és kínozzák őket. Soha nem fogja tudni megérteni, hogy ebben mi az élvezet nekik. Egyáltalán, hogy lehet egy ilyen kis cukiságot bántani?  - szörnyülködött Harry. Ő soha nem merne bántani senkit, még egy állatot sem. De azt gondolta, hogy a hibridek inkább emberek, mint vadállatok. Emberek, macskafüllel a fejük tetején és hosszú, lompos farokkal, ami ki tudja, hogy melyik testrészükből nőtt ki? Maradjunk annál, hogy félig emberek, ezért úgy is kéne bánni velük, mint egy érző lénnyel, nem úgy, mint egy vacak játékszerrel. 

Végre megjelent Anne is az ajtóban, nagykabátban és sállal a nyaka körül, majd Harry-vel együtt elindultak a kertbe. 

- Ott van - mutatott a hibrid irányába, amikor már csak pár méterre voltak tőle. 

- Jól van - mondta határozottan az anyja. - Menjünk közelebb hozzá, aztán meglátjuk, mi lesz. 

Lassú léptettek közeledtek felé, Louis viszont már nem aludt olyan mélyen, mint amikor Harry először meglátogatta őt. A lépések zajára hirtelen felkapta a fejét és ijedten nézett az ismeretlen két emberre. Gyorsan el akart menekülni, de amikor felkelt és ráhelyezte a testsúlyát a jobb lábára, éles fájdalom hasított bele a talpába. Erőtlenül összecsuklott, fejét majdnem szétcsapva az asztal hegyes sarkán. Harry a szája elé kapta a kezét és odaszaladt hozzá. Nem akarta, hogy baja essen. Louis halálos félelemmel az arcán meredt a vele szemben álló fiúra, aki ugyan csak segíteni szeretett volna neki, de Louis-ban csak az volt, hogy az emberek bántják őt és amilyen gyorsan csak tud, el kell tűnnie innen. Nem vihetik vissza a mocskos ketrecébe!