purr-fect /LS/

Bon apetit

Louis szó nélkül követte a gazdáját, kicsit ugyan sántikálva, de próbálta tartani vele a tempót. Azonban, amikor a lépcső tetejére értek, a kékszemű megtorpant. Harry-nek eszében sem volt már, hogy Louis-nak fáj a lába, így elindult le. Csak a hibrid nyüszítésére kapta fel a fejét és fordult vissza.

- Mi a baj? - kérdezte ijedten, mire kékszemű szomorúan lemutatott a csupasz lábára. Harry a felismeréstől homlokon csapta magát, majd se szó, se beszéd, a karjaiba kapta őt, ami Louis-ból egy rémült sikolyt váltott ki. Miután realizálta, hogy a göndör nem akarja őt bántani és nem fenyegeti őt semmilyen veszély, kis kezeivel belekapaszkodott a nyakába és hagyta, hogy elvigye őt a lépcsőn. Harry elcsodálkozott, hogy milyen könnyű a hibrid teste, mintha nem is tartana semmit a karjában, még csak meg sem érezte a súlyát. Nem is csodálkozott ezen, hiszen már láthatta, hogy mennyire sovány az ő kis betege, tiszta csont és bőr.

Amikor megérkeztek a konyhába, ahol az anyja már az asztalnál ült, a lábával kihúzta az egyik széket és ráültette Louis-t.

- Így ni, itt jó helyen leszel - paskolta meg Louis combját, majd Anne felé fordult. - Jó reggelt, anya!

- Nektek is!

- Köszönj szépen anyának, Louis! - kérte tőle Harry, mire a most már rendezettebb hajú hibrid értetlenül nézett rá.

Annyira rossz, hogy nem értem, hogy mit szeretne most tőlem Harry - gondolta magában szomorúan, majd tágra nyílt szememmel, továbbra is némán figyelte a zöld színű íriszeket. Farkát eközben feszülten mozgatta a háta mögött.

- Mondd azt, hogy jó reggelt! - adta ki a parancsot neki, mire Louis először csak tátogott, majd végül félénken és halkan megszólalt.

- Jjjjó egel... Jjó r-reggellll? - próbálkozott újra, hátha sikerül helyesen kimondania ezt a két szót. Nagyon haszontalannak érezte magát, hogy még ezt az egyszerű feladatot sem tudja teljesíteni.

- Igen, ez az! Nagyon ügyes vagy! - örvendezett Harry, majd megsimogatta a kicsi buksiját, mire Louis halványan elmosolyodott. Tehát mégsem volt olyan béna, ha megdicsérték.

- Egész szépen mondta - jegyezte meg Anne is, majd Louis elé tolt egy tányér palacsintát, amit alig egy félórája csinált a most már háromtagú családnak. - Egyetek! Harry, neked van kakaópor a szekrényben, meg főztem teát is. Öntsél belőle Louis-nak is.

- Jó. Előbb megetetem őt, utána eszek én is - mondta, majd a szekrényhez lépett, kivette belőle a kakaót, majd két poharat és töltött maguknak a finom, erdei gyümölcsös teából, ami a kedvence. Visszalépett a hibridhez, aki még mindig ugyanúgy ült, ahogy hagyta. Letette elé a bögrét, majd melléhúzott egy széket. - Együnk! Ilyenkor azt kell mondani, hogy jó étvágyat!

- Jó étvágát - ejtette ki esetlenül, mire Harry és az anyja is hangosan felnevettek.

- Étvágyat! - javította ki.

- Jó étvágya-a-at - dadogott Louis. Fülét szégyenében lelapította és már a farkincája sem járt olyan hevesen, mint nemrég, csak leengedte a combja mellett.

- Jó lesz ez, csak még sokat kell gyakorolni - vigasztalta Harry, mert látta rajta, hogy hirtelen hogy elszontyolodott. A kezébe vett egy palacsintát, tépett belőle egy kis falatot, majd a hibrid szájához közelített vele. - Itt jön a hami-hami. Nyisd ki szépen a szádat és kapd be, Lou!

Amaz csak szó nélkül eltátotta a száját, Harry pedig finoman odaadta neki, amit utána ő jó alaposan meg is rágott. Miután lenyelte, elégedetten megnyalta az ajkait, és a farkát újra vadul csóválni kezdte izgalmában.