purr-fect /LS/

Decidedly in the pink

- Pisi - nyávogta Louis, miközben Harry oldalát lökdöste, ezzel felébresztve őt.

A göndör panaszosan nyöszörgött. Utálta, ha felébresztik a legédesebb álmából. De amikor végre kinyitotta a szemeit és meglátta a hibrid hatalmas, csillogó kékjeit, amik őt pásztázták, egyből elszállt a haragja.

Louis szanaszét meredező tincsekkel hajolt fölé. A pólója lecsúszott a jobb válláról, ami így felfedte a sápadt, fehér bőrét, amit szinte átszúrtak a kiálló csontjai. A fülecskéi élénken meredeztek a mennyezet felé.

- Pisi - mondta újra türelmetlenül, miközben lemutatott az ágyékára.

- Oké, akkor menjünk pisilni - ült fel sóhajtva a göndör.

Ránézett a faliórájára: még csak kilenc óra. Korán kezdik a napot, pedig Harry úgy tervezte, hogy csak dél után kelnek ki a puha fekhelyükből, de itt van Louis, aki keresztülhúzta a számításait.

Megvárta, míg a hibrid is kimászik az ágyból, majd együtt elindultak a mosdóba.

Louis már tudta, hogyan kell használni a WC-t, de Harry nélkül nem akart kijönni. Miután végzett a dolgával, szórakozottan nyomta le a gombot a tartályon, és nézte, ahogyan folyik belőle a víz. Nem látott ilyet ezelőtt még sohasem, ezért nagyon tetszett neki. Harry csak mosolyogva figyelte őt.

- Éhes vagy? - kérdezte tőle, miután elhagyták Louis kedvenc helyiségét, a fürdőszobát.

- Igen - bólogatott, majd farok csóválva követte a gazdáját le a lépcsőn.

- És, mit szeretnél enni? - kérdezte tőle kedvesen, majd Louis hóna alá nyúlt és feltette őt a konyhapultra.

- Valami - mondta félénken, mire Harry elnevette magát.

Nagyon aranyosnak találta, hogy a hibrid ilyen kis félős. Ahogy ott ült, kicsit megszeppenve és a pólója anyagát markolászta a picike kezeivel, a göndör óriási késztetést érzett arra, hogy magához ölelje és megfojtsa a szeretetében. De nem akarta megrémiszteni őt azzal, hogy csak úgy hirtelen lerohanja őt, ezért inkább nem csinált semmi meggondolatlan dolgot.

- Oké, akkor csinálok neked valami finomat.

Berakott két kenyeret a pirítóba, majd kivett egy kést és vajat a hűtőből. Amíg ment a sütő, nem beszéltek. A csend számára felettébb kínos volt. Nem tudta, hogy miről kéne beszélgetniük, főleg, hogy a hibrid alig ért meg pár szót. Azt mondta, hogy majd megtanítja őt rendesen beszélni, de fogalma sincs, hogy hogyan fogjon hozzá. Vegye elő az elsős olvasókönyvét és magoltassa be vele az ABC-t, vagy mi?

A kenyérpirító kattanása zökkentette ki Harry-t a mély gondolataiból. Kivette, majd megkente mindkét szeletet.

- Jó étvágyat, Louis! - tette le elé a tálcát.

- Mi ez? - kérdezte a hibrid. Gyanúsan méregette az ételt, az ujjával megpiszkálta az arany barnára sült kenyeret, majd érdeklődve felnézett Harry-re.

- Pirítós. Egyed szépen!

- Nem jó, nem kell! - lökte arrébb a tányért Louis. Nem tetszett neki az étel, pedig tudta jól, hogy engedelmeskednie kéne Harry-nek és megennie, ahogy parancsolta neki, most viszont ellenállt.

- Na, most miért csinálod ezt? - biggyesztette le az ajkait a göndör. Érzelmi zsarolás. A hibrid csak felhúzott orral nézte őt és megrázta a fejét.

Harry cselhez folyamodott. Bevetette a kiskutya szemeket és elkezdte simogatni Louis füle tövét, pont ott, ahol a legjobban szereti. A kékszemű felsóhajtott a kellemes érzéstől és még jobban beledörgölőzött a göndör tenyerébe, mint egy igazi cica.