purr-fect /LS/

Good morning, sunshine

Vasárnap délelőtt Anne razziát tartott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy az újdonsült lakó nem tett semmi kárt a laskásban és legfőképp, nem bántotta-e az ő kis drága Harry-jét. Annak ellenére is még mindig volt benne egy kis félsz, hogy a fia elmondása szerint olyan ártatlan Louis, mint a ma született bárány és, hogy mennyire nyugodt meg kezes. Na, meg a saját két szemével is látta, hogy valójában a hibrid jobban rettegett, vagy még mindig retteg tőlük, mint ők tőle. Jobb félni, mint megijedni, tartja mondás, és Anne is egyetért ezzel a dologgal.

Miután leellenőrizte az egész alsó szintet, és mindent rendben talált, az emeletre indult. Megállt Louis ideiglenes szobája előtt és csendben várt. Hallgatózott, de nem hallott semmi zajt. Halkan benyitott, de amikor meglátta az üres ágyat, csak értetlenül nézett körbe, de a hibrid nem volt ott. Hova tűnhetett? Lehet, hogy Harry már felkelt és vele van? De mi van, ha megtámadta őt és most sebesülten fekszik valahol az ő szeme fénye? Azonnal a fia szobája felé vette az irányt, majd nagy lendülettel kicsapta az ajtót. A látványtól, ami ott fogadta, földbe gyökerezett a lába.

A kis Louis eddig békésen szundikált a gazdája ölelő karjai között, most viszont már kissé rémülten meredt a tágra nyílt szemű asszonyra. A hibrid az ajtó hangos nyitódására riadt fel az eddigi talán legbékésebb álmatlan álmából. Az ijedségtől egy kicsit meg is ugrott, ami Harry-ből csak egybosszús morgást váltott ki, és még öntudatlan állapotában is próbálta magához közelebb húzni őt.

Anne megilletődve figyelte a jelenetet, Louis pedig félve fürkészte az alakját. Most valami rosszat csinált? De hát csak aludt. Nem lett volna szabad átjönnie a göndörhöz. Már akkor tudta, hogy ebből baj lesz, és tessék, most itt is van. Mi van, ha most büntetést fog kapni emiatt? Nem akar még több fájdalmat elviselni, már nem bírná ki. Vajon Harry megvédené őt, ha megtámadnák? Segítene neki, vagy csak röhögve nézné, ahogy szenved, mint eddig az összes ember, akivel dolga volt? Louis nagyon szeretne bízni zöldszeműben, de az igazat megvallva, még mindig fél tőle, annak ellenére is, hogy mennyit segített neki egyetlen nap leforgása alatt. Harry többet törődött vele pár óra alatt, mint bárki egész életében. Mindezt önzetlenül tenné vagy vár érte valamit cserébe? De mit adhatna neki Louis? Nincs semmije, még beszélni sem tud, hogy megköszönje neki, hogy konkrétan megmentette őt a fagyhaláltól.

A mély gondolataiból Anne lágy hangja szakította ki:

- Aludj csak tovább, Louis - mosolygott rá barátságosan, amiből a hibrid azt következtette le, hogy mégse került bajba. Ha van mosoly, akkor jó. Látta, ahogy a nő sarkon fordult és kimegy, majd halkan behúzza maga után az ajtót.

Anne lelke megnyugodott, hogy semmi baja Harry-nek, sőt, kifejezetten jól kijönnek Louis-val, aminek kifejezetten örül. Nem is fér a fejébe, hogy hogyan képzelhet olyan szörnyűségeket a hibridről. Amint ránéz, elmúlik minden félelme, hiszen olyan ártalmatlan és kicsi, hogy biztosan nem tudna ártani senkinek. Olyan, mintha tényleg egy bolyhos kiscica lenne.

Miután Anne távozott, a kis kócos még mindig bambán meredt maga elé. Ez most mi volt? Csak bejött és már ment is ki? Azt hitte, hogy azért jött, hogy megbüntesse őt, mert Harry-vel aludt, de aztán nem történt semmi. Először olyan furcsa fejet vágott Anne, de utána meg mosolygott, és ezt Louis nem egészen értette. Túl bonyolult ez neki.

Tanácstalanul felsóhajtott, miközben kisöpört egy rakoncátlan tincset a szeméből, majd visszabújt a göndör mellé és megpróbált visszaaludni. Azaz csak próbált, mert sehogy sem akart álom jönni a szemére. Csak forgolódott, amit egy idő után Harry is megelégelt, aki már egy ideje fent volt, csak úgy csinált, mintha még mindig aludna. Kíváncsi volt, hogy mit kezd magával Louis, de miután rájött, hogy forgolódáson és hangos sóhajokon kívül valószínűleg nem fog semmi mást csinálni, kinyitotta a szemeit. Nagy meglepetésére a hibrid kékjeivel találta szembe magát, ahogy azok az arcát pásztázzák, majd amikor Louis észrevette, hogy rajtakapták őt a bámulásban, hirtelen elkapta a tekintetét.

- Jó reggelt! - köszöntötte őt a göndör, mire a kócos újra rápillantott.

- Harry - mondta halkan, amivel azt szerette volna kifejezni, hogy ő is örül neki. Az említett csak melegen rámosolygott, majd azon kapta magát, hogy a keze megindult Louis feje felé, hogy megsimogassa az arcát. Megijedt, hogy ez most honnan jött neki, így félúton megállt és leejtette maguk közé a karját. A hibrid viszont már várta volna a kellemes, meleg kezeket, hogy megcirógassák a bőrét, de rájött, hogy ez most elmaradt.

- Jól aludtál? - kérdezte őt Harry, mire Louis csak bólogatott. - Rosszul érzed még magadat?

- Ummm... Ehh, ne. Kicsi - makogott a kékszemű. Annyira ideges volt magára, hogy nem tud kinyögni egy értelmes mondatot, és így nem tudja elmondani a göndörnek, hogy mi baja. Mérgesen felmordult és a takarót markolászta, mintha az lenne a hibás.

- Semmi baj, Louis. Megnézem, hogy van-e még lázad, aztán lemegyünk enni, jó? - kérdezte tőle kedvesen, miközben a tenyerét a hibrid homlokára tette. Örömmel vette tudomásul, hogy már nem volt olyan meleg. - Csak hőemelkedésed van, már holnapra semmi bajod nem lesz.

Louis csak nézett rá, azzal az nagy, értelmes szemeivel, mire Harry elmosolyodott és végigsimított a macskafülein, aminek a hibrid nagyon örült. A göndör letolta magáról a takarót és kikelt az ágyból, majd a szekrényéhez ment, hogy kivegyen aznapra valami ruhát magának és Louis-nak is. Úgy emlékezett rá, hogy valamelyik polcon van egy kinőtt nadrág, de annyira szerette azt a darabot, hogy nem volt szíve odaadományozni a város jótékonysági házának. Talán ez jó lesz neki. Meg is találta, majd még kivett egy kék pólót, boxert meg egy fehér pulcsit. Magának is választott, majd a szekrénynek fordulva át is vette azt. Immáron felöltözve visszafordult a hibridjéhez, ami még mindig kiterülve feküdt az ágyában.

- Ideje felkelni! - szólt neki, mire Louis szófogadóan Harry elé sétált. - Okos fiú. Vedd fel ezeket!

Louis letolta a gatyáját, mire a göndörnek el kellett fordítania a fejét, hogy ne nézzen rá a kisebbik férfiasságára. Nem lenne illendő. Odanyújtotta neki a nadrágot, ő pedig felvette, majd következett a póló és a pulóver. Harry-t még mindig letaglózta a fiú testén lévő zúzódások, a lila és zöld foltok meg a csúnya szúrásnyomok. Nem ezt érdemelné.

Észrevette, hogy Louis haja is legalább annyira zilált, mint az ő tincsei, szóval az éjjeliszekrényhez ment, ahonnan elvette a fésűt. Először az ő haját igazította meg, hogy álljon valahogy, majd utána következett a hibridé.

- Ugyan azt fogom veled is csinálni, mint amit én az előbb - tájékoztatta őt a terveiről, majd elkezdte fésülni Louis világosbarna bozontját. Néhol véletlenül megtépte, olykor a hibrid halkan felszisszent, Harry pedig próbált óvatosabb lenni. Mikor készen lettek, elégedetten nézte a munkáját, majd rájött, hogy nem ártana Louis-nak egy hajvágás. Majd az anyja megnyírja őt, ahogyan neki is tette még régebben. - Menjünk reggelizni. Gyere, Lou!