TOP SECRET

Vettel × (név)

|(név)- aliasz te neved    |
___________________________________________

Szeretek segíteni az embereken így érthető módon -amikor nem a bíróságon ülök- segítek az embereknek. Sokszor veszek részt ételosztáson, szemétszedésen, és előszeretettel osztogatom az ehhez hasonló közmunkás bűntetésrket. Nemrégiaben fejeztük be a legutolsó projektemet ami országúti szemétszedés volt. Rengetegen eljöttek és segítettek. Néha úgy érzem én vagyok ennek a városnak a szíve, lelke. Nem vagyunk se túl kicsi se túl nagy város.

A mai reggelen is a szokásos kávémmal a kezemben lépek be a törvényszéki intézetbe amit lassan már második otthonomként tartok számon. Köszönök a portásnak Davenek, majd beszállok a liftbe és egyenesen a negyedik emeletre tartok. A lifttel szemben van Page asztala. Page az én titkárnőm, aki nagyon sok mindenben megkönnyebbíti az életem. Amint meglát egyből felpattan a székéből és mellém szalad.

- Jó reggelt bírónő.- köszöntött.- Itt megtalálja a mai beosztását, és amit kért ötletelést megtalálja ezen az oldalon.- pötyögött be valamit a táblagépbe majd átnyújtotta nekem.
Nagyvonalakban átfutottam a napirendem, majd beléptem a modern üvegajtós helyiségembe. Most gondolhatjátok, hogy milyen szörnyű ember vagyok mert nem köszöntem az alkalmazottamnak meg minden, de ez nem így van. Ilyenkor reggel még nem fog az agyam és valahogy az alvajárás és a tudatos mozgás között lebegek valahol az éterben. Nekivetkőzök és lerakom a ballon kabátomat, majd a kényelmes bőrszékemben helyetfoglalva nyitom meg a laptopom ahol már fel is bukkan a napirendem a naptárban. Nem tudom, hogy hogyan de amikor betöltöttem itt ezt a főállású főbírót valahogy kinevztettem magam a helyi polgármester helyettessének. Lehet, hogy a sok közösséget szolgáló segítőkész programjaim miatt? Igazából engem nem zavar.

A mi kis városunk nem messze van a főúttól még is alig látogatják. Nem vagyunk olyan híres hely, mint Lastvegas, vagy mint Hollywood. Csak egy kis véros vagyunk ami semmiről sem híres. De ennek ellent kell, hogy mondjak mert, nem messze a várostól -de még annak a fenhatósága alá tartozik egy gyönyörűszép partszakasz és egy ötcsillagos szálloda is. Ha valamelyik híresség úgy akar pihenni, hogy senki se tudja meg merre volt akkor ide szoktak jönni. A személyzet diszkrét, és mivel nem vagyunk valami híres, felkapott város így az emberek nagy része is tudja, hogy azt a gyönyörű partot rejti.

Olyan 10 óra magasságában mikor szellemileg is felkeltem kimegyek az előtérbe köszönök Pagenek majd felvázolom neki, hogy mit tervezek a közösségis fél órámban. A csodálatos partszakaszunkra ráfér a gondozás, szemét szedés, és mivel csak a nyár elején valamikor júniusban csináltunk ilyen munkát, gondoltam megnézem a partot szükséges-e gondozni. Beültem a mercedeszembe és kihajtottam a főútra. Ahogy haladtam a part felé úgy ritkult a betondzsungel, és váltotta fel a panelházakat a kertesházak. Egy idő után azok is elfogytak az út mentén és egy sziklásabb, kopár vidék vette át a vezető szerepet.
Az út mentén hatalmas barna tábla hírdette, hogy előre van a Hotel Paradise, két kilóméter múlva jobbra a szabadstrand. A kis táblát követve tértem le jobbra a köves útra. Egy pár percnyi kocsikázás után már a szabadstrand parkolójában voltam. Felkaptam a fejemre a szalmakalapom, majd feltűrtem blúzom ujját a könyökömig. Magassarkúm eleinte kopogott a fa lépcsőn ami a homokos partra vitt, majd egy idő után elnyelte a hangokat a homok, szerencsétlenségemre a cipőmmel együtt. Eleinte nem zavart, de miután legyalogoltam 100 métert feladtam és megszabadultam fekete szépségeimtől.

Ahogyan haladtam -mostmár mezitláb- a szálloda felé, nem meglepetten konstatáltam, hogy rengeteg szemetet sodort partra a víz. Amikor körbenézten egy férfit vettem észre. Éppen szemetet szedett a parton. A férfi a 40es évei felé járhatott, de még mindig nagyon jól nézett ki, igaz én sem vagyok egy mai liba. Ahogy közeledtem felé meg kellett lepődjek azon, hogy még sohasem láttam errefelé.

- Excuse me.- szólítottam meg, mire felém kapta a fejét.- Can I help?- kérdeztem és emeltem meg a késemet, mert éppen egy hálóba gabajodott teknőst akart kiszabadítani.

- That would be great.- mosolyodott el.

Szépen lassan elvágtam a kötelet, de cserencsétlenségemre a kezemet is, amit járulékos veszteségnek könyveltem el.

- Thanks the help.- nézett rám.- Oh my god! You are bleeding!- vette a kezébe a kezem.

- It's nothing.- próbálok ellenkezni, de nem mentem sokra.

- Come with me. The hotel where i stay is nearby, so i can clean your gash there.- ragaszkodott hozzá és indult meg velem a Hotel Paradise felé.

- I told you, it's nothing.- nevettem egy kicsit az abszúrd helyzeten.

- I insist.- erre már nem tudtam mit mondani így beketörődve a sorsomba mentem a férfi mellett.

A hotelba belépve Elena volt a recepción, aki az egyik alappillére az önkéntes segítőszolgálatomnak. Rá mindig számíthattam és ő az egyik barátnőm.

- I'm sorry. Can I get the first aid box?- nézett rá az ismeretlen férfi Elenára.

- Oh. Mr. Vettel. Why would you want the box?- nézett rá Elena a -mint az előbb kiderult- Vettelre.

- Because she cut her hand.- emelte fel a sérült kezem. És ekkor vett észre engem Elena.

- Oh, Judge! What did you do?!

- Chill Elena. I just helped a turtle. And you know how lucky am I...

- Oh god.- indult meg a dobozért.- And do you have any idea?

- Yes, i have. While I walk by the beach I saw a lot of trash so I think next time we can clean this place. Maybe in the weekend.- ért vissza a monológom végére a dobozzal. Amit Vettel el is vett.

- You can count with me. Than see you there. Bye (Name).

- Yeah. Bye Elena.

Egy kicsit arrébb leültünk az előtérben es a férfi leápolta a kezem. Amint végeztünk a fejéhez kapott és rám nézett.

- How rude I am. I forgot to introduce myself. I'm Sebastian Vettel and I'm driving for the aston martin formula one team.

- No, you aren't. I forgot too. I'm (hole name) and I'm the judge of this town.

- And what's that project in the beach?- kérdezte, majd én szépen hosszan nekikezdem az általam szervezett programok elmagyarázásának.

×∆×

A héten többször is összefutottam a férfival és olyankor ha volt időm leültünk meginni egy kávét beszélgetni, megismerkedni, majd végül a hétvégén is megjelent. Olyan jó érzés volt, hogy találkoztam egy férfival aki ugyan úgy szeret a közösségnek segíteni, mint én. Így fájó szívvel kellett tőle búcsút vennem mikor a nyaralása végéhez ért, de megígérte, hogy majd hívni fog.

Tegnap délután ment el Sebastian és még nem hívott, pedig már este van. Szomorúan dőltem le az ágyamra és sóvárogtam a férfira aki azalatt a rövid idő alatt ellopta a szívemet. Majd hirtelen megszólalt a telefonom, amint rápillantottam a képernyőre levakarhatatlan mosoly került fel az arcomra.

- Hey (Name)!

- Hey Sebastian...

THE END

Írva: 2021. 09. 01.
Publikálva: 2021. 09. 03.