TOP SECRET

Bottas × (név)

| (Név)- te neved |
___________________________________________

A fehér falak és a hihetetlenül erős fertőtlenítő szag már a mindennapjaim lettek. A gépek csipogását a fülem már megszokta. Ugyan olyan unalmasak voltak a hétköznapjaim. Kivéve a mai estémet. Sebész és sportorvos vagyok, de a második végzetségemet nem nagyon használom.

Én voltam ben az éjszakai ügyeletes sebész, mikor is a csipogóm jelezte, hogy azonnal kellenék. A sebész osztályról rohantam a sürgősségire. Amint megérkeztem az ottani recepcióhoz egy ideges gyakornokot láttam meg. Rose - a gyakornok - a gyermekosztályon szeretne majd dolgozni, de ilyenkor szokás szerint a sürgősségire tesszük be őket, hogy legyen itt is ember.

- Mi történt Rose?- léptem a fiatal nő mellé.

- Behoztak egy motorost.- kezdte el darálni a szöveget.- Balesetet szenvedett és lerepült a motorrol bele egy kerítésbe ami átszúrta a felsőtestét és most vitték be az 5ös műtőbe. Kellenél oda mint szakember.- vett egy mély levegőt.

Bólintással jeleztem neki, hogy vettem amit mondott és konkrétan elrohantam az 5ös műtőhöz. Amikor beléptem a mosakodóba az egyik szakorvost és egy gyakornokot találtam akik, már a bemosakodásuk végefelé tartottak. Én is nekiálltam a legalább 5 perces folyamatnak, majd bementem a műtőbe.

[…]

Már egy jó ideje dolgoztunk a betegen, mikor is úgy éreztem sikerrel fogunk járni. Szépen lassa és óvatosan kezdtük kiszedni belőle az utolsó darab kerítésmaradványt mikor is az egyik segítő orvos megszólalt...

- Esik a vérnyomása. El fogjuk veszíteni.

Kerestem mi lehet a gond, de mire metaláltam azt a sérülést az vérerén már késő volt. A gép egyhangú sípolása most sértette a fülemet. Ő volt az első betegem akit nem tudtam megmenteni. Képtelen voltam kimondani a szavakat amelyekkel végleg elveszítjük a beteget. Amanda a jelen lévő szakorvosnak kellett feltennie a pontot az i-re.

- A halál pontos beállta.- vett egy levegőt és a falon lévő órára nézett.- Hajnali 2 óra 34 perc.

Az előttem fekvő halottat néztem egy kicsit üveges tekintettel. Miért nem végeztem pontosabb munkát? Megtalálhattam volna azt a sérülést és akkor nem kellene most itt holtan feküdnie. Fájó szívvel hagytam el a műtőt. Hibásnak éreztem magam. Ő volt az első nekem. Hosszú napnak nézünk elébe.

Szerencsére a váltásig nem történt semmi, de én valahogy úgy néztem ki mint egy mosott szar kihányt verziója, ha egyáltalán létezik ilyen. Carol a legjobb barátnőm és munkatársam váltott reggel.

- Jaj istenkém. Mi történt itt az éjjel?- termett rögtön mellettem és átkarolt. Szerencsémre ő nem adta tudtomra, hogy milyen szarul nézek ki. Tudtam én azt anélkül is.

- Meghalt. A kezeim között.- ezzel mindent elmondtam amit tudnia kellett.

[…]

Egy vörös hosszú köpeny mögött haladtam egy palota folyósóján. Páncél volt rajtam, ami minden lépésemnél megzörrent. Egy hatalmas kard lógott a hátamon. Egy pillanatra megálltam egy színtiszta ezusttányérnál. Belepillantottam és a saját tükörképem nézett vissza, annyi különbséggel, hogy volt egy heg az arcom jobb oldalán. Hajam egy nagy fonatban volt a fejemen, míg homlokomon egy fém ami kicsit védte a fejem. Ezt az izét keginkább WonderWoman fejpántjához tudom hasonlítani.

- Lady (Name) please follow me.- hallottam a koronát viselő köpenyes férfi szavait.

- Yes, my lord.- mondtam ki.