TOP SECRET

Karácsonyi meglepetés

(Név) ma szentestén is sok kalandban részesült, főleg mert nem jutott messzire. Ki se tehette a lábát az Arab városból.

Írói megjegyzés
•a dőlt bető E/3
•a dőlt és kiemelt rész pedig egy karácsonyi zene szövege a végén lesz bevágva a két szám
___________________________________________

December 12. A nap amikor elbasztam mindent. A futam utolsó köreiben, Mickel és Lattifivel versenyeztem, mikor a hármunk kűzdelmében alul maradtam. Mick ment elől utána Nick majd én. Nick megcsúszott és telibe nekiment a falnak. Én sajnos nem tudtam őt kikerülni így sikeresen nekimentem a jobb első kerekemmel, mire én is kipörögtem, de a Haasom nem akarta a jót. A fékem elszállt a gáz meg beszorult, így teliben a falban kötöttem ki, majd pörögtem forogtam tovább, és a gázpedálom is elszállt így a lendulett után meg tudtam állni. Szerencsémre jóval arrébb pont egy pályamegszakításnál hagyta abba a csúszást és pörgést az auto. A világ forgott velem. Töbszor is beütöttem a fejem, minden elhomályosodott körülöttem.

Néma csöndben figyelték ahogyan az autó megállt, majd a benne ülő eddig mozdulatlan pilótát vizslatták. A Haas boxában drámai fokra hágott a feszültség, majd megkérdezték az Amerikai nőt.

- (Név). Jól vagy?- kérdezték a rádión keresztül, de semmi választ nem kaptak.- (Név) hallasz minket?- a feszültség és az aggodalom csak nőtt a szerelők között.- Válaszolj vagy jelezz valahogy.- kezdett kétségbeesni a mérnök is. Keze remegett, ahogyan nézte a képernyőt, de válasz nem érkezett.

Az autót pilótástúl húzták le a pályárol, hogy egy körre be tudják fejezni a futamot. A mentő szirénázva érkezett meg az utolsó lap végére. Az autóból székkel együtt emelték ki a pilótát, miután az orvosok megállapították, hogy elvesztette ah eszméletét és egy nagyon erős agyrázkódást is szenvedett, emiatt egy ideg nem fog felkellni. Úgy ahogy volt, pilótaruhában és sisakban tették be a mentőautóba, majd útközben szabadították meg a felesleges felszerelésétől. Kritikus volt az állapota, nem tudták mi lehetett a baj, de kritikus volt. A vérnyomása sem volt rendben, míg  a lábán egy borzasztó nyílt törés éktelenkedert.

[…]

17.-én pénteken ébredtem fel. A fehér falak rögtön megzavartak. Arra emlékeztem, hogy balesetem volt. Semmi másra. Mikor megláttam, hogy a lábamon gipsz van, bepánikoltam. Nagyon rossz érzés volt, de aznap este a csapat bejött elmesélt mindent, és az egész hétvégét velem töltötték, de nem tarthattam itt őket tovább. Nekik is van családjuk, meg nekik kijár a szünet.

20-22-ig a családom is velem voltak. Akkor mondta az orvos, hogy még ben kell tartaniuk egészen 27.-éig. Fájdalmasan nyögtem fel.

23.-a reggele van. A szüleim és a húgom 10 perce hagyták el a kórházat, miszerint a bátyám hatalmas baromságot csinált és, hogy haza kell menniük, illetve apát behivatta a parancsnokság, mert mint tengernagy nagy szükségük van rá. Aznap valahogy a saját kis magán szobámban magamba fordultam. Mindenhonnan kaptam az üzeneteket, miszerint jobbulást, meg így a kurva anyámat, úgy a kurva anyámat. Nem hiszem el. 12 napja volt a futam de még mindig engem szidnak. Halló?!? Majdnem meghaltam?!? Nem értem az embereket. Lattifivel is ezt csinálták. Mondjuk az elmúlt 6 napban többször is skypoltam vele. Együtt sírtunk és nevettünk az emberek baromságain. Fájt, hogy az állítólagos barátaim nem hívtak fel, csak dobtok egy sms-t, hogy „Hogy vagy?”.

December 24.-ére a napi programom nagyon sűrű volt.

7:00 - felkelni
7:00-7:30 - kerekesszékkel járni egyet az osztályon, mint mozgás
7:30-8:00 - magambafordulva bamulni magam elé
8:00-8:45 - megreggelizni
9:00-10:00 - az orvosommal konzultálok, majd mankóval próbálok járni
10:30-11:00 - csekkolom a telefonom, hátha gondol rám valamelyik barátom
10:30 -csalódottan bámulok magam elé, mert elfeljetettek a barátaim.
11:00-13:00 - elmélyedten olvasni Michael Schumacher által dedikált kedvenc könyvem.
13:00-13:45 - megebédelni
14:00-16:00 - a gyógytornásszal baszakodni
16:00-18:30 - anyáékkal beszélgetni skypon közben egy gyors vizit az orvosommal
18:30-19:15 - vacsora
19:30-  - önmarcangolva bámulni magam elé, majd valamikor álomba sírni magam.