TOP SECRET

Schumacher × (Név)

|(név)- te neved|
___________________________________________

"Az államokban élni hihetetlen érzés lehet"- gondoltam anno fiatalon látva azt a sok sok amerikai filmet. Aztán sikeresen kijutottam oda és meg kell, hogy mondjam hatalmasat csalódtam. Túl sokat képzeltem bele ebbe az egészbe és mit kaptam cserébe? Egy kupac szart. Nagy nehezen sikerült egy lakást bérelnem, amit csak úgy tudok kifizetni, ha a hét minden napján gürizek minimum 8 órát a közeli vendéglőben, és akkor még arról ne is beszéljünk, hogy egyetemre is akarok járni ahonnan meg másodjára kapom meg a visszautasító levelemet.
Félek túl nagyot álmodtam azzal, hogy itt művész lehet belőlem. Csak a sisakom és a saját kezem által felépített motorom marad meg nekem a grafitizéssel.

×∆×

130 km/h-val száguldottam Kannapolis lakatlan körgyűrűje felé. A főút mentén elvétve látni lehet romos épület maradványokat, amik egytől-egyig az én műveim vásznát képezték. Ezek a területek rendőrt ritkán látnak így a művészi vénám szabadon járhat kelhet ezeken a falakon, merészebbnél merészebb festményekként.
Emlékszem körülbelül egy hónapja láttam instagramon egy #streetart jelöléssel a dzsungeles rajzomat. Egyik legkedvesebb és az eddigi legtöbb időmbe kerülő művem.
Tegnap mikor errefelé haladtam megláttam egy épületet ahova még nem rajzoltam semmit így felvázoltam rá a legújabb ötletem és mivel ma reggel nagyon hamar kidobott az ágy úgy döntöttem, hogy most még így gyorsan munka előtt odapingálom a folytatását. Sötét ruhák, fekete maszk és általában kapucni szokott rajtam lenni, de ma a kapucnit elfelejtettem felrakni így a fekete pálcát egy jellegzetes aranybarna göndör hajkorona tarkította. A festményes ötletem egy sportkocsi, egy V8-as motor és talán még egy forma 1-es autó lesz. A forma autóban nem vagyok biztos mert még soha az életemben nem rajzoltam olyat és nem tudom, hogy hogyan sikerülne...
×∆×
Már lassan egy hete dolgozok ezzel a graffitivel. És az elmúlt 2 napban volt itt egy motoros aki egy ideig állt itt a mű előtt majd kapott egy telefonhívást és azután mindig tovább állt. Azalatt a két nap alatt ugyan abban az időkeretben jött ki ide, pontosabban fél nyolkörül és úgy nyolcig itt állt. Az első napon még hozzá is nyúlt a festékhez amit így egy kicsit elkent, mert pont azt a részt fogdosta amit közvetlen menekülés előtt fújtam fel. Meg persze, hogy menekültem. Túl közelről hallottam egy motor hangját így felvettem a nyúlcipőt és elfutottam a motorom felé. Ahova rejtettem a szépségemet onnan rá lehetett látni a férfira aki a művemet csodálta.

×∆× Mick szemszöge ×∆×

Az elmúlt két napomat a gyárban töltöttem és ma is oda tartok. Első alkalommal messziről megláttam egy fekete ruhás alakot aki festegetett valamit így gondoltam megnézem. Időben voltam még így nem féltem attól, hogy elkések a munkából. Ahogy közeledtem az alak felé úgy kapta hirtelen rám a fejét és szaladt el. Csak a haját láttam ami gyönyörű szép színű volt. Talán egy fiatal nő lehet az alkotó.
Ahogyan megláttam a firkát -ami nem is mondható firkának inkább festménynek- tátva maradt a szám. Levettem a sisakomat és közelebb mentem a festményhez. Ezt meg kellett érintenem. Szerencsésen eg, frissen festett részt sikerült megtaláljak így elkentem az átmenetet egy fekete és sárga résznél. A falra egy kész sportkocsi és egy félkész motor volt felfestve illetve egy forma 1-es autó körvonalai. Nem is tűnt fel, hogy mennyire elszaladt az idő csak akkor mikor a csapatfőnök Günther száma és fényképe villant fel a telefonom kijelzőjén, ahol az óra mutatója az „elkéstél” mezőben járt, így gyorsan indultam meg a gyár felé. Amikor már hazafelé tartottam nem álltam meg, de egy pillantást vetettem a műre. A nő visszatért és folytatta illetve kijavította azt a részt is amit én maszatoltam el. Ma is egy rövid ideig megálltam a festmény előtt ami a tegnap estihez képest semmit sem változott. Lehet ma nem jött ki a nő.