Nem vagy az esetem

1. rész

Korán reggel az ébresztőmre keltem. Milyen egyedi haha, remélem érződik az irónia. Ma kezdődött az utolsó hét a nyárból. A saját naplómnak be kell mutatkoznom? Nehogy illetlen legyek megteszem. A nevem Riley Brown most kezdem a 11.-et, 16 éves vagyok. Van egy bátyám Adam. Ő 12.-es lesz. A legjobb barátnőm Bonni Lee. Róla azt kell tudni, hogy végtelenül kedves és naív, de ha olyan kedve van tud flegma is lenni. Egy floridai középiskolában tanulok. A neve Melbourne Középiskola másnéven Mel-Hi. Az eddigi ott töltött időm bulizás és fiú mentes volt. Vagyis igyekeztem. Jó lehet néhány bulin ott voltam, de soha nem volt még barátom szóval igen szűz vagyok. Gáz vagy nem gáz ez van.
Ennyit rólam. Most pedig kedves naplóm, csöppenj bele az életembe.

-Riley! - kiáltott fel anya kétségbeesetten

Anyukám egy 45 éves eléggé babonás nő. Zöld szememet és szőke hajamat tőle örököltem.

-Megyek -mondtam és már futottam is le a lépcsőn, vagy estem, részletkérdés.

-Riley eltörtem egy tükröt! -
Hallottam meg ismét anyu kétségbeesett hangját a fürdőből.

-És ez ekkora nagy baj? - kérdeztem belépve a helységbe.

-IGEN!- kiáltott rám idegesen.

-Oké nem értelek- néztem rá furán.

-Riley hányszor elmondtam neked, hogy a tükör eltörése balszerencsével jár!- kiabált rám ismét.

-Jó de nem kéne ennyi miatt rám ordítani. - Ezek után sóhajtott egyet.

- Nem most akarom elmondani.

- Ha már emiatt vezetted le rajtam a feszültségedet szerintem igazán elmondhatnád. Az elején próbált meggyőzni, de makacs természetemnek köszönhetően megtudtam a választ.

- Oké nyertél, de nem itt. Menjünk le a nappaliba. .- Vette komolyra a hangját amitől kissé megijedtem.
Miután eleget tettem kérésének bele is kezdett.

-Az a helyzet Riley, hogy apáddal úgy döntöttünk, külön folytatjuk az életünket.- A szemeim tányér nagyságúra nőttek miközben anyukám közölte velem, hogy elválnak apával.

-Tessék?! - A gyomrom görcsbe rándult, ismerős barátként nőni kezdett a torkomban lévő gombóc.

-Kicsim téged ugyan úgy szeretni fogunk, csak már köztünk nem működik semmi, úgy mint régen. - próbált nyugtatni anya kevés sikerrel.

- E-ez most vicc ugye?- kérdeztem remegő hangon.

- Bár az lenne édesem.- felelte anyu bűnbánóan.

- Adam tudja?! - tettem fel egy újabb kérdést indulatosan.

- Nem tudom, apád akar beszélni vele. - válaszolt anyu szomorúan.

- Beszélni akarok apával!- követeltem a könnyeivel küzdő anyámtól.

- Riley most inkább ne zavard őt.- kérte kedvesen.

-Miért? -kíváncsiskodtam.

- Mert apád most üzleti úton van, majd ha hazajön beszélhetsz vele.

- Rendben -feleltem elhaló hangon és felrohantam a szobámba.
____________

- Mostmár nyugodj meg oké? - a remek bejelentés után áthívtam Bonnit. Nagyjából másfél órája bőgök neki, miközben próbál lenyugtatni.

- Na gyere ide te szerencsétlen - vont ölelésébe barátosném.

Én még mindig nem tudtam megszólalni de mindenképp el akartam menni itthonról. Így hát kibontakoztam Bonni karjai közül és elkezdtem húzni magam után a tőlem, alig pár centivel magasabb barátnőmet.

- Riley mi a francot csinálsz?! - kérdezte meglepve a barátnőm.

-Elmegyünk sétálni.- nyögtem ki végre, miközben robogtunk le a lépcsőn.
____________

Végül a plázában kötöttünk ki, szokásunkhoz híven. Gazdagodtam kettő kissé kivágott dekoltázsú felsővel, négy arcmaszkkal, és egy bordó rúzzsal. Bonni vett magának smink cuccokat alapozót, ecsetet, szemhéjtust illetve stílusához hűen maradt a babarózsaszín és ugyan ilyen kék hasonló szabású pólóval, mint az enyém.

-Szia Riley és a fura barátnője!- köszönt ránk a bátyám.

-Szia Adam! -válaszoltuk szinte egyszerre, minimális életkedvvel Bonnival.

- Riley!- szólított meg a Ad mire ránéztem jelzésképp, hogy hallgatom.

- Beszéltem apával. - mondta elkeseredetten és kész. Ennyi kellett elfelejtve, hogy hol vagyok némán potyogni kezdtek a könnyeim. Adam belátta, hogy nem igazán alkalmas ez a helyszín megbeszélni a családi problémánkat, így egy gyors köszönés után le is lépett.

-Hé nyugi ne sírj, a plázában vagyunk!- emlékeztetett a barátnőm, így képtelen voltam abbahagyni az egerek itatását.

Bonni kihúzott a plázából és átmentünk hozzájuk, hogy rendezzünk egy pizsamapartit.
Megbeszéltük ismét a ma leforgó eseményeket és nyugtáztuk, hogy szerencsétlen vagyok.

____________

Másnap felkeltem és hazasunnyogtam reggel kilenc óra körül. Elvégeztem a reggeli rutinom. Kilépve a fürdőből, viszont egy nem várt személy fogadott....