Első tánc

1 | Lócitromba költözünk

Az iskolában néhanapján emlékeztetnek rá, hogy milyen jó, ha az embernek van egy álma, egy célja, amiért küzd. És küzdhetsz akármennyire, a terved valamikor kudarcba fullad. Csak úgy mint most nekem. Negyven perc múlva kezdődik a felvételim a manchasteri Tánc Akadémiára, én pedig itt ülök az autóban. Az út innen körülbelül harminc perc, ha jól haladunk, de nekem nem úgy tűnik, mintha az autók nagyon mozdulni akarnának. Még melegíteni sem melegítettem, de nem úgy tűnik, hogy valaha fogok a vizsga előtt. A cipőket már vagy hatszor átkötöttem, megpróbáltam nyújtani is, mire Anyám idegesen rám szólt, hogy frissen tisztított a kocsi. Meg amúgy szégyellte a pillantásokat, amiket a szomszéd autókból kaptunk, ahogy hirtelen egy-egy láb feltűnik valahol.
Anya nem véletlen volt ideges. Ma más tervei voltak. Most ismerkedtem volna meg nevelőfaterommal. Vagyis a NAGY szerelmével. Gondolkodnak az összeköltözésen, és úgy gondolták illene előbb megismernem.

Milyen figyelmesek...

Az embernek Anya elmondása szerint elég sok pénze van. És mire költi? Lovakra és tehenekre. Tudom, én sem ezt gondoltam volna. Persze ettől lehet jó ember, de az hétszentség, hogy én oda be nem teszem a lábam.

Na itt tévedtem hatalmasat. Mert igenis be kellett tennem. Mivel telefonon a rossz időre és az emiatt kialakult fennakadásra hivatkozva Anya pótvizsga időpontot kért, így elfurikázott az amúgy "teljesen véletlen" közelben lakó férfi birtokára. Meg kell mondjam szép volt. Nagyon. Mármint nem a férfi, a birtok.
A felhők mögül előbújt a nap is végre. Kinyitottam az ajtót, félig kiszálltam ebből a mozgó bazárból (mert szinte úgy nézett ki a kocsink), szívtam egy kis friss levegőt.
Hirtelen elállt a lélegzetem, a lábfejemre pillantottam, ahol ott virított a tiszta tánccipőm. Visszarántottam a lábam az autóba.

Na jól kezdődik.

- Hamupipőke ma a rózsaszín balettcipőt választotta? - csapta meg a fülem egy mutálódott férfi, vagyis fiú hang.
- Hamupipőke mindjárt tökön rúgja a királyfit. Anya! Ide tudod adni a csomagtartóból a cipőm?
Anya mérgesen vágta a kezembe a sportcsukám.
- Égő vagy. Viselkedj normálisan. - szólt rám. Rendben ez jogos volt. Részben. Nem én kezdtem.
- Erica! - csókolta meg az anyámat a már képekről jól ismert Daniel Hollson néven létező személy. Alaposan végigmértem. Elegáns. Ez a szó jutott eszembe.
- Hé, ne stíröld az apám. - lépett mellém a királyfi nevetve.
- Tessék, mondtál valamit? - fordultam felé, majd visszakérdeztem, hogy biztos legyek abban, jól hallok.
- Csak végignézted az apám.
- Az apád? Anya, testvérről nem volt szó, nem volt a menüben. - vettem kicsit viccre az amúgy egyáltalán nem tréfás helyzetet. Belül teljesen kiakadtam.
- Tudod, én vagyok az ajándék. Mint a happy meal menüben.
- Srácok hagyjátok abba. - szólt kedvesen Daniel. - Jól ki fogtok jönni.
- Azt kétlem. - suttogtam vicsorogva egy mosolyt.

Daniel meghívott ebédre, így a főépület felé vettük az irányt. Itt van a fedeles lovarda. Bent nyüzsgés volt. Hatalmasakat ugrottak.

Minden tisztelet srácok!

Azt mondják minden lány életében eljön a lovazós korszak. Ezek szerint én fiú vagyok. Viccet félretéve, engem sosem kötött le az egész. Éppen ezért nem is voltam odáig az ötletért, hogy ide költözzünk. Ugyanis nem volt kérdés ki költözik, ha együtt szeretnének élni. Az egészet megint ki szívja meg? Colette. A tíz perces sétám az iskolába ötven percre nő (busszal). Ez egy korább kelést vár. És meg nem várom.
Szóval a főépületben Daniel egy szobába ment, mi pedig követtük. A fia valahol lecsatlakozott, akinek a nevét még mindig nem tudom.
Szóval az a szoba, amibe mentünk, teli volt nyergekkel, vagy mi van a ló hátán. Aztán elmentünk a végéig, ahol a férfi kulccsal nyitott egy ajtót, majd lépcsőztünk egyet. Mint ezután kiderült, ez a lakórész. Egy 150 négyzetméteres kis birtok. A nappali egy részén üvegablak, ahonnan be lehet látni az egész belső lovardát.
- Nem kellemetlen, hogy ők belátnak ide? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Nem látnak. Nem tudom nézel-e nyomozós filmeket, ahol a kihallgatóban olyan üveg van, aminek az egyik oldala tükör, míg a másik oldalról tisztán át lehet látni rajta. Nos ez ilyen.