Prológus

307 2 0
                                    


Ha tetszik és értesülni szeretnél a további fejezetekről, kövess be és add a könyvtáradhoz a regényt! Kellemes olvasást!❤


Mindenkinek, akinek elege van a jókislányokból.


Trigger Warning!

A regény során megjelenik droghasználat, kiskorú szexuális tevékenysége, alkoholhasználat, LMBTQ+ tartalom, BDSM, verbális bántalmazás, belterjesség, meztelenség, cenzúrázatlan szexuális tartalom, szúróeszközhasználata, vallási rituálé, szerepjáték, nimfománia, pirománia, kleptománia, nonverbális bántalmazás valamint poliamor kapcsolat.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- És? Egyetemmel hogy álltok? -nézett rájuk kíváncsian Clark.- Egyetem? Pff...oda csak a nyomik járnak, ráadásul semmi kedvem hozzá. -fújta ki élesen a cigaretta füstöt Harris, a motorjára támaszkodva. Oldalra fordította fejét és barátnőjére nézett.- Ne már Chase! Én menni tervezek, csak képzeld el, mekkora buli lehetne. Rommá szopatni a kis strébereket, esténként, mikor minden vén kolis tanci az igazak álmát alussza és horkol az orrsövény ferdüléstől, átmennék hozzád és csak a nyögések keltenének fel mindenkit! - röhögött fel Brooke, cigivel a kezében, miközben oldalba lökte barátját.- De engem nem vennének fel. -rántotta meg vállát és nézett el Clark válla fölött.- Mert engem igen?! -horkant fel cinikusan Harris és nyomta el a füstölgő szálat.- Neked van hozzá eszed, csak a jegyeid nincsenek meg. -nézett rá Brooklyn a szájában füstölgő cigi felől.- Ráadásul apád örülne. -támaszkodott Harris fekete motorjára félkézzel.- Na pontosan ez az oka, hogy nem megyek oda. -vette ki barátnője szájából a füstölgő rudat, majd nyomta kezébe a bukósisakot.

- Hova lesz a menet? -nézett kajánul az épp megforduló Brooke seggére Clark.- Fasz se tudja -röhögte ki Harris és szállt fel Brooklyn elé, a motorra. Felrakta a fekete bukósisakot, amin a neve díszelgett és beindította a motort, ezzel együtt pedig Brooke-ot is. A lány, barátja derekát ölelte át, a lábait felhúzta és teljes lényében rábízta magát a fiúra, aki pontosan tudta ezt. Tudta, hogy a lány megbízik benne és pontosan tudta azt is, hogy sosem lenne képes ártani a mögötte ülő személynek.

Miközben Brooklyn, Chase derekát karolta át, Chicago egy másik pontján egy lány sírt, miközben a kispárnáját szorosan magához szorította és feláldozta azt a könnyek oltárán. Sírásából kopogás zaja rántotta ki. Felemelte fejét és próbálta eltüntetni sírása nyomait, ami lehetetlennek bizonyult azalatt a idő alatt, amíg anyja át nem lépte szobája küszöbét, így hát beengedte. Tudta jól, hogy anyja kopogtat, hiszen csak ő kopogott azon az ajtón. Senki nem járt még abban a szobában, pláne nem előzetes bejelentéssel. Anyja azonban mindig így tett, sosem tört rá kamaszlányára, hiszen tisztában volt vele, ez mennyire kínos szituációkat eredményezhet.

Az anyuka belépett, Haven pedig ránézett. Felemelte fejét és anyja íriszeibe bámult, bár nagyon nehéz volt megállnia, hogy könnyei ismét utat törjenek.- Mi a baj kincsem?-ült le a puha, szőrös narancssárga ágyneműre, a negyven körüli nő. - C-csak. . .azt azt hiszem szerelmes vagyok -nézett édesanyjára a lány, miközben kimondta, hiszen addig a pillantig nem vot benne biztos, hogy közölni akaja anyjával, mire a nő csak puha kezeit, lányának arcára simította, aki belebújt a jóleső simogatásra. - És mégis kibe? És miért sírsz? Talán ő nem érez így? -kérdezte édesanyja az első dolgokat, amik eszébe jutottak, mire Haven csak megrázta fejét, amivel egyszerre mozdult barnás hajzuhataga is. - Anya. - itt tartott egy szipogásnyi szünetet, majd folytatta. A lehető legrosszabb emberbe sikerült beleszeretnem, mert tudod, neki barátnője van, azt hiszem már több éve. De igazából nem biztos, hogy ez szerelem, mert mi nem nagyon beszélünk. Ő a menőbbek közé tartozik, míg én a népszerűségi lista legalját erősítem. - nézett édesanyjára a kétségbeesett lány. - De mégis ki az? Vagy nem szeretnél beszélni róla? -húzta karjai közé a nő a lányt, aki csak halványan megrázta fejét.- Majd. . .majd később -szipogta és bújt bele teljesen anyja ölelő karjaiba.

Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!Where stories live. Discover now