Penge és bűvölet [BEFEJEZETT]

2. fejezet

Ahogy egyre közelebb értünk a faluhoz, én annál inkább igyekeztem összehúzni magamat, mintha így elrejtőzhetnék a kíváncsi és ismerős tekintetek elől. Itt már nem csak rólam volt szó, hanem a testvéreimről és az apámról is, akiket megszégyenítettem. Persze, hiába húzgáltam én magam akármilyen kicsire, hiszen mindenki ismert, apám köztiszteletben álló harcos volt, ráadásul a déliek között bárki azonnal kiszúrt volna a világos hajammal és a hóka ábrázatommal. Rettegtem a pillanattól, amikor apám felbukkan. Összevesztünk ugyan az előző nap, de ez nem jelentette azt, hogy szeretnék vele kiszúrni, de most ez alaposan sikerült. Ahogy haladtunk előre a lakók között, szétvált előttünk a tömeg, majd lassanként arra lettem figyelmes, hogy a másik irányból is oszlik a tömeg. Lassanként kibontakozott a távolban az édesapám alakja, én pedig nagyot nyeltem. Tétován pillantottam le Kyrtaarra, aki hasonlóan aggodalmas ábrázattal nézett vissza rám. Nem nyugtatott meg ez az arckifejezés. Azt mondta vele, hogy nagyon is van miért aggódnom és ettől szörnyen éreztem magam.

Amint összeértünk az út közepén, apám biccentett a sötét vezér felé, aki leszállt időközben a lováról. Annyira feszülten vártam, hogy még azt is elfelejtettem, hogy talán nekem sem ártana így tennem, ám a ló jogos tulajdonosa gondoskodott róla, hogy ne tétovázhassak sokat, ugyanis megbökte a bokámat. Ugyan ő se szólt közbe a feszült csendbe, de amint lepillantottam rá, intett a fejével, hogy ideje volna lemásznom a hátasról. Olyan csendesen kászálódtam le, ahogy csak tudtam, míg apám a szokásos, érzelmektől mentes arckifejezésével üdvözölte a délit.

-Theodmer. - szertartásosan meghajolt, majd a megszólított is ugyanígy tett, míg a mögötte álló menet ugyanezt a mozdulatot ismételte meg, köztük a mellettem álló fiú is és mindannyian a két elfre függesztették a tekintetüket. Mindez idő alatt én megpróbáltam továbbra is csendesen odasettenkedni a bátyámhoz, aki ezúttal a legnagyobb bánatomra nem vett oltalmazó szárnyai alá, csak egyenes háttal és hátul összefont kezekkel álldogált.

-Caeda! - csattant a nevem a csendben, én pedig majdhogynem a mozdulat közepén álltam meg, ahogy kifelé settenkedtem a képből. Gyorsan kiegyenesedtem, majd megköszörültem a torkomat és visszafordultam.

-Apám? - pillantottam fel olyan méltóságteljesen ahogy tudtam. Ez meglehetősen nagy kihívást jelentett, mivel nyakig mocskosan, kócosan és viharverten valahogy senkinek nem az jut eszébe egy lányról, hogy méltóságteljes. Apa egy szót sem szólt, csak intett, hogy foglaljam el a helyemet mellette, én pedig megadóan elindultam, hogy mellette állapodjak meg. Mielőtt azonban célhoz érhettem volna, egy tenyér csattant az arcomon. Döbbenten pislogtam az előttem álló édesapámra, akitől a nyakleves érkezett. Soha nem ütött meg korábban. Most viszont egyértelműen példát akart statuálni a vendégek előtt, nehogy úgy tűnjék, hogy nem tud parancsolni még a lányának sem. Pedig nem tudott, és ezzel a pofonnal, azt hiszem, csak még távolabb került tőlem. Megszégyenülten futottam el előle egy napon belül már másodszor. Ezúttal azonban az otthonom felé vettem az irányt, ő pedig nem próbált megállítani. Most senki sem eredt a nyomomba, én pedig úgy rohantam, ahogy a lábaim csak bírták. Sarok jött sarok után, házak egymás mellett sorjában, míg lihegve rá nem vetettem magam az ajtóra, melyen belépve már cseppet sem éreztem magam otthon. Azok után nem, hogy a férfi, akire gyerekként még felnéztem, most nyilvánosan alázott meg, hogy ne essen csorba az ő büszkeségén. A ház meglepő módon üresen kongott. Elképzelésem sem volt arról, hogy hol lehet az anyám, vagy idősebbik fivérem, de örültem, hogy senkinek sem kell magyarázkodnom. A fürdőhöz siettem és magamra zártam az ajtót. A kútból egy rövid cső vezetett a kádhoz, ami a helyiség közepén foglalt helyet. Megtekertem rajta a kallantyút, majd a peremen elhelyezkedve vártam, hogy a hideg habok megtöltsék a nagy edényt, miközben az arcomat a kezembe temettem. Túl sok volt ez a fáradt idegeimnek. Az előző napi edzés, a szabadban töltött éjszaka és végül ez az egész, megalázó jelenet. El akartam menekülni, elfutni a világ elől. De azt is tudtam, ha ilyet tennék, csak még nagyobb galibát okoznék. Nem akartam rosszat a családomnak, még ha a lelkem egy darabja össze is tört az elmúlt percekben.