A Bóbiták Hajnala | ✓

Második rész - 00

Lilla mezítláb szaladt keresztül a szúrós avaron, egyszerűen nem bírt uralkodni magán. Látnia kellett őt! Hiszen azt ígérte ma már találkozhatunk!

Izgatottan simította le szőke fürtjeit és kilesett a hatalmas tölgyesek mögül, viszont meglepetésére a móló egyedül árválkodott. Ajkairól apránként olvadt le a mosoly. A tó magányosan nyaldosta keskeny partját. Még minden annyira friss volt, annak ellenére, hogy már tíz éve történt a tó kialakítása! Az újonnan duzzasztott Hámori-tó egyenesen felfalta a korábbi Fel-tó cseppjeit. Megforgatta a szemeit, egyáltalán nem értette miért kellett megsemmisíteniük a régi tavacskájukat! Hiszen Tölgyeskert minden lakosa rajongott a Szinva-és a Garadna-patak gyümölcséért. Egyesek szerint varázslat lakozott a türkiz hullámokban. Halálos betegeket gyógyított meg csupán egyetlen cseppje! És most tönkretették. És Lilla családja nagy szerepet játszott a tó duzzasztásában. Pont Velcz Pongrác maradna ki egy ilyen neves eseményből? Megforgatta a szemeit, majd egy könnyed mozdulattal kötötte ki szoknyáját és a ruha pehelykönnyű csókokat hagyva a fedetlen bőrén, egyszerűen elterült a mólon. A lány a habokba vetette magát és egy halk sikkantással fogadta a hűs érintést.

Forró nyári nap volt. Az eget egyetlen felhő sem keresztezte, meztelen kékségében uralta a környezetet.

Lilla nem akart Attilára gondolni. Hazudott nekem! Mióta megkapta új munkáját egyszerűen megfeledkezett róla! Mintha mi sem történt volna közöttük, mintha a kapcsolatuk nem is létezett volna! Eléldegélt Klárival, az új kis feleségével és róla megfeledkezett. A csókjaikról, a heves érintésekről! Hiszen ő még magát is felajánlotta volna neki! Már nem emlékezett az ígéretünkre!

Pont ma éjszaka szerette volna megpecsételni a kapcsolatukat! Szent Iván éjjelén! Hiszen ilyenkor bármi megtörténhetett! Minden varázslat életre kelhet! Minden kívánság teljesülhet!

Hiába várt Attilára, a férfi nem jelent meg. Lilla dühösen rázta meg a fejét, de egyszerűen valami nem eresztette. Talán mélyen még reménykedett abban, hogy valami közbeavatkozhatott, esetleg lekéste a vonatot, ám a valóság óvatosan mászott a gondolatai közé. Mikor is egy forró érintés simult a vállára. Lilla kábán kapta fel a fejét és azonnal beleveszett Attila rikító szemeibe.

– Annyira sajnálom, egyszerűen Klári és az egész munka feltartott egy kicsikét. Ugye nem haragszol? – ujjaival kisimított egy szőke fürtöt a lány szemei elől. A mosolya elárulta Lillát.

– Dehogy haragszom! – susogta apró csókot lehelve a férfi cserepes ajkaira.

Az éjszaka komoran fonta körbe a Hámori tavat. Homályló lepel borult a vidékre. Egy páfrány levele alól lesett ki egy aprócska gyík, szemeivel felmérte a két árnyékban mozgó alakot. Az egyetlen szemtanúja volt annak az esetnek: mikor megszületett a bűn!