A Bóbiták Hajnala | ✓

03

Andor már-már ösztönösen vágott át a tölgyeseken. Kezében szorongatta az egyik nyárfáról leszakított ágat, míg a távolból hallotta, hogyan szűrődött át a tölgyesek kérgei között a Garadna-patak heves csobogása. Sóhajtva helyezte a szemetesbe az eldobott palackot, ez volt a harmadik, amit a mai napon összeszedett.

A vállára fűzte a szemeteszacskót, míg vászon inge tovább lobogott a fák között átsurranó szellőben. Lehunyt szemekkel állt meg egy pillanatra és mélyen letüdőzte az ázott avartól maszatos levegőt. Az ágat egyszerűen a parton hagyta, míg méretes lépteivel gyorsan sietett az autójához. Már sokan javasolták, hogy adja el a vasasnak, de Andor képtelen volt megválni a darabtól! Fűzte valami benső erő, vagy csupán az emlékek, melyeket még gyermekkorában halmozott fel a nagyapjáról. Az ő autója volt, akkor ugyan még jobb formában tündökölt, de ő máig szerette.

Halkan dudorászva tekerte lejjebb az ablakot, így a nyári forróságtól súlyos levegő azonnal be tudott szökni a keskeny résen. Belekapott napszítta tincseibe, egyenesen a szemei elé kotorta őket. Dünnyögve söpörte ki a fürtjeit míg egy óvatos mozdulattal leparkolt az erdészet előtt. Az összegyűjtött szemetet belehajította a szándékosan műanyagoknak kialakított konténerbe és be is lépett a légkonditól fűtött helységbe.

A levegő megtelt valami hűvös műanyag illattal és már távolról is érezte, hogy az édesapja rossz szokásának élve elszívott a nap folyamán néhány cigarettát. Sóhajtva lépett be az irodájába és meg is találta a férfit a térképek előtt ücsörögve. A férfi teljesen elmerült az asztalán felhalmozott irattömegek között, míg a hamutartóban füstölgő csikk pillanatok alatt lebuktatta.

– Összeszedted? Gergő panaszkodott néhány műanyag üvegre a tó mellett! – Pillmann Miklós fel sem nézett a munkájából, de Andor még így oldalról is látta, hogy arca komor ráncokba szaladt. A férfi gyűlölte azt, ha valakiben csalódást okozott, és egyenesen szíven ütötte a panasz, amit Karnovszky Gergő emelt fel ellenne, habár ő csak megemlítette. – A te feladatköröd tisztán tartani a fennsík ezen részét! Gergő nem hiába pakol meg téged pénzzel! Lillafüreden más a felelős, itt Tölgyeskertben te! Ha nem bírod...

– Apa csak három üvegről volt szó!

– Csak három? – Miklós meghökkenve lesett fel végre a fiára, nem volt benne semmi harcias, csupán színtiszta csalódottság.

– Apa...

– Csak három darab műanyag palackot találtál? – A férfi összehúzott szemekkel közelítette meg a fiát, akár egy vadászó fenevad, aki becserkészi a zsákmányát. – Tisztában vagy azzal, hogy az a három darab műanyag palack az én megfigyelési területemhez tartozik? Andor tisztában vagy te egyáltalán azzal, hogy én vagyok a munkáltadód? Bárhol máshol találhatnék valaki olyat, aki szívesen pakolja el figyelmeztetés nélkül azt a három átkozott palackot! – dühösen csapott az asztalára, szemeiben vad láng lobogott. Andor összébb húzta magát, nem sokszor látta ennyire dühösnek az apját. – Én Gergőnek dolgozok, és ha ő sincs megelégedve az én munkámmal, akkor bármelyik nyamvadt pillanatban kipenderíthet innen! Tudod mennyire nagylelkű volt, mikor felvett ide? Hogy dolgozzak nála? – Miklós hirtelen sütötte le a szemeit, de még abban a pillanatban fordult el a fiától és ősz tincsekkel tarkított hajába vezette reszkető ujjait. Vetett egy sóvárgó pillantást a hamutartóban füstölgő csikkre, égette a torkát a vágy. – Bármi is kerül ki a kezedből, gondolj arra, hogy az én munkámmal játszol!

– Sajnálom – de még Andor is gyengének érezte a szavakat. Dühösen szorította ökölbe az ujjait. Jól elbasztad!

– Menj haza, anyád már valószínűleg vár rád! – Miklós kérdőn meredt a fiára, de gondolatai újból a cigaretta csikk körül jártak, türelmetlenül emelte fel a tekintetét. – Akarsz valamit?