A Bóbiták Hajnala | ✓

~ A Bóbiták Hajnala ~

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben, 
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri... 
Minden oly csodás, tündéri. 

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő? 

(Vajda János: A Nádas Tavon; részlet)

.

.

"Mindig is volt ebben az egészben valami varázslatos, amire sosem tudtam rájönni, most már tudom mi volt az, vagyis sejtem. Ismerni sosem ismerhetem."

- ő volt Tekla -

.

.

" Már akkor tudtam, hogy ez a hely más, mikor a kezembe került a Napló. Már a címe is olyan furcsa volt, túl egyszerű. Csak egy kis időt akartam, gondolkodni. De azt hiszem minden megváltozott, akkor mikor beléptem a nagyszüleim házába. Mikor először pillantottam az Ő szemeibe. "

- ő volt Hanga -

.

.

" Gyűlöltem azt, amit nekem akartak a szüleim. Itt éreztem egész életemben először, hogy az lehettem, amivé mindig is válni akartam. Valami innen belém költözött. "

- ő volt Sebes -

.

.

" Amikor a szüleim beszéltek erről az egészről, sosem hittem nekik. Azt mondták itt minden más, hogy itt van valami egészen varázslatos. De én csak erdőt és tavat láttam. De jöttek Ők és minden megváltozott. Kinyíltak a szemeim. megismertem magamat, megismertem őket. "

- ő volt Andor -

.

.

" Nem akartam ezt az utazást, de belekényszerítettek. Elég volt egy hét és tudtam, hogy ez a hely más mint az összes többi. "

- ő volt Mendel -

.

.

Bűnből született a gyönyör. De ki mondhatja meg mi a bűn? Ki ítélkezhetne? Ember az ember felett?

Itt varázslat született, a tó mélyén, a jól ismert lankák között rejtőzött egy város, Tölgyeskert.

Ahol a fák egészen máshogy daloltak, ahol a sötétség másként fonta körül az erdő lombjait, ahol a szívek máshogy kapcsolódtak össze.

Itt lélegzett a talaj, az ég, a víz.

Először senki sem látta a kincset.
De Tekla, aki mindig is többre vágyott, mint amilye volt, Andor, aki beletörődött, hogy ez az otthona, Sebes, aki menekült az életétől, és Hanga, aki csak egy kis időt akart nyerni magának, ők négyen mégis megpillantottak valamit az egyszerűnek tűnő lankák között.

Négy fiatal talált egymásra.

Szerelem, ami a varázslatból született, a mágia, ami körülölelte őket egyszerre volt a barátjuk és az ellenségük.

Minél több időt töltöttek ott, annál jobban kinyílt a szemük. Talán a szépség ami először megragadta őket, nem is az, aminek először tűnt.

Néhány fénykép, gyilkosság, és a tó titka.

"A varázslat itt járt."

.

.

Minden Jog Fenntartva!
© 2020, Kira_DoNoW