Ez a történet a harmadik kötet kiegészítése. Ren szemszögéből ismét. :D Ősi legendák szólnak a pheltiákról, az aranyvérű sárkányokról. A fajtánk legnemesebb és legerősebb példányairól. De hiába van nagy hatalmuk, mindezt elrejtik a világ elől. Hogy miért? Mert levadásznák őket a fajtársaink. Szomorú mi? Hát ez van, szeretjük legyilkolni azokat, akiknek hatalom jutott. Igazán senki sem tudja, hogyan váltak ezek a sárkányok aranyvérűvé, talán ők maguk sem tudnák megmondani. Ha minden igaz, megkapták az őssárkány áldását vagy mit? És egy pheltiát arról lehet csupán felismerni, hogy aranyként csillog a szeme és a vére. Elég zavarosnak hangzik mi? Pedig igazán megpróbáltam lefordítani mindazt, amit Xian magyarázott róluk a maga nyakatekert stílusában. De hogy miért említem ezeket a lényeket? Mert Xian nagyapja és Akida - az én drága nagybátyám - is közéjük tartozik. Oh és mielőtt elfeledem... immár Ignis is pheltia. Hogyan lett az? Fogalmam sincs. Eltűnt három hónapra. És ezidő alatt... elég sok minden történt, amiről ő nem tud. (Percy Jackson Fanfiction és a saját világom keveréke)