-Hol van? - kérdeztem Namjoon a liftből kiszállva.
-Az irodádban ücsörög. Éppen firkálgat - válaszolta a gépet bámulva.
Kíváncsian kerültem meg asztalát, és mögé beállva néztem a képernyőre. Valóban igaza volt, Jimin úgy rajzolgatott mint valami dedós. Bár nem láttam mit rajzol, talán még valami fasza is lehet. De nem hiszem hogy azon a helyen megtanították volna rajzolni. A lényeg hogy ezek szerint elvan ha rajzol, ezt megjegyzem tuti jól jön majd.
-Király, legalább már tudom mivel foglalom le ha épp irritál majd.
-Apropó! Minek is vetted? - dőlt hátra Joon a székén - Mert hogy ezt nem fogod tudni kiképezni, az holt biztos!
-Bonyolult story, a lényeg hogy megvettem és nem túl olcsón. Nem hagyom kárba veszni ezt a pénzt - tettem karba kezeimet.
Úgy tűnt nem értette mit beszélek, mert totál zavarodottan bámult rám. Csak el kell magyaráznom...
-Emlékszel hogy azt mondtad, kell nekem valaki? Tessék, itt is van!
-Ezt nem mondod komolyan?! - döbbent le még jobban, csakhogy nem mutattam hogy poénkodnék - Jungkook ez egy gyerek!
-Pont ezért lesz izgalmas megrontani - húztam pimasz mosolyra a számat.
-Szerintem még 18 éves sincs! - okoskodott tovább.
-Majd lesz! És amúgy is, arany élete lesz! Az hogy néha megpakolom a hátsóját meg neki sem lesz szar, nyugodj le! - indultam el az ajtóm felé.
-Ezt akkor sem csinálhatod vele! Ember, és fiatal! Vannak érzései, amikkel nem játszhatsz! Mellesleg fiú is, borzalmasan fájna neki ha te "megpakolod" - rajzolt idéző jeleket a levegőben.
-Nem is tudtam hogy te ilyen szakértő vagy!
-Jungkook...
-Mondom hogy nyugi van! Majd élvezi. Egyrészt. Másrészt megmentettem arról a helyről, legyen hálás!
-Nem vagy normális...-sóhajtott feladva - Egyébként hívott az ügyvéded.
-És?! - fordultam vissza azonnal.
-A végrendeletet mégsem holnap bontják fel, mert valami miatt el kell napolni.
-Remek... Mindent lemondtam miatta!
-Elvihetnéd Jimint vásárolni. Kell neki pár ruha meg alap cuccok.
-Biztos hogy nem viszem ki! - hököltem vissza.
-Ugyan, gondolod hogy elszökne? - forgatta szemeit - Jóformán sétálni nem tud, meg ahogy néztem már most fél tőled. Vidd csak el.
-Még eldöntöm. - nyomtam le a kilincset.
A szöszi ijedten kapta fel a fejét a papírról, ahova egészen eddig firkálgatott.
-Ha a művész úr készen van, akár el is indulhatunk. - gúnyolódtam.
-E-ezt vihetem? - mutatott a papírra.
Jesszusom, ez tényleg ilyen gyerekes? Minek az neki, nem tud másikat rajzolni? Meg amúgx mit kérdezi meg? Majd biztos megtiltom hogy elvigyen egy lapot...
-Hozd, de indíts már! - sürgettem.
Nem is kellett többször mondanom, felpattant a székről, és már ki is slisszolt mellettem.
-A pizza már a házban van ha minden igaz, és ki is van fizetve - közölte Joon.
-Kösz, ne maradj bent sokáig! - intettem, majd el is indultam a folyosón, Jimint a könyökénél fogva.
~Jimin szemszöge~
Nem hazudok, féltem tőle. Nem tűnt túl békés embernek, biztos voltam benne hogy hirtelen haragú is. Meg abban is, hogy nem virágárús, ha ennyi pénze és ekkora cége van amiben fegyveres emberek rohangálnak.
Bár még nem tudtam pontosan, valahogy érzem hogy megint valami maffiához kerültem. Vagy legalábbis valami olyasmi, az biztos.
Az a Namjoon valamennyit elmondott, de közel sem eleget. Például nem tudta megmondani mit keresek itt. Mármint...nyilván nem kiképezni fog meg ilyenek. Talán takarítani fogok. Legalábbis remélem hogy csak azt. Biztos nem bírnám ki ha azt tenné velem, mint az előző helyemen.
Meg hol lakok majd? Azt mondta hogy jó helyem lesz, de ez vajon mit takar? Vajon a ház szép, vagy a pince is ahova majd beraknak? Gondolom inkább csak az előző, de ha lesz benne egy matrac meg esetleg egy takaró, már jobb mint eddig.
Vagy ha kapok valami rendes ruhát amiben nem fagyok meg, mert ahogy kiléptünk az épületből meg akartam fagyni.
Egy pillanatra rám nézett, ahogy láttam, de nem tulajdonított nekem nagyobb figyelmet.
Az autó ajtaját viszont megint kinyitotta előttem, és a fűtést is feltekerte.
Habár nem mentem mondani, de tényleg hálás vagyok neki. Nem tűnik olyan borzasztó embernek, de nem értem miért érte meg neki hogy annyiért megvegyen engem.
Csakhogy ahogy sejtem hamar megtudom majd.
Már hulla fáradt voltam, így nehezemre esett ébren maradni, főleg a jó meleg miatt. De legalább egy kicsit meg akartam jegyezni merre visz, és hogy merre van az új helyem.
Bőven kiértünk már a városból, és egy erdős részen hajtott le egy betonozott útra. Körülöttünk fák, és az erdő sötétsége. Kezdtem megijedni, bár nem csodálom. Egy sötét erdőbe visz este, egy szó nélkül. Mondjuk, az övé vagyok ha azt vesszük. Azt csinál velem amit akar. Hiányzik Jungwoo...vele mindent meg tudnék beszélni, és mégsem fogom látni többé.
Nem sok telt bele, és egy hatalmas kerítés elé értünk. Kíváncsian ültem feljebb, hiszen a kovácsolt kapu mögött egy gyönyörű udvar, és bentebb egy csodaszép ház álldogált.
A kapu azonnal kinyílt előttünk, az autó pedig elindult, egyenesen befelé. Sötét volt ugyan, de pár szintén szép lámpa világította meg egy kicsit az udvart. Szép bokrok, szobrok, és természetellenesen zöld pázsit. Kétségtelenül van pénze.
Az egyenes betonút nagyjából közepénél álltunk meg, pontosan a villa bejárata előtt.
Be sem tudtam csukni a számat, olyan hatalmas és szép volt! Fehérre festett falain rengeteg ablak foglalt helyet, és az ajtó fölött egy kisebb tető is volt, amit meg oszlopok tartottak. Igazán szép ház volt, még sajnáltam is hogy nem lakok benne.
-Ne bámészkodj, pattanj már ki! - rántott ki a gondolataimból a rideg hang.
Ekkor vettem csak észre, hogy már rég kinyitotta az ajtót, és csak arra várt hogy kiszálljak végre. Nem akartam felhúzni, úgy tűnik nem volt jó kedve, így jobbnak láttam ha szót fogadok.
Elég gyenge voltam, így lassan, de biztosan sikerült kiszállnom az autóból.
-Vernon, állj be az autóval, és aztán mehetsz is haza! - passzolta le a kulcsot egy öltönyös figura kezébe, aki egy mély meghajlás után megkerülte a kocsit, s beülve elhajtott vele.
-Üdvözöllek az új otthonodban! - mutatott Jungkook a villára.
Nem tudtam mit kellene ilyenkor mondani, így inkább csöndben maradtam. Sokkal kedvesebb velem mint az előző helyemen, bár lehet hogy csak a bizalmamra pályázik. Vagy ki tudja mi jár ezeknek a fejében...
Megint könyökömre fogott, és elkezdett húzni a szintén nagy ajtó irányába.
Ha azt hittem, hogy kívülről szép a hely, akkor belülről csodálatos! Otthonos, modern, de valahol mégis csodaszép látvány tárult elém. Szembe azonnal egy lépcső, mellette egy hosszú folyosó, ha jól láttam üvegajtóval a végén. Balról egy tágas nappali, amiből fel lehetett látni az emeletre, az egybe nyitott plafon miatt. Csodálatos látványt nyújtott, igazából sokszor ábrándoztam ilyen házról.
Jobb oldalon ha jól láttam, egy másik nagy ajtó mögött a konyha rejtőzhetett.
-Éhes vagy? - kérdezte. Egy aprót bólintottam, hiszen tényleg nem ettem már egy jó ideje.
-Akkor gyere, adok pizzát! - biccentett a jobb oldali ajtó felé.
Nem tévedtem, egy tágas, letisztult és fekete fehér konyhába lyukadtam ki, ami legalább annyira szép volt, mint az előtér.
A pulton két lapos doboz volt, amire a Pizza volt ráírva.
Bevallom, még soha nem ettem pizzát, de akkor most ezt be is pótolom ezek szerint.
Egy szó nélkül pakolt ki nekem három szeletet egy tányérra, a maradékot meg maga elé húzta, és jóízűen falatozni kezdett.
-A házban oda mész ahova akarsz. Persze okosan! - mondta két falat között. Nem kicsit lepett meg, hiszen ezek szerint sokkal szabadabb leszek, és nem fog úgy kezelni mint egy rabot.
-És az udvar? Oda is kimehetek? - csillant fel a szemem, majd egyből haraptam egyet a pizzából.
-A birtokra nem mehetsz ki egyedül. Ha ki akarsz menni szólsz nekem. Ha szerencséd van pont ráérek vagy itthon vagyok. Holnap ráérek, majd körbe foglak vezetni.
Ismét csend telepedett ránk, némán vacsoráztunk. Már vagy négy szelettel végzett, mikor én az elsőt passzíroztam csak magamba. És nem is nagyon bírtam többet. Nem szoktam hozzá az ilyen laktató ételhez.
-Holnap beszélgetni fogunk, meg akarok tudni rólad pár dolgot. Meg a többi szabályt is elmondom, de ma már nincs ehhez se kedvem, se erőm - csukta le a doboz fedelét - Miért nem eszel? - vette észre.
-Én...nem szoktam hozzá ennyi ételhez...
-Pedig szokd meg, mert ilyen gebe nem maradhatsz, az biztos! - nézett végig rajtam.
Önhatalmúan is a gyűrött pólómat kezdtem piszkálgatni, mert mindig ezt teszem ha valaki bámul. Nem mintha javítana a helyzeten, de így szoktam meg.
Végre elfordult, és elővett egy poharat, aztán azt megtöltve vízzel nézett megint rám.
-Azt hozd magaddal - biccentett a tányérra.
Mivel már ott sem volt, így sietve tettem amit kért, és mentem utána.
Követtem fel a lépcsőn, aztán végig a korlát mellett, egészen addig míg egyik oldalamon sem a nappalit, hanem egy falal láttam. Akkor aztán megállt egy ajtó előtt, és be is nyitott.
-Ez lesz a te szobád.
Na ekkor esett le az állam igazán...az enyém. Saját szobát kaptam, ráadásul nem is akármilyet! Valami hatalmas volt, nem is beszélve a francia ágyról, ami extra kényelmesnek tűnt a párnákkal és a pihe puha takaróval! Ezen kívül egy TV, fotel, tükör falú szekrény, polc, és egy íróasztal is volt a szobában. Mellesleg a szembe lévő falon egy hatalmas ablak volt, amin most csak a sötétség szűrődött be, de alig várom hogy reggel lássam a kilátást.
-Ott a fürdő - mutatott egy ajtóra, ami az ággyal szemben volt - A szekrényben meg találsz valamennyi ruhát, holnapig elég lesz, szerintem még válogathatsz is.
-Köszönöm... - képedtem el fekete tincseit nézve.
-Abból meg még egyet minimum egyél meg ma! - biccentett a pizzára - Itt a víz is, ha megittad van a csapban.
Bár erre magamtól is rájöttem, valamiért jól esett hogy így törődik velem, és nem valami dohos szobába zár be estére.
-Két szobával arrébb vagyok, ha a lépcső felé mész. Ha nagyon kell valami, kopogj! - nyomta kezembe a vizet, majd másik kezével a szobába tolt, hiszen még mindig kint álltam.
-R-rendben... - suttogtam összezavarodva, miközben becsukta mögöttem az ajtót, ezzel egyedül hagyva engem.
Egyedül egy hatalmas szobában, étellel, itallal...talán most valami jó vár rám, vagy ez csak egy kis kikapcsolódás az élet következő pofonja előtt?