~Lisa Schumacher~
-Szóval az mondjátok, hogy nem vagytok együtt.-könyökölt az asztalra összekulcsolt kezekkel, mire egyszerre kezdtünk heves bólogatásba-Akkor miért mentek kettesben Franciaországba?
-Van néhány hely, amit Jules meg szeretne mutatni nekem, semmi több.
-És neked mik a szándékaid a nővéremmel?-fordult a pilóta fele égető tekintettel. Jules összehúzta magát a széken és a szeme sarkából rám nézett-Hallgatlak...
-Mick az Isten szerelmére, ez nem egy kihallgatás!-csattantam fel-És ha most azonnal nem indulunk el, akkor nem csak a reggelit, de még az első szabadedzést is lekéssük.
-Tudtam, hogy Helenát is hozni kell.-dünnyögte-Ő minden kérdésre kiszedte volna belőletek a választ.
-Már csak pont Helena hiányzott volna ide.
-Az a Helena, aki...-nézett felém Jules felvont szemöldökkel
-Igen Jules, az a Helena, aki már napok óta menyasszonyiruhás képekkel zaklak téged.-sóhajtottam mélyet és magamhoz vettem a fekete válltáskámat-Induljunk, most én vezetek.
-Akkor tényleg induljunk, mert veled az út plusz fél óra.-vicceskedett Mick, de én csak egyszerűen bokán rúgtam-Jajj anyám, ez fájt.-síránkozott, de én csak egy elégedett mosollyal kiléptem mellette. Jules hamar mellém csoszogott halkan nevetve, miközben Mick pár méterrel mögöttünk botorkázott a sérült lábával
-Ez szép volt.-jegyezte meg a mellettem haladó
-Így tanulja meg, hogy velem nem szórakozhat. Szívja a vérem eleget amíg otthon vagyunk, itt nyugodt szeretnék maradni
▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ - █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁
-Szóval, ha jól értettem, akkor ti kettem most a ferrarihoz pártoltok és Lisa, te majd vársz rám az edzés után a garázsunkban?
-Pontosan. Megvárom amíg befejezed az interjúkat és utána ebédelhetünk együtt. Mick úgysem akar velünk tartani.
-Ezt egy szóval se mondtam.-jegyezte meg hitetlenkedve a szöszi
-Mondom én helyetted is.-legyintettem és ezzel a téma lezártnak is volt tekintve
-Gyors családi megbeszélés, imádom.-nevet a francia és egy puszit nyom az arcomra-Találkozunk később. Sziasztok.-int és meg is indul a Marussia utazó palotája fele
-Szia.-szólok utána és alsó ajkamat harapdálva fordulok vissza Mick fele, aki elkerekedett szemekkel nézett hol rám, hol a távolodó pilótára-Mehetünk?-sietek el mellette, de hamar a nyomomba ér
-Ez mégis mi a rosszseb volt?-mered maga elé és nekem úgy tűnik, hogy a kérdést is saját magának tette fel-Lisa, ez mi a franc volt?
-Miről beszélsz?-mutattam az értetlent, ami el kell mondanom, egész jól sikerült
-Megpuszilt!-akadt ki-Ha nem lettem volna itt, akkor a nyelvét is ledugja a torkodon?-hangoskodott, mire meglöktem
-Ne kiabálj már te Isten áldása!-fegyelmeztem a kis prücsköt, aki alaposan feltekerte a hangerőt-Egy puszit adott az arcomra, nem megerőszakolt a Paddock közepén! Olyan vagy mint Helena, egérből elefántot csinálsz.-fújtattam és ismét megindultam a pirosak boxa fele. Mick durcásan csapta mellettem lábait minden lépésével és már azon is elgondolkodtam, hogy véletlenül hozzávágom a táskámat, de a tömeg miatt inkább nem tettem. Óvatosan szlalomoztunk az emberek között lehajtott fejjel, ami sajnos szemet szúrt az egyik riporternek és magas térdemeléssel közeledett felénk
-Most mi lesz?-húzódott közelebb hozzám Mick és láttam rajta, hogy máris fél a még fel nem tett kérdésektől
-Bármit is kérdez, ne válaszolj!
Sajnos az indiszkrét kérdésektől ezúttal sem kíméltek és próbáltak minél kényelmetlenebb helyzetbe hozni. Ha nem lettem volna felkészülve testileg és lelkileg, akkor minden bizonnyal megtört volna az arcomba nyomott mikrofon, az apát érintő kérdések és a magánéletem felbolygatása. Ügyet sem vetettem egyik szavára sem, csak haladtam előre és figyeltem, hogy az öcsémet ne hagyjam el. Valósággal beestünk a ferrarisok közé, akik először furcsállva méregettek minket, majd kinéztek az üvegajtón és mindenre választ kaptak.
-Mikor lesz már ennek vége?-ölelt át hírtelen a kis szöszi. Görcsösen szorította derekamat megfeszült karokkal. Fejemet megtámasztottam az övén és nyugtatás gyanánt símogatni kezdtem a hátát
-Attól tartok prücsök, hogy ez igazán csak most kezdődött el.-sóhajtok nagyot és puszit nyomok Mick homlokára
-Lisa, Mick!-állt meg mellettünk Stefano és az arca tükrözött minden együttérzést-Nagyon sajnálom az előbbit és hogy nem tudtuk valahogy elkerülni.
-Ugyan, nem a te hibád.-vontam vállat és elengedtem a még mindig feldúlt öcsikémet
-De én hívtalak titeket a kezdetektől fogva, úgyhogy részben felelős vagyok mindazért, ami veletek történik. Tudom, hogy ez nem old meg semmit, de kárpótlásul meghívhatlak titeket egy kávéra vagy teára?
-Részemről a meghívás elfogadva. Mick?
-Egy tea most jól esne.-szedte össze magát és elindultunk egy kis terasz fele, ahol csak piros pólósak ültek
Kellemesen elbeszélgettünk hármasban, a téma messze elkerülte a felkavaró interjú szerűséget és a Ferrari elvárásai is szóba kerültek a hétvégére tekintve. A beszélgetést egy szerelő zavarta meg, aki hadart valamit olaszul a csapatfőnöknek és odébb állt.
-Ne haragudjatok kérlek, nekem most mennem kell, de ti maradjatok nyugodtan. Az első szabadedzés azonnal kedődik, majd várunk titeket a garázsba
-Mindjárt csatlakozunk.-bólintottam és Stefano már le is lépett. Mick elgondolkodva nézett maga elé és mintha valami bökte volna a csőrét, csak nem akart felidegesíteni. Végül a kíváncsiságom túlszárnyalta az idegeim aktuálisan nyugodt állapotát és megtőrtem a csendet.-Mi a baj? A kérdések miatt vagy még kiakadva vagy jelenleg más miatt durcizol?
-Ne is durcizok.-kapta fel a fejét azonnal és piszkálni kezdte az asztal szélét
-Elmondod?-faggattam tovább, de nem igazán akart megeredni a nyelve-Mérges vagy, amiért nem jössz velem enni?
-Az tény, hogy megkérdezhettél volna. Csak simán leráztál, na nem mintha menni akartam volna, de akkor is.
-Itt halok meg.-csaptam össze tenyereimet és nevetve dőltem hátra a széken-Szóval semmiképp se jöttél volna velünk ebédelni, de azért pipa vagy. Rajtad igazodjon ki az ember...-pár perc néma csöndet követően ismét megszólaltam, miután tudatosult bennem, hogy nem ez nyomja a szívét-Még valami?
-Nincs semmi....-csóválta a fejét, hozzáteszem nem túl meggyőzően
-Mick!-emeltem fel a hangom, mire körülöttünk többen is végignéztek rajtam, de mindegyiket megajándékoztam egy-egy csúf pillantással
-Nem díjazom, hogy Jules le akarja nyúlni a nővéremet.-motyogta az orra alatt, de tökéletesen hallottam
-Mick.-fogom meg az asztalon pihenő kezét-Soha senki nem fog engem lenyúlni tőled. Ezt jegyezd meg jól. Nekem mindig te leszel az életem megkeserítője és ha kell tűzbe teszem érted a kezem. Nagyon szeretlek te kicsi buta, ne mondj ilyeneket. Komolyan féltékeny voltál, amiért Jules elhívott ebédelni?
-Dehát Franciaországba is csak ti mentek. Ez csak a kezdet, Lisa. De ha te boldog vagy vele, akkor én is az vagyok.
-Nincs köztünk barátságnál több, de ha véletlenül a jövőben lenne is, akkoris a kis szöszim maradsz, akinek kézzel-lábbal szurkolnom kell, hogy nyerjen sokat.
-Szeretlek Lisa!-áll fel az asztaltól s miután én is felegyenesedtem megölelt
-Én is szeretlek Mick!
A szabadedzés eseményeiből csak annyi maradt meg, hogy a vörösek boxában mindenki dühösen járkál fel-alá és olaszul átkozzák le az eget. Mick csak nyugodtan vállat rántott mellettem és közölte: ez csak egy szabadedzés volt. Mielőtt indultam volna a Marussia garázs fele még a lelkemre kötötte, hogy szerezzek neki csokis-banános palacsintát. Nehéz munka lesz egy olyan helyen, ahol az emberek még édességet sem ehetnek. Ezért nem lennék én pilóta. Megálltam a garázs bejáratánál és néztem a szorgosan munkálkodó szerelőket, akik az érkezésemkor kedvesen intettek nekem és tudatták, hogy Julest lefoglalják a riporterek. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy megvárom, így nekidőltem egy kényelmesnek tűnő falnak –ami csak kényelmesenk tűnt, de nem volt az– és vártam, hogy Jules berobogjon.
-Eltévedtünk kisasszony?-somfordált mellém egy férfi, aki fiatalnak tűnt, de nem ismertem. Ránézésileg velem egyidősnek tippeltem volna a szőke rendezett hajával, kék szemeivel, fülig érő vigyorával és a felém tornyosuló több mint 180 centijével.
-Várok valakit.-zártam rövidre és gyorsan végignéztem az illetőn. Piros pólója volt, fehér gallérral és a mellkasán helyet kapott a Marussia logója.
-Biztos jó helyen jársz? Az én garázsrészem egyel odébb van, bármikor szívesen látom kegyedet. Egyébként Max vagyok.-ejtette meg az elmaradt bemutatkozást és kezet nyújtott felém, amit a bólintással konstatáltam és a férfi, név szerint Max fele fordultam
-Lisa.-ráztunk kezet és visszafurdultam a 17-es kocsi fele, de Julest nem láttam körülötte
-Tudod szivi, nagyon szívesen csevegnék itt veled, de szörnyen elfoglalt ember vagyok és most épp dolgom van. Azért remélem még összefutunk.-kacsintott és eltűnt a szomszédos garázsban
-Én azt remélem, hogy száz méteres körzetben elkerüljük egymást.-motyogtam az orrom alatt elszörnyedve és próbáltam feldolgozni, hogy az előbb a férfi, akinek csak a keresztnevét tudom leszivizett. De megmaradt a szemem előtt a kis Marussia felirat is és nem tudom hova tenni
-Lisa, itt vagyok.-lépett mellém Jules a szokásos hatalmas és szívmelengető mosolyával-Mehetünk?
-Öhm...igen, persze. Menjünk.
Egy újjab teraszhoz értünk, de itt már több csapat emberei ültek és fogyasztották a korai ebédjüket. Mi is helyet foglaltunk az egyik szabad asztalnál és leadtuk a rendelésünket. Az aranyos kis pincérlányt szinte megfojtottam, amiért bályosan mosolygott a velem szemben ülő pilótára és ha Jules nem szól rá, akkor az én rendelésemet figyelmen kívül hagyja.
-Minden rendben veled Lisa? El vagy gondolkodva.-ránt vissza a valóságba a francia
-Igen, csak amíg vártam rád, addig odajött hozzám egy férfi és áhh mindegy...-legyintettem
-Ha meglátod mégegyszer csak szólj, kitekerem a nyakát.-mérgelődött a szemben ülő és láthatólag nem volt ínyére, amit hallott
-Sziasztok! Bianchi, nem is említetted, hogy vendéged van.-állt meg az asztal mellett valaki-Nahát, Lisa?-felnéztem a férfi fele és azonnal elsápadtam
-Várjunk csak. Ti ismeritek egymást?-értetlenkedett Jules, miközben a kedves Max lecsapta magát a mellettem levő székre.
-Ma találkoztunk. Nem is tudtam, hogy Bianchi rajongó vagy. Meg kell hagyni, ez lehangoló.-karolt át, én meg fészkelődni kezdtem a székben és odébb toltam a kezét
-Jules! S'il te plait dis moi que cet idiot n'est pas ton coéquipier.
(Kérlek mondd, hogy ez az idióta nem a csapattársad.)-néztem a szemben ülőre, aki látszólag teljesen elvesztette a fonalat
-Crois moi, j'aimerais le remplacer si je pouvais.(Hidd el, szívesen lecserélném, ha lehetne)
-Je n'y crois pas.(Ezt nem hiszem el).-csaptam a homlokomra
-Gyerekek, lehet nem tűnt fel, de én is itt vagyok és nem értem, hogy miről hablagyoltok.-szólalt meg a nemkívánatos harmadik személy
-D'où tu sais?(Honnan ismered?)-beszélt tovább anyanyelvén Jules és közelebb hajolt hozzám
-Je t'ai parlé de ce singe.(Erről a majomról beszéltem.)- biccentettem az említett fele és a francia pilóta szemei kikerekedtek
-Je vais tuer ce malheureux ici!(Itt fogom megölni ezt a szerencsétlent!)
-Jules!-érintettem meg ökölbe feszített kezét, hogy csillapodjon
-Lisa?-sandít felém a Marussia másik pilótája-Miért szór szikrákat a szeme? Miről beszéltetek?
-Chilton...-szólalt meg Jules, de hangjából már nem haragot, hanem gúnyt tudtam kiszűrni-Hogy van az asszony?-könyököl az asztalra
-Ööö...jól van....azt...azt hiszem-makogott a mellettem ülő én pedig akkor értettem meg igazán a Jules által használt hangnemet
-Remek nő, nagyon kedves. Bírnád Lisa.-fordult felém a francia-Ugye bírná?-nézett ismét csapattársára
-Attól tartok nekem most sűrgős dolgom van. Mennem kell, sziasztok!!-pattant fel a székéről és úgy rohant, hogy vissza se nézett ránk
-Ennek meg mi a baja?-állt meg az asztalunk mellett egy másik férfi és a távolodó Chilton fele mutatott
-Rossz emberrel kezdett ki és elfelejetette, hogy párkapcsolatban él.-fogott kezet a számomra ismeretlennel Jules-Ha Lisát nem zavarja, akkor ülj csak le Daniel.
-Engem ugyam nem zavar.-mosolyogtam fel rá kedvesen ő pedig kényelmesen elhelyezkedett az egyik széken
-Ha nem tévedek, akkor te Lisa Schumacher vagy.-pillantott felém egy olyan vigyorral, amilyet még életemben nem láttam. Ez lehet a szuperképessége, a mosolya
-Való igaz. Te pedig....-vontam föl szemöldököm kérdőn
-Daniel Ricciardo, nagyon örvendek. Tudod, már tavaj is láttalak néhányszor, de valamiért egyszer sem jutottam oda, hogy esetleg bemutatkozzak.
-Ez ezennel ki lett pipálva.
-Szerencsére igen. És ti ketten...-mutatott rám és Jules-re
-Daniel, neked ehhez semmi közöd.-boxolta vállba a hármasunk francia tagja
-Jólvan na, tudod, hogy kíváncsi típus vagyok.
╚═══════ - ════════╝
-Miért kellett igent mondanod? Most öltözhetek hülye ingekbe, ahelyett, hogy lustálkodjak és filmet nézzek. Semmi kedvem ehhez az egészhez.
-Ezt most úgy mondod, mintha én kicsattanák az örömtől a vacsorára gondolva, de muszaly volt. Meghívtak és nem illik elutasítani, tudod jól miért.-fordultam vissza a tükör fele és utoljára megigazítottam göndör tincseimet, mielőtt visszafordultam volna az öcsém fele
-Igen, tudom. Apa a csapatuknál volt tavaj és bla bla bla.
-Na ne legyél már ennyire lelkes, a végén még nem fogok bírni veled.-szúrtam oda és kézbe vettem a táskámat
-Csak nem akarom elfogadni, hogy két óra erejéig ennyire ki kellett öltöznöm. Valamivel nyugisabb péntek estét vártam.
-Azt hiszem az elképzeléseidet felrúgta a Mercedes, de kibírod. A lényeg, hogy mosolyogj még akkor is, ha legszívesebben üvöltenél, oké?
-Megpróbálhatom.-von vállat és kilép a duplaágyas hotelszobából
-El is várom.-mormoltam, miközben bezártam az ajtót és elindultunk a lift fele.
A hotel előtt egy hófehér Mercedes-Benz állt, mellette egy őszülő férfi kiöltözve. Bizonytalanul közeledtünk a kocsihoz. Ross azt mondta, hogy küldenek kettőnkért valakit, de hogy egy külön kocsi kettőnknek sofőrrel?! Enyhe túlzásnak érzem ezt a csapat részéről.
-Szép estét kívánok! Lisa és Mick Schumacher?-mosolygott a ránk váró férfi
-Igen, mi vagyunk azok.-válaszolt helyettem az öcsém, mert engem még mindig sokkban tartott a gyönyörű kocsi, amivel a vacsora helyszínére visznek minket.
-Engem bíztak meg, hogy épségben eljuttassam önöket a vacsorára. Kérem, üljenek be a kocsiba.-mutatott a jármű hátsó ajtajára és amint elfoglaltuk helyeinket már indította is a kocsit.
Rövid tíz perces kocsikázás után egy hatalmas vendéglő előtt álltunk meg. Mick elszörnyedve nézett fel az épületre és halkan megjegyezte, hogy szíve szerint azonnal visszafolordulna és akár gyalog is visszamenne a hotelbe. Jót szórakoztam rajta, miközben befele tartottunk és kerestük az ismerős arcokat.
-Hát itt vagytok!-siet mellénk a Mercedes csapatfőnöke, Ross Brawn-Azt hittem el sem jössztök.
-Hiszen megígértem. Ross, ennyire szavahihetőnek ismersz engem?-teszem szívemre a kezem drámaian, amin a csapatfőnök jót derül
-Nem, kicsi Lisa, ami azt illeti a te szavadban különösképpen nagyonis megbízok. Be is mutatnám nektek a pilótáinkat. Nicot ugyebár ismeritek már és itt van Lewis Hamilton.-mutat a háta mögé
-Nagyon örvendek Miss Schumacher.-lép közelebb a brit pilóta, aki tavaj még a McLaren színeiben versenyzett.
-Csak simán Lisa, ha kérhetem.
-Oké Hamilton, az én sorom.-lökte félre Rosberg, aki azonnal megölelt, nem törödve a csapatfőnöke szigorú tekintetével
-Nico, hogy képzelted, hogy csak úgy letámadod a hölgyet?-oktatta ki a pilótát Ross, amin végül mind jót nevettünk, mert Nico tavaj is ezt csinálta, amikor meglátott a Paddockban
-Láttalak távolról Sanghajban, de épp interjúra rohantam és utána már nem volt esélyem beszélni veled.
-Bepótolod ezen a vacsorán úgy érzem.-pusmogta a csapattársa, de nem elég halkan, így az egészen tökéletesen hallottuk.
-Ez nem volt szép tőled Lewis, de a pályán még visszakapod.-duzzogott
-Aha, de előbb talán utol kéne érned.-jegyezte meg az újonc egy féloldalas mosollyal
-Azt tanácsolom, hogy menjünk az asztalunkhoz, mielőtt ezek kettek összerúgják a port.-fordult felénk Ross és egy terem fele kezdte terelni az összegyűlt kis csapatunkat
Szépséges napot nektek!
Hogy telik az iskola? (Ezt kérdem én, aki csak szeptember 14-én kezd xdd)
Ma megjelent néhány új szereplőnk, mint például Max Chilton, Daniel Ricciardo, Nico Rosberg, Lewis Hamilton és Ross Brawn.
Ki a kedvencetek ezekből?🤔
Pár rész erejéig hátul hagyjuk a versenypalyákat és utazunk egyet a főhőseinkkel. Van ötletetek hogy hova, Franciaországon belül?😌
Ha tetszett a rész, akkor egy ☆-ot rá és kommentbe a vélemélyeteket nagyon szívesen fogadom.
Szeretlek titeket!!!♡