-Örülök a szerencsének Mr. Wonyong!
-Úgyszint! - viszonozta a meghajlást felállva a széktől.
-Most hogy mindeneki ismer mindenkit, Jungkook te is ülj le!
Kaptam a parancsot. Komótosan sétáltam az asztalfő melletti székre, hiszen az az én helyem.
Most volt időm szemügyre venni Wonyongot. Eddig még képről sem láttam, de annál többet hallottam róla. Az arcán valóban egy nagyobb vágás hege húzódott el, közvetlenül a szeme alatt. Vékony ember volt, ahogy eddig megfigyelhettem nagyjából nulla izommal. A kinézete alapján pedig 55-60 évesnek saccoltam, bár ez a képességem nem tökéletes. Magasnak magas volt, de mikor kihúzta magát is tisztán látszott hogy engem nem ért utol, és már nem is fog. Az arcáról is a kő kemény komolyság volt csupán leolvasható, nem lehetett belőle kivenni az ég világon semmit sem. Tökéletes öregembert játszott kinézetével.
Mindenesetre ha nem egy méreg drága öltöny lenne rajta, simán elsétálnék mellette az utcán. Soha nem gondoltam volna hogy ő az egyik legnagyobb riválisunk.
-Megtudhatom pontosan miről is szól ez a megbeszélés? - tettem fel a kérdést.
-A Tűzvirág rend erősödik. Wonyong úr kérvényezte ezt a találkozót, talán együtt el tudjuk őket tiporni!
-Így van, biztos vagyok benne! Meggyőződésem hogy csupán rájuk kell ijeszteni. Így túlságosan sok energiájuk van - gúnyolódott a másik. Igyekeztem nem felfordulni tőle, de nehéz feladatnak bizonyult.
-Igen, hallottam az esetről - helyeseltem az emlékezetemben kutakodva.
Még jó hogy az esetek többségében figyelek Namjoonra hogy mit is szövegel, mert így most képben vagyok a történésekkel. Az igazat megvallva természetesen két lépéssel előrébb vagyok, mint mindig.
-Úgy tudom robbanó fegyverek fejlesztésébe fogott szükségesnek tartom hogy valakit odakül...
-Bocsásson meg hogy a szavába vágok, de én már intézkedtem. - udvariaskodtam a vendéggel, nyilván ő sem hitte el hogy komolyan ilyen vagyok.
-Hogy mondod? - húzta össze Dongmin is szemöldökeit. Elégedett mosolyra húzva számat dőltem hátra a székben.
-Egyik legjobb emberemet küldtem rendbe. Lassan két hete beépülve tevékenykedik, napi jelentéseket adva a történésekről.
-És én erről miért nem tudok?!
-Mert mint mindig, két lépéssel előrébb járok, és gondolkozok!
-Nem teheted azt amit csak akarsz, legfőképpen nem meggondolatlanul! Nem is tudom mit gondolsz ilyenkor! - utálom ha kiabálnak velem, és nem is tűröm. Legyen szó bárkiről, iszonyatosan fel tud cseszni.
-Nem meggondolatlan döntés volt. - próbáltam nyugodt maradni. Ez ugyanis egy nagyszerű alkalom hogy bemutatkozzak az ellenségnek, a megfelelő módon - Természetesen az akció előtt egy tervet dolgoztunk ki, és aszerint halad a felderítés.
-Esetlegesen megtudhatnánk ezt a tervet? Illetve az eredményeket? - szakította meg Dongmin dühkitörését Wonyong, látszólag felcsigázva.
-Jelen pillanatban csak nagy vonalakban áll módomban ismertetni mind a tervet, mind az eredményt.
-Halljuk. - Dongmin próbálta félre tenni a dühét, de lesütött róla hogy nem igazán sikerül neki.
Persze én tudom hogy igazából azért fortyog mert nem neki jutott ez az eszébe. Jó főnök, vezető és nevelő, de egy baj van vele. Nem gondolkozik jóval előre. A mának él, és ezért is van szüksége segítségre a tervek kidolgozásában. Ha nem csal az emlékezetem, mióta besegítek egyetlen terv kidolgozását, pontosítását és megvalósítását nem hagytam ki. Ez pedig körülbelül 10 éve lehetett.
Észrevehetően nőtt a tekintélyünk és a szerepünk is mióta jelen vagyok, és ezt a statisztikáink is mutatják.
-Mint ahogy említettem, egyik legjobb emberemet küldtem el kiváló felszereléssel! Az első három nap a rendbe való bejutásról szólt, az egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult mint gondoltam, ezt elismerem.
-De sikerült, igaz?
-Igen, azóta minden döccenő mentesen halad - bólintottam - A beépülés utáni nap azonnal sikerült kamerákat illetve mikrofonokat felszerelni a búvóhely különböző pontjaira.
-Búvóhely? - értetlenkedett Wonyong. Úgy tűnik több türelem kell ide mint én azt gondoltam, de sebaj.
-Csak nem gondoltátok hogy az épületben fejlesztik ki a fegyvereket? - mosolyogtam szórakozottan - Oh nem! Messze a belvárostól egy föld alatti folyosó rendszert hoztak létre, tele szobákkal, termekkel és raktárakkal. Az épületben persze továbbra is megy az élet, mintha semmi különös nem történne.
-Mit sikerült így kideríteni?
-Rengeteg anyagunk van az új fegyverek készítéséről, teljesítő képességükről, valamit használatukról is. Emellett a robbanó fegyverek erősségéről is sikerült pár dolgot kideríteni, de közel sem eleget!
-Tehát az ügyet kézben tartod?
-Igen, minden terveim szerint halad. A rend tudtán kívül pedig még manipulálni is tudom cselekedeteiket.
-Szabad tudni hogyan?
-Ez még nem publikus információ, ha nem sértem meg önöket, megtartom magamnak. - jelentettem ki a két vezér közt kapkodva tekintetem.
-Nos, úgy látom az én segítségemre itt nincs már szükség! - állt fel az asztaltól Wonyong, majd két embere is, akiknek már nem is emlékszem a nevére. De nem is fontos, így nem zavar.
-Sajnálom hogy feleslegesen kellett ide fáradniuk, nem tudtam a fiam intézkedéseiről!
Követve Dongmint, én is felálltam a hosszú asztaltól, és a vendégeket az ajtóhoz kísértük.
-Gratulálok a tervhez Junkook - rázott kezet velem is Dongmin után- Egyszer nagy főnök lesz belőled, és remélem nem gyűlik majd meg veled a bajom! - nevetett. Illedelmesen mosolyogtam egy kisebb meghajlás mellett.
-Köszönöm. - de meg fog.
Nem szimpatikus ez az ember, és biztos hogy le fogom valahogy taposni, kerül amibe kerül.
Biztos nagyon berágott hogy nem mondtam el neki mindent, de nem értem hogy remélhette hogy beavatom. Minden adatot fejből is tudok, könnyedén el tudtam volna mondani az egészet, de nem tettem. És ők is tudják hogy azért mert nem bízom bennük.
Amint becsukódott mögöttük az ajtó, vissza is kaptam az igazi Dongmint. Az arca nyugodt volt, de tudtam hogy bármelyik pillanatban üvöltözni kezdhet velem. Amit én meg nyilván nem fogok hagyni, és megint zeng tőlünk majd az emelet.
-Hogy képzelted ezt Jungkook?! - mehetek lottózni - ilyen ellenszenvesnek lenni egy akár béküléses látogatáskor!
-Te tanítottad hogy ebben a világban nincs olyan hogy békülés - emlékeztettem miközben egy székre roskadtam.
-És már nem is lesz! Ráadásul hogy nézel ki?!
-Jól, mint mindig.
-Hol van az öltönyöd?! Az öltözés nem tartozik a képességeidhez?!
-Ha annyira tudni szeretnéd, a tisztítóban pocsék munkát végeztek és ma vettem észre. Gondoltam nem jövök el egy fehér folttal rajta, javíts ki ha rosszul döntöttem!
-Megőrülök tőled! - hadonászott kezeivel, majd a kis asztalhoz sétálva töltött magának egy pohár vizet.
Az idegességtől annyira remegett a keze hogy, nem tudta rácsavarni a kupakot. Kis szenvedés után inkább hagyta a fenébe és lehajtotta teljes tartalmát.
Látszólag megnyugodott, de azért még egy kis ideig nem fordult meg. Türelmesen néztem ahogy végül vesz egy nagy levegőt, és leül az asztalhoz ő is.
-Ezeken kívül...szép munka, gratulálok!
-Kösz - biccentve fogadtam el a dicséretet, vártam mit akar mondani még.
-Igazából mindent tudsz, ugye?
-Kívülről tudom az adatokat. De nem gondoltam hogy nekik ezeket tudni kellene. Tévedtem? - húztam fel a szemöldökömet.
-A legkevésbé sem. Ez bizalmas információ, kezeld is úgy, ha lehet.
-Értettem.
-Mit gondolsz? Mi tudnánk gyártani ezeket? - kérdezte egy kis szünet után.
Mondjuk ez egy jó kérdés, nem agyaltam el rajta.
-Talán igen. - futtattam le magamban - Sok dolog kell hozzá, meg munkaerő. És muszáj keresni ety másik helyet ahol meg lehet valósítani.
-Mit saccolsz, mennyibe fog minden fájni?
-Talán pár millió dollár. De 10 minimum. Már ha mindenkinek minimum egyet akarsz.
-Az rettenet sok pénz - ejtette le a fejét - De megoldható. Rád bízhatom a szervezést?
-Megoldom, ne aggódj. - bólintottam.
-Akkor innentől ez a te feladatod. A pénzhez a hozzáférés holnaptól a tiéd is lesz. Nem kell majd hozzám rohangálni.
-Remek. Ennyi, vagy van még valami amiért ide kellett jönni?
-Holnap után jönnek az ellenőrök az éves ellenőrzésre.
-Ahh nagyszerű... - hajtottam fejem a szék háttámlájára.
Meg sem kellett kérdeznem hogy kinek kell körbevezetni őket. Évek óta az én feladatom, nem hiszem hogy pont idén változna a szokás.
-Hányra kell jönnöm?
-Másodikak leszünk, szóval 10-11 körül hogy biztos itt legyél.
Egy kopogás szakította meg a beszélgetést, így mind a ketten az ajtóra néztünk.
-Gyere! - kiáltott Dongmin.
Alig egy pillanat múlva nyílt a nagy falap és Namjoon lépett be rajta. Király, legalább kiszabadít a teremből.
-Elnézést a zavarásért, de Mr. Jeonnak találkozója van alig másfél óra múlva és addig még van pár elvégezendő feladata.
-Nocsak igazán?
-Igen, mindjárt megyek. Köszönöm Namjoon! - bólintottam rá pillantva. Kisétált maga után becsukva az ajtót, én meg felálltam.
-Akkor itt sem vagyok, délután vissza ugorjak még?
-Nem, nem szükséges. El ne felejtsd hogy holnap családi vacsora van!
-Nem felejtem, minden itt van bent - mutattam fejemre. Persze ismert annyira hogy tudja, az ilyeneket nem tudom megjegyezni.
És igaza is volt, ha nem szól biztos hogy elfelejtem, pedig vennem kell rá pár dolgot. Még csak az a hiszti kellene nekem amit anya levágna ha nem vinnék neki ajándékot. Vagy Hyunjin ha nem viszek egy új órát a gyűjteményébe. Velük nem találkozok sűrűn, már ezért is neheztelnek, nem kell plusz hiszti.
-Na menj a dolgodra! - intett Dongmin elmosolyodva.
Meghajoltam, és már ott sem voltam. Mindig tudtam hogy én vagyok a kedvence, még akkor is ha nem vérszerinti fia vagyok. Ennek ellenére enyém lesz a cég és vele együtt minden, ha annak itt az ideje. Az is sok dolgot elmond hogy velem ellentétben Hyunjint szinte semmire sem tanította meg, minden tudását én kaptam meg. Egy ideig ezért viszály volt köztünk a vérszerinti fiával, aztán rájött hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, és inkább hagyott a francba. Azóta csak a családi eseményeken látjuk egymást, meg ha nagyon ritkán beugrik ha kell neki valami. De ennyi.
-Na mi volt? - pattant mellém Namjoon miközben az egész épületes lifthez indultam.
-Semmi extra. Itt volt Chew Wonyong, össze akart állni leverni a Tűzvirágot.
-Chew Wonyong?! Nem pont erről híres, van valami hátsó szándéka!
-Nem vagyok hülye, erre én is rájöttem. Szerencse hogy nincs szükség rá. - nyomtam be a lift gombját megint.
-Mennyit mondtál el?
-Szinte semennyit. Még csak az kellene hogy a mi információinkkal dolgozzon - léptem be.
-Hova megyünk?
-Mélygarázs. Elhúzok venni valami reggelit.
-Addig majd intézem a papírokat - sóhajtott megadva magát.
Persze nem igazán volt másik választása, de mivel nem csak hogy feltétlen bizalmamat élvezi, de a barátomnak tekintem így nem hagytam.
-Inkább gyere velem harapni valamit. A papírok nem futnak sehova.
-És mi lesz ha valakinek feltűnik hogy elmentünk? - ijedt meg. Megmosolyogva reakcióját ütögettem meg vállát.
-Én vagyok a felettesed, mit parázol?
-Akkor kínait kérek, meg kávét!
-Akkor megyünk venni kínait meg kávét.
Végszóra állt meg a lift, mi pedig ahogy nyílt az ajtó ki is léptünk a kocsim felé véve az irányt.