-Felkelni!
Utálom ezt a hangot. Meg azt is akihez tartozik. Rögtön a parancs után a lámpa erős fénye bántotta még csukott szemeimet.
-Aki enni akar két perc múlva itt álljon az ajtóban!
Ajtócsapódás. Elment végre. Nagy sóhajjal ültem fel, muszáj ennem valamit. Egy darabig nem lehet, inkább kihasználom. Nem mintha az a két szelet száraz kenyér meg a kis párizsi annyi erőt adna, de az is valami.
-Izgulsz? - hallottam barátom kómás hangját.
-Kicsit. - hazudtam.
Iszonyatosan féltem, de nem múlik rajtam semmi, így nem hisztizek.
-Inkább együnk...
~Jungkook~
Ma lehetett volna időm kicsit lazítani, de gondoltam inkább bemegyek segíteni a pakolásban. Mégis jobban megbízok a saját munkámban, meg akkor jobban tudom majd mit merre fogok megtalálni.
Ez egyenlő azzal hogy ma sem leszek sokat itthon. Délután ugrok csak haza átöltözni, aztán jöhet az első program amire Dongmin helyett megyek.
Bevallom, ez az amire soha nem akartam elmenni. Egyszer éltem át egy ilyet, és a közelébe sem akartam menni többet. Dongmin pedig nem is kényszerített rá, mindig ő ment. Most viszont ennek ennyi, és nekem kell részt vennem ezeken is.
Bár, az igaz hogy gyakran hasznos egy-egy ilyen. Van hogy úgymond "arany kezeket" vehetünk, aztán könnyen be is lehet tanítani. Nem nagy cucc, amúgy sem az én feladatom lesz majd. Vagyis részben. Mivel én fogom ellenőrizni a haladást, ahogy majd a munkakört is én osztom ki, mint eddig mindig.
A lényeg hogy megint gyors zuhan, meg felöltöztem, és el is indultam.
Útközben vettem valami péksüteményt reggelinek, remélve hogy az elég lesz.
-Hát te? - guvadtak ki Namjoon szemei amint meglátott.
-Bejöttem pakolni. Jobb ha mindent tudok hova kerül. - támaszkodtam meg a falnál.
-Nem úgy volt hogy be sem dugod az orrod az este miatt?
-Meggondoltam magam. - rántottam vállat, majd ellökve magam a faltól az iroda felé indultam - Amúgy is, mennyire hosszú egy olyan? Két óra?
-Inkább négy! - kiáltott utánam ahogy becsuktam az iroda ajtaját.
Remek hírek. Pedig azt hittem majd hamar leléphetek.
Azonban ezektől a gondolatoktól teljesen elszakadtam, ahogy beléptem az irodába. Minden telis-tele volt a dobozokkal, amik papírokat rejtettek. Dossziék a tetejükön, írások az oldalukon, jelezve mi van bennük. A nagyobb kanapé már kikerült a faltól, a helyét pedig új szekrények vették át, hogy tudjam tárolni a sok cuccot. Direkt nagyobbat kértem mint kellene, hogy biztos minden elférjen. Bár pár év és bővítenem kell majd valahogy így is, azért elmegy egy ideig.
Sóhajtva láttam inkább neki, mert nem terveztem holnapig ezzel szarakodni.
Csakhogy nehezebb dolog volt ezeket szortírozni, mint gondoltam.
Mivel nem volt közöm a dobozoláshoz, a legelső dolog az volt, hogy át kellett néznem mindent. Nem lett volna szerencsés ha az iratok össze vissza lesznek elpakolva. Márpedig majdnem ez történt!
Valamelyik félkegyelmű mintha meg sem hallotta volna az utasítást, mindent pakolt ahogy a markát érte! A drog ügyes dobozban például nem egy bérgyilkosságot találtam, de a kihallgatásoknál is akadt pár cifrább dolog.
Csak a rendes csoportosításhoz kellett majdnem négy óra, mire nagyjából meg voltam vele elégedve, és minden a rendes dobozaiba került. Már sokkal rendezettebbnek tűnt az össze visszaság nélkül, de a vége még messze volt.
-Nem akarsz valamit enni? Már lassan fél kettő van! - dugta be a fejét Joon.
-Kellene, de nincs időm.
-Ugyan, pár perc pihenő bőven belefér! - győzködött.
Be kell hogy valljam, tényleg éhes voltam. És teli hassal még könnyebben is lehet koncentrálni. Így történt hogy bólintottam egyet.
-Akkor hozom. Már megrendeltem egy órája! - tűnt el.
Nem is sokkal később valóban visszatért két zacskóval, amiben a rendelt kaja bújt meg.
Meggyötörten dőltem le a kanapéra, hálásan átvéve a nekem szánt ebédet.
-Jól haladsz? - huppant le mellém Joon is.
-Megvan a csoportosítás. Nem tudom milyen idióta csinálta, de minden szart sikerült össze keverni.
-Végzel két óra alatt?
-Esélytelen. - kaptam be egy darabot a csirkéből.
-Pedig nincs több időd, a holnap pedig totál ki van zárva!
-Tudom. - biccentettem.
Holnap van a végrendelet felbontása és ismertetése. Semmi kedvem hozzá, főleg ha Bora meg Hyunjin is megnehezítik majd, vagy jönnek valami trükkel. Dehát benne vagyok, méghozzá elég nagy tételek miatt, így kötelező megjelennem. Meg beismerem, már előre élvezem a két díszpéldány fejét mikor rájönnek hogy rájuk még kevesebb is marad mint Dongmin állította.
Az meg a másik, hogy Bora biztos ki van készülve. Mivel a villa már az enyém, én mondom meg ki lakhat benne. És mivel világ életében szarul bánt velem, tuti fél hogy kibaszom onnan az utcára.
Csak jelzem, Dongmin miatt nem fogom megtenni. Nem tervezek beköltözni abba a hatalmas cuccba. Nem való nekem, és nem is nagyon az én világom. Élvezze csak ő, amíg meg nem jön hozzá a kedvem. De persze erről neki egy szót sem szólok.
-Ugye kikészítetted az öltönyt? - ugrott témát Namjoon.
-Nem megyek abban.
-Olyan nincs! - tette le a pálcikát a tálba - A szakma legnagyobbjai lesznek ott, és iszonyat gazdag befektetők!
-Mit csináljak velük?
-Mindeneki tudja hogy Dongminnal mi történt, és hogy emiatt te vagy az új vezér. Muszáj jó benyomást keltened, meg hogy komoly és felelősségteljes vagy!
-Mit szoktam mondani? - untam meg szememet forgatva.
-Hogy nem az öltöny adja a tiszteletet...de egy ilyen eseményre muszáj olyat felvenni!
-És egy bordó ing fekete nadrággal nem lesz elég?
-Ha nemet mondok is abban mész nem? - nézett rám unottan. Mosolyogva paskoltam meg a vállát, jelezve hogy igaza van.
Pár órával később már átöltözve, kicsípve magam indultam meg a címre. Az idegeim pattanásig feszültek, rettenetesen ki akartam hagyni a dolgot.
A címtől egy utcányira álltam meg, és szinte bevágtam a Mercedes ajtaját, hiába rühellem ha valaki ilyet csinál.
Egy kisebb séta után az épülethez értem. Pont ahogy mondták, lementem a mellette fekvő sikátoron, és bekopogtam a legközelebbi vasajtón.
Mindössze egy kis retesz húzódott el, és meghallottam egy határozott hangot.
-Név?
-Jeon Jungkook.
És már nyílt is az ajtó. Persze hogy rajta voltam a listán.
Már mikor beléptem elkapott a komoly hányinger. Kis folyosó, de a végén tisztán kivehető volt a bársony függöny. Amint elhúzták előttem, egy nagy teremben találtam magam. A végében egy emelvény, az előtt viszont minimum ötven szék, aminek többségén már sok hapsi foglalt helyet. Voltak akik a helyiség széleiben beszélgettek kisebb csoportokban, de voltak akik csendben várták az esemény kezdetét. Úgy döntöttem hogy az utóbbi tábort fogom erősíteni, nem terveztem ismerkedni meg új ügyfeleket szerezni, így nem is érdekel itt senki.
Levágtam magam a harmadik sor szélére, és az emelvényt kezdtem vizsgálni.
Bár a hátulját függöny takarta, biztos voltam benne hogy mögötte egy kisebb folyosó van, ahonnan nyílik egy ajtó. Az ajtó mögött újabb folyosó, még több ajtóval, amik pedig még több szobába vezetnek. Undorító...
-Jó estét az Uraknak! - sétált fel egy erősen kopaszodó hapsi oldalról - Ha elfoglalták a helyeiket, azonnal kezdjük az aukciót!
Kijelentésére valóban mindenki egy székhez sétált, és felöltötte komoly arcát.
-Nos, akkor nem húzom tovább a szót, jöjjön is az első! - mutatott balra.
Nem kellett oda néznem, hogy tudjam, az első embert vonszolják fel az emelvényre. Pillanatokon belül jelent meg egy vézna, de magas srác. Kezei össze voltak kötve, nyilván hogy ne tegyen semmi kárt. Látszott rajta hogy fél, és hogy undorodik a helyzettől.
Nagy gombóc keletkezett a torkomban ahogy néztem, így inkább elkaptam tekintetem.
-Kezdjük mondjuk 7 millió wonnál! Elfogadva! - mutatott az első sorban jelentkezőre - Valaki többet? 7,5 millió? Megvan! - mutatott valahova mögém - 8 millió? Az Úrnál! - ismét az első soros.- 8 millió először...másodszor...Elkelt!
Biccentett az emberének, aki levitte a fal fehér alakot. Úgy cibálták mintha valami tárgy lenne, amivel azt teszik amit csak akarnak. Kár hogy egy emberrel bántak így.
Egyre csak jöttek és jöttek az emberek. Már megszámolni sem tudtam hány számot mondtak, hány féle ember jelent meg. De én egyszer sem jelentkeztem. Egyik sem volt olyan, mint amilyenért én eljöttem idáig. Teljes időpocsékolás, és még fel is basz...látszólag nem bánnak velük rendesen, hiszen mindegyik alultáplált, kb nulla energiával.
Pont elkezdődött az aukció egy másik srácra, mikor megrezzent a telefonom.
Mikor megláttam Namjoon nevét, kicsit megkönnyebbültem, és mikor megláttam az üzenetet egy szikla esett le a szívemről.
Ha nem nagy gond, el kellene jönnöd, van egy kis gond a cégnél!
Azonnal válaszoltam hogy megyek, és felálltam hogy elmegyek a francba.
Már majdnem kiértem a függönyön...
-A következő a 013-as számú!
Szorosan lehunytam szemeimet. Miközben szívem hevesen verni kezdett, levettem kezem a függönyről. Megölt a kíváncsiság hogy lássam, ki az.
Megfordulva nyitottam fel szemeimet, és ekkor láttam meg a következőt. Esetlen, és rettenetesen apró srác állt középen. Gyengébbnek nézett ki mint az eddigiek, de mégsem tűnt annyira alultápláltnak, mint a többiek. Ahogy felemelte fejét hogy a közönségre nézzen, akkor döntöttem el hogy kell nekem. A szőke haja az arcába lógott, de így is láttam milyen lágy és szép arca van. Habár nem látszott belőle sok. A szája viszont elképesztően nézett ki. Dús, piros ajkai azonnal megfogtak, és már csak ezért sem mentem el. Kell nekem.
-Ahogy látom sokaknak felcsigázta az érdeklődését! Induljunk 9 millió wontól! Áh igen, az úr hátul! - mutatott rám mihelyst emeltem a kezem - 10? Igen itt! - jelentkezett valaki elöl. Na azt már nem - 11? Megvan!
És így ment ez egy kis ideig. Az a valaki nagyon akarta a srácot, csakhogy én nem adom. Megláttam, és kell nekem. Nem tágítok, és sietnem kell Namjoon miatt is.
-50 millió won! - kiabáltam be.
A hapsin látszott hogy meglepődött, de kisebb sokk után sikerült folytatnia a dolgokat.
-60?
-Tartom!- emelte kezét ellenfelem.
-100 millió won! - ugrottam egy nagyot.
Hatalmas csend. Mindenki engem nézett, beleértve a másikat is.
-Nos akkor. 110? - semmi - Először...másodszor...ELKELT!
Elégedetten néztem új szerzeményemre, aki döbbenten nézett maga elé. Nyilván meg van lepődve, és tuti hogy fél is. De én nem fogom bántani. Innentől nem fog így élni, az biztos! Vagy ne legyen a nevem Jeon Jungkook...
Ajjaj... Mit gondoltok Jimin megjelenéséről? 😶No meg Kook megjegyzése...
Ezer bocsi hogy ilyen ritkán vannak részek, csak a suli miatt kevesebb időm van, illetve a többi könyvemmel is szeretnék foglalkozni...
De megpróbálok innentől valami rendszert tartani😅
Ha tetszett, vagy várjátok a folytatást, valamilyen nyomot hagyjatok, és esetleg kommentet, hiszen imádom olvasni őket! ❤️