-Szóval fegyvergyártás... - ismételte.
A mélygarázsból kihajtva vettem az irányt kedvenc kínai helyem irányába, hogy együnk valamit még mielőtt ténylegesen dolgoznánk. Bár beülni már nincs idő, így elvitelre kérjük. Majd az irodában megesszük.
-Ja.
-És neked kell intézni...
-Aha. - kezdtem megunni a feldolgozási folyamatát.
-Szóval nekem. Értem.
-Nem, nekem! - pillantottam rá - Ezúttal mindent nekem kell intézni. Ez egy fontos ügy, és kiváló alkalom hogy bizonyítsak!
-Na nem mintha nem értenék egyet vagy ilyesmi. De nem bizonyítottál már?
-Nem elégszer. - ráztam fejemet.
-Maximalista vagy, de tényleg túllősz a célon - csóválta fejét.
Igen, igaza van. Maximalista vagyok, próbálom a legjobbat kihozni magamból. De ez főként azért van mert bizonyítani akarok. Be akarom bizonyítani hogy az irányítást remekül át tudom majd venni, minden probléma nélkül.
-Dehogy lövök!
-Szerintem pedig eléggé! Mennyi embert is nyírtál ki minden fajta segítség nélkül?
-Passz. Sokat - vettem félvállról a kérdést. Úgy tűnt ő pedig pont erre várt, mert tapsolt egyet.
-Pontosan! Sokat! És mennyit segítséggel?
-Nem szeretek párban dolgozni ilyenekben. - ingattam fejemet.
-Pontosan! De gondolj bele, mi lenne ha valaki segítene neked!
-Mire is akarsz ezzel kilyukadni?
-Kell neked egy társ. - közölte.
Kerek szemekkel néztem rá miközben a fékbe tapostam. Éles dudaszó hallatszott, majd egyre több csatlakozott mellé. Namjoon végtelenül higgadtnak tűnt, mintha semmi sem történt volna.
-Elkezdhetnél vezetni ha nem akarod hogy kihúzzanak a kocsiból.
Mivel kezdtem megsüketülni a zajtól amit keltettem, kelletlenül léptem ismét a gázpedálra. Kissé paprikás hangulatom volt Namjoon mondata miatt, reméltem hogy feladja és fel sem hozza többet. De mint mondtam, a mai nem az én napom.
-Komolyan mondtam. Jót tenne ha nem mindent egyedül kellene megoldanod ha oda jut az ügy.
-Itt vagy te. Nem?
-A jobb kezed vagyok, de nem megyek veled küldetésre Jungkook!
-Pont azért mert így vagyok jól! - fordultam le az utolsó kanyarnál.
Az igazat megvallva mindig neheztel rám hogy nem engedem küldetésre, de bevallom féltem. Amilyen béna a végén még elejtené a fegyvert aztán cseszheti mert lelövik a francba. A másik lehetőség hogy velem jön. De ott meg szinte biztos hogy valahogy hátráltatna. Vagy mivel még rá is figyelni kell én baszok el valamit és én is kinyiffanok. Szó sem lehet róla hogy engedjem magammal vagy óvja isten egyedül.
-De ha lenne...
-De nem lesz! - emeltem meg a hangomat - Egyedül dolgoztam mindig, és egyedül is fogok! Nem kell nekem hogy elbasszák a munkámat vagy hogy lehúzzanak! Nem kell nekem társ és a vita lezárva! A fegyvereket is egyedül intézem, és mivel ez az egyetlen dolgom egy ideig akár szabira is mehetsz...
-Most elküldesz? - döbbent le teljesen.
-Mi van? Nem! Mondom AKÁR - hangsúlyoztam ki érthetően.
-Szóval akkor tényleg nem hagyod hogy segítsek?
-Bizonyos szintig, de. - bólintottam parkoló hely után kutatva.
-Mi az a bizonyos szint?
Kezd felhúzni az idegesítő kérdéseivel, de ahogy hallom a hangjából, ezzel ő is tisztában van. Csupán olyan mint én. Nem érdekli más ha meg akar tudni valamit. Nem hibáztatom, de ha több kérdést tesz fel itt fogom hagyni a picsába és akkor még ő rág be.
Végszóra találtam végre egy parkolót, alig két perc sétára a helytől, és le is csaptam rá még mielőtt valaki megelőzne benne.
-Szükségem lesz rád az anyagok meg emberek beszerzésében. Minden mást én fogok intézni. Nem léphetsz ingoványos talajra!
-Értettem főnök... - forgatta meg szemeit nyitva az ajtót.
-Szóval mit kérsz?
-A szokásosat - biccentett.
Totál besértődött hogy ezúttal sem avatkozhat be, ráadásul egy ennyire fontos ügybe. Hozzám se szólt azóta hogy kiszálltunk.
Majd lehiggad aztán rájön hogy nekem volt igazam, és befejezi. Addig megrendelem neki a kaját meg elviszem kávét venni. Sőt, amíg nekem találkozóm van be is verheti mind a kettőt, lehet csak éhes.
Meg is rendeltem elvitelre mind a két adagot, és ki is fizettem mert én már csak ilyen úriember vagyok hogy fizetek az alkalmazottaknak. Meg nem volt kedvem baszakodni a pénztárnál. De majd tuti behajtom rajta valahogy.
A kávézóig sem szólt hozzám, én meg nyilván meg sem szólaltam. 1, utálok vezetés közben beszélni ezért ha nem muszáj nem is szoktam. 2, ő hisztizik a semmin, inkább örülne hogy most kevesebb feladata lesz.
Komolyan nem értem ilyenkor hogy miért vettem fel annó. Aztán leesik hogy nélküle totál szét lennék csúszva és megveregetem a múltbeli Jungkook vállát.
-Americano-t kérek. - morogta mikor megálltam a kávézónál.
-Értettem. Ne szökj meg vagy ilyesmi. - próbáltam poénkodni.
-Mondták már hogy szar a humorod?
-Párszor - feleltem becsapva az ajtót.
Mindenki aki ezt mondta egy hülye. Igenis remek humorom van, csak nem használom. Vagy jó mélyen van elásva. Még nem sikerült rájönnöm.
A kedvenc helyemre belépve biccentéssel üdvözöltem az egyik pincért, aki már elégszer látott ahhoz hogy így reagáljak. Ide járok mióta bekerültem a céghez. Majdnem minden nap.
-Egy Americanot, és egy Fekete kávét - adtam le a szokásos rendelést a pulthoz érve.
-Jungkook?! - mosolyodott el meglepetten a pult mögött álló csaj.
-Igen? - kérdeztem vissza furán méregetve.
-De kicsi a világ! Jung Jungkook!
Még mindig gőzöm nem volt ki a halál áll előttem, de az ál nevemet használta szóval régebbről ismer, mert évek óta nem beszéltem olyannal akivel nem az épületben vagy a házamban találkozok. Ez pedig pont azért van hogy senki ne ismerjen fel akinek nem kellene. Persze régen ez nem jutott eszembe, eljártam bulizni meg minden szarság amit a tinik csinálnak.
-Aha...
-Nem emlékszel rám? - nevetett fel kínosan.
-Nem, valóban nem.
-Auch, még mindig kíméletlen vagy!
Szememmel követtem mozdulatát ahogy ujjával megböki mellkasomat, és meg kell hogy mondjam, nem tetszett. Hiába kattogtam hogy ki a halál ez, még mindig csak homályosan derengett.
-Nem változom. És most hogy ezt megtárgyaltuk, ki is vagy te?
-Jina! Um Jina! - magyarázta.
-Oh! - ugrott be.
Életemben nem gondoltam hogy újra látom majd a csajt, de mit ad isten...ad? Úgy értem ver.
-Sokkal izmosabb és férfiasabb lettél! - mért végig ajkait harapdálva.
Próbáltam nem kicseszettül bunkó lenni, de nekem ez sok volt. Előfordult már hogy egy éjszakás kalandjaimmal futottam össze. Nem tudom mi a francot gondoltam mikor annak idején össze feküdtem ezzel a csajjal. Lehet túl sok volt a pia. Bár ahogy elnéztem, annyira nem az esetem hogy legalább valami drogot kevert a piámba mert ezzel még pénzért sem csináltam volna semmit sem magamtól.
-Hét év alatt furcsa lenne ha nem. - rontottam el a flörtölési próbálkozását, mire a mosoly lehervadt az arcáról.
-Lenne kedved valamikor együtt inni egy kávét? - kérdezte miközben átnyújtotta a kávékat amiket egy munkatársa hozott közben.
Gyorsan a pultra dobtam egy sokkalta nagyobb összeget mint amit kellett volna, de el akartam húzni onnan amilyen gyorsan csak lehetett.
-Kösz, de kihagyom. - kacsintottam elvéve a kávékat.
Kiérve a kávézóból még mindig azon az arcon vigyorogtam. Értetlen, döbbent de mégis csalódott volt egyszerre. Biztos vagyok benne hogy ha csak egy kicsit nézem tovább már dühös lett volna, de saajnos erre nem volt esélyem.
-Ide sem jövök többet... - ültem be Namjoon mellé átadva neki a kávékat.
-Mi? Mit csináltál?!
-Én? Semmit drága barátom... - kötöttem be magam, majd elfordítottam a kocsikulcsot - Új pultos van.
-Mi a bajod az új pultossal? - sóhajtott fel.
-Csak annyi hogy az egyik kalandom az. És persze azonnal rám is mászott.
-De lekoptattad nem?
-Dehogynem! - kanyarodtam az útra.
-Akkor pontosan mi a bajod a hellyel? Gondolom megint bunkó voltál, többet hozzád sem akar majd szólni nem?
-De találkozni sem akarok vele.
-Rettentően gyerekes vagy! - kapta fel a vizet, jobban mint normális lett volna.
-Jesszus neked ma mi bajod? Kifejezetten hisztisnek tűnsz! Megjött a havi vagy mi?
-Haha. Nagyon vicces vagy. De igen, lehet hogy feszültebb vagyok.- sóhajtott beismerve. Na ez már érdekesnek hangzik.
-Na mi történt a csajjal?
-Ho...
-Ugorjuk át a honnan tudod részt, mert szerintem egyértelmű.
-Nem, nem az! Szóval? - nézett rám kerek szemekkel.
-Én vagyok a cég és valószínűleg korea legjobban képzett embere.
-Még jó hogy nem vagy egoista...
-Majdnem minden héten meg kell ölnöm valakit - hagytam figyelmen kívül beszólását - Ergo jó megfigyelő és emberismerő vagyok. Te pedig, olyan vagy mint egy nyitott könyv! Szóval?
-Azt mondtam neki hogy sebész vagyok...
-Hogy micsoda? - szaladt össze a szemöldököm - Miért pont sebész?
-Mikor kérdezte az jutott az eszembe! Érdekel a sztori vagy csak kötekedsz? - biccentettem hogy folytassa - Szóval bevette és nem is kérdezett többet. Két napja kitalálta hogy új orrot akar és csináljam meg neki.
-De sebésznek kamuztad magad nem? Vagy plasztikainak csak kihagytad?
-Azt nem mondtam hogy okos is.
-Ah! - esett le azonnal. Mondjuk gyanús is volt, hogy vette be a csaj a süket dumát.
-Szóval azóta azzal csesztet hogy csináljam meg az orrát vagy legalább orvosi véleményt adjak róla. Tegnap már muszáj volt.
-Mit mondtál neki?
-Az igazat! Hogy kicsit vastag neki és bizonyos szögekből olyan mint egy kisebb krumpli. Erre pofon vágott és ott hagyott az étteremben!
-Hát ez hatalmas! - röhögtem a kormányt ütve kínomban.
Namjoonnak nagyon nem megy a csajozás, az biztos. Azt hiszem ha lesz energiám meg kell tanítanom pár dologra, mert így max siralmas élményei meg poénos történetei lesznek.
-Ne röhögj már!
-Bocs csak ezh...ezh haláli! - röhögtem még mindig, immár a szememet törölgetve, de aztán hirtelen elhallgattam - Befejeztem.
-Köszönöm. - fordult előre. Hiába próbáltam komoly maradni, mégis feltört belőlem egy kisebb roham,ő pedig idegesen várta hogy befejezzem végre.
A találkozó remekül sikerült. Már ha az remeknek számít hogy megbízást kaptam. Ismét hatalmasat fogok kaszálni vele, és ezúttal csak pénzt kell behajtani valakin. Hatalmas összegről van szó, éppen ezért én is hatalmas összeget kapok érte. Bár bevallom, kicsit neheztelek hogy ilyen pitiáner dologgal bíztak meg, de nem panaszkodom amíg jól fizet.
Viszont utána végre hazaeshettem és mindent ki is kapcsoltam. Offline módba vágtam magam és mivel holnap semmi dolgom úgy döntöttem bevetem magam az éjszakába.
Azaz vetettem volna de rájöttem hogy inkább itthon akarok dögleni, elugrottam pizzát meg bort venni és levágtam magam a kanapéra. Végre.