Fény és sötétség: örökösök. [...

By RkaPapp6

5.3K 390 507

(FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG 2. KÖTET) Az Ezer Éves Háború lezárult, ahogy egy korszak is az emberek életében. A Királyi... More

A/N
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
A/N
A/N
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
A/N
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
A/N + OC
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
A/N
Chapter 41
A/N
Easter Special
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
A/N
Új borító!!!
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 53
Chapter 54
Last Chapter
Last A/N

Chapter 49

65 5 11
By RkaPapp6

*Hikari szemszöge*

Sötétség vesz körbe. Nem látok semmit. Nem történik semmi. Csupán annyira emlékszem, hogy felébredtem a kórházban, Sousuke és a többiek ott voltak, el kezdtek veszekedni. A veszekedésük közepette Kaijin elaltatott.

      Abba kéne hagynia ezt. Nem akarok állandóan aludni. Nem akarom, hogy még egyszer valaki a hátam mögött tevékenykedjen miközben nekem senki nem mond semmit. Ez rám is tartozik.

Hirtelen elviselhetetlen fájdalmat érzek a mellkasomban, mintha az imént átszúrták volna. Felébredek és a kórházi ágyamban találom magam. A levegőt nehezen veszem. Úgy érzem, meghalok.

- Anyu! - hallom meg Ayumi aggódó hangját. Látásom homályos, fejem majdnem széthasad a fájdalomtól. Érzem, hogy gyógyítanak, azonban a fájdalom nem hagy alább. Ez nem az én fájdalmam. Hirtelen eszembe jut Sousuke, mire azonnal felülök az ágyban és tekintetemmel őt keresem. Az ikrek elhátrálnak tőlem, félbehagyva a gyógyítást.

- Anya, minden rendben? - kérdez aggódóan Shunsuke.

- Sousuke... Hol van Sousuke?... - kérdezem halkan, ahogy homályos látásom lassan kitisztul.

- Elment a Lélek Palotába. - hallom meg Ichigo hangját, mire idegesen feléje fordulok.

- Tessék?! Hogy hagyhattátok elmenni?! - kiáltok.

- Nyugodj meg, Hikari. Nincs miért aggódnod. - próbál nyugtatni Apám.

- De igenis van miért! Sousuke... Valami történt vele... Súlyos a sérülése. Utána kell mennem... - mondom halkan, ahogy kibújok emberi testemből.

- Ha történt is vele valami, neked most pihenned kéne, Hikari. - mondja erre Kisuke.

- Nem! Elegem van abból, hogy mindenki azt akarja, hogy pihenjek! Nem vagyok gyenge! Sousuke a férjem és én nem fogom őt cserben hagyni csak azért, mert ti azt mondjátok! - emelem meg a hangomat, majd azonnal egy Senkaimon-t nyitok Soul Society-be, mielőtt még bármit mondhatnának.

...

Még soha nem igyekeztem ennyire a Lélek Palotába, mint most. Úgy érzem, valami rossz dolog van készülőben. Tisztában vagyok azzal, hogy Sousuke hogyan gondolkodik bizonyos helyzetekben. Ilyenkor előjön régi énje és a helyzetért felelős személyt akarja kiiktatni. A jelenlegi helyzetet pedig az előző Lélek Király idézte elő azzal, hogy elkészítette velem azt a medált. Nem értettem, hogy miért tette ezt és még most sem vagyok benne biztos. Lehet, hogy ez az egész megoldás csupán egy csapda volt. Egy csapda, amivel eltávolíthatja Sousuke-t mellőlem. Elvégre pontosan tudom, hogy milyen a kettejük viszonya egymáshoz.

Amint elérem az előcsarnokot, Shunpo-val a palotához megyek és amint belépek, egy elviselhetetlen, tömény reiatsu-t érzékelek, ami beborítja az egész palotát. A 0. osztag sehol sincs. Minden bizonnyára a probléma forrásánák vannak, ami a trónterem. Megrohamozom lépteimet. Csupán az jár a fejemben, hogy fogalmam sincsen róla, mégis mi történt itt. A terem ajtaja előtt megtalálom a 0. osztag tagjait, akik igen nehézkesen tudják csak elviselni ezt a reiatsu-t.

- Hikari-sama? - lepődnek meg, amint meglátnak.

- Mégis mi történik itt? Hol van Sousuke? - teszem fel a számomra leglényegesebb kérdéseket.

- Zavar van a másik világban. Aizen a trónon ül, elvesztve az ereje felett a kontrollt. Figyelmeztettem, hogy ne tegye, de nem hallgatott rám. - válaszol Senjumaru-san.

- Sousuke ilyenkor senkire sem hallgat. - mondom halkan, majd kitárom a trónterem ajtaját, mire Sousuke tömény reiatsu-ja azonnal erősebb lesz.

Alig teszek meg pár lépést, a teremben lévő nyomás térdre nyom. Valami nagyon rossznak kellett történnie ahhoz, hogy Sousuke ennyire tomboljon a másik világban. Nagy' nehezen ráemelem tekintetem a trónra és szemeim kikerekednek. Sousuke valóban a trónon ül, eszméletlenül. Mellkasa vérrel borított, mintha csak átszúrták volna a szívét egy karddal. Hatalmas a vérvesztesége. Aggódni kezdek és megemelem a reiatsu szintemet, hogy nagyjából kiegyenlítsem a kettőt. Gyorsan odarohanok a trónhoz miközben kezemben megjelenik a medál. Nem tehetek mást, minthogy rajta használom. Ha szavakkal próbálnám elérni, már nem segítene. Megteszem azt a pár lépcsőfokot, majd közvetlen a trón elé lépek. Már emelném kezeimet, hogy ráadjam a medált, amikor is megállok.

      Mi van akkor ha ez tényleg csapda? Mi van akkor, ha csak rosszabbodni fog a helyzet, amikor ráadom a medált? Megbízhatok-e az előző Lélek Királyban?

Fejemben kérdések ezrei cikáznak. Elbizonytalanodom. Segíteni akarok Sousuke-n, de nem jut eszembe más megoldás. Nem tudom csak úgy leszedni őt a trónról, mint ahogy ő tette velem, mivel lehet, hogy az elméje ott fog ragadni a másik világban. Az sem kizárt, hogy a lelke szilánkokra hasadhat közben, hiszen súlyosan megsérült a másik világban, ami kihatott a testére is. Nincs más választásom, csakis ez a medál. Szét nyitom a láncot és nyakához emelem, mire váratlanul egy láthatatlan erő hullám eltaszít és a szemben lévő falba csapódom. Majdnem elvesztem az eszméletem, de szerencsére ébren maradok. A láthatatlan csapás nagyon váratlanul ért. Lezuhanok a földre, mire a medál kiesik a kezeim közül.

- Hikari-sama! - hallom meg a 0. osztag lépteit. Hirtelen Sousuke reiatsu-ja eltűnik.

Férgek.

Hirtelen meghallom hangját és a következő pillanatban egy újabb erőhullámot érzek, ami ezúttal a 0. osztag felé megy.

A támadás átlöki öket több falon keresztül, mire rengeteg por és törmelék keletkezik. Felkelek a padlóról miközben próbálok minél kevesebb port benyelni. Tekintetemmel a medált keresem, amit észre is veszek tőlem négy méterre. Már éppen nyúlnék érte, amikor is felemelkedik a levegőbe és eltávolodik tőlem. Tekintetem a trónra téved és szemeim kikerekednek. A medál Sousuke kezébe lebeg, aki ébren ül a trónon és látszólag teljesen jól van a szúrt seb és a rengeteg vérveszteség ellenére.

Örülök, hogy újra láthatlak, Drága Lelkem.

Szólal meg telepatikusan, azonban valami nem stimmel vele. Nem lehet eszméleténél miközben a trónon ül ha csak nincs rajta a medál, ami jelen esetben a kezében van.

      Ez a hangnem és szóhasználat... Ő nem Sousuke.

- Mégis... Mi folyik itt? Miért vagy itt? - kérdezem halkan.

Látom, felismerted, hogy nem Aizen Sousuke vagyok. Nagyon jó. Így legalább nem kell ezt elmagyaráznom.

Mondja erre a Lélek Király, ami feldühít.

- Mit tettél Sousuke-vel?! - emelem meg hangomat, egyben reiatsu-mat is.

Én a helyedben nyugton maradnék, Drága Lelkem.

Hallom meg hirtelen hangját, miközben megemeli reiatsu-ja szintjét, mire újra térdre rogyok miközben nehezen veszem a levegőt. Míg én próbálom elviselni a reiatsu-t, ő újra megszólal.

Ami pedig az árulódat illeti, helyet cseréltem vele miközben gondoskodtam róla, hogy ne tudjon visszatérni.

- M... Micsoda?... - értetlenkedem miközben megpróbálok újra felállni a padlóról. Váratlanul lépteket hallok meg.

- Hikari-sama!

- Anyu!

- Hikari!

A gyerekek azok, Kizucho-sannal és Ichigo-val. A Lélek Király még jobban megemeli reiatsu-ja szintjét, mire ők is térdre rogynak a nyomás alatt.

Látom, a trónörökösök végre megérkeztek. Sokban hasonlítanak rád, Drága Lelkem. Nem bánod, ha elveszem az erejüket, ugye?

Hirtelen megjelenik a trón mellett Kage és Kaijin. Mindkettőjüknek fehér haja és uralkodói szemei vannak. Kage arcán egy ördögi mosoly ül, Kaijin tekintete pedig jéghideg. Egy pillanat alatt az ikrek előtt teremnek és megemelik őket a nyakuknál fogva. Reiatsu szintjük az egekbe emelkedik és érzem, ahogy át árad beléjük az a hatalmas erő, amit visszaadtam az örökösöknek még Zenno megjelenése előtt. Elveszik az erejüket.

- Kage, Kaijin! Hagyjátok abba! - parancsolok, azonban nem reagálnak.

Felesleges erőlködnöd, Drága Lelkem. Csupán vissza veszem azt, ami jogosan engem illet. Hakai, Souzou, elég.

Mondja, mire Kage és Kaijin újra megjelennek mellette. Az ikrek eszméletüket vesztik.

- Miért csinálod ezt?! Te már rég halott vagy! Nem kéne hatalmad legyen! - kiáltok mérgemben.

Tévedsz. Csupán a megfelelő alkalomra vártam, amikor végre teljes egészében visszatérhetek. Eredetileg vártam volna még a koronázásig, hogy a te testedet irányíthassam, hogy azzal egy időben a lelkemet is visszaszerezhessem, azonban elő álltam egy jobb megoldással. Elkészítetettem veled az Uralkodó Medállját, amivel képes lehetek arra, hogy a hordozójától elvegyem az erejét és a medállban tároljam el, amit aztán megsemmisítek. Előre láttam, hogy -! -

- Becsaptál! Azt hazudtad, hogy az a medál fel tud minket ébreszteni a trónról! -! - szakítanám félbe mondandóját, erre ő is közbe vág az enyémbe.

Megint tévedsz, Drága Lelkem. Nem hazudtam. A medál valóban felébreszt titeket. Csupán a használatának velejáróit nem említettem meg neked. Így el tudtam veled hitetni, hogy jóra lehet használni.

Mondja tovább és nem hagyja abba.

Az időzítésed tökéletes volt. Ha nem tétováztál volna, akkor el tudtad volna venni az erőmet és az elmémmel együtt a medálba zárhattad volna. A hiszékenységed megmenthette volna az árulódat.

Jelenti ki, mire lesokkolok.

Azonban jól ismerlek és tudom, hogy elemző típus vagy, így utólag mindig átgondolod a dolgokat. Előre tudtam, hogy kételkedni kezdesz. Azzal, hogy átláttál a csapdán, nekem hoztad meg a győzelmet.

Látásom elhomályosul és könnyeim elerednek. Hallásom tompul. Testem remeg. Nem vagyok képes elfogadni szavait. Úgy érzem, a lelkem ketté hasad. Érzem, hogy Ichigo Bankai-t használ. Valaki felemel. Kizucho az. Érzem, hogy távolodunk a trónteremtől.

- Biztonságba helyezem hármukat, Hikari-sama. Veszélyes itt maradniuk. - hallom meg hangját.

Érzem, hogy mellettem vannak az ikrek egy egy víz buborékban lebegve, amit Kizucho vont köréjükköréjük nemrég. Becsukom szemeim és fejemet mellkasának döntöm. Fáradt vagyok. Aludni akarok. Érzem, hogy levisz minket a könyvtár legalsó szintjére és leültet mindhármunkat egy-egy fotelba.

- Kérem, maradjon itt a trónörökösökkel, Hikari-sama. Ichigo-val megmentjük Sousuke-sant. - mondja, mire csak bólintani van erőm. Ahogy távozik, elmém elsötétül. Segíteni akarok, de nem tudok. Azt viszont tudom, hogy benne megbízhatok. Olyan ő nekem, akár egy harmadik trónörökös. Ahogy erre gondolok, magamban elmosolyodom, majd hagyom, hogy a gyengeség elaltasson.

...

*Kizucho szemszöge*

Megesküdtem magamnak, hogy megvédem a Királyi Családot.

Erre gondolok, ahogy szél sebesen megyek vissza a trónterembe, ahol Ichigo már javában harcol a Sousuke-san testét irányító Lélek Királlyal. Mielőtt elérhetném a termet, egy robbanás keletkezik előttem, mire Shunpo-val el lépek onnan, ki a palota tetejére. Két ismerős személy jelenik meg előttem.

- Bocsi, de nem engedhetünk vissza a trónterembe. - szólal meg elsőnek Kage egy gonosz mosollyal az arcán.

- Őfelségének Kurosaki Ichigo-val van dolga. - teszi hozzá Kaijin miközben rideg tekintetét rám szegezi.

- Kage, Kaijin, kérlek, térjetek magatokhoz. Ti Hikari-sama oldalán álltok. - próbálok először szavakkal hatni rájuk.

- Hogy kik? - játsza a tudatlant Kage.

- Csupán a reinkarnáció jelenlétében volt ez a nevünk. Mi vagyunk Hakai és Souzou, a Pusztítás és Teremtés megtestesítői. - jelenti ki Kaijin.

- Te pedig általunk fogsz elporladni, Shihouin Taichou. - vigyorodik el Kage, ahogy kezében megjelenik Ayumi Shikai-ja, Hakai no Kami.

- Megállítunk azokat, akik Őfelsége útjába mernek állni. - szólal meg újra Kaijin, miközben megjelenik kezeiben Shunsuke Shikai-ja, Souzou no Kami. Mindketten harcra készen állnak előtte. Kivonom Zanpakutou-mat és megemelem reiatsu-mat, ahogy fejemet lehajtom.

- Reinkarnáció? Nektek csupán ennyit jelent Hikari-sama?... Nektek, akik a legközelebb álltatok hozzá... Nektek, akik a legjobban ismerik őt... Komolyan a Lélek Király bábjaként tekintettetek rá a kezdetektől fogva?... Ilyen... Ilyen alattomos, kétszínű szörnyetegeknek... Nem fogom hagyni, hogy megakadályozzanak abban, hogy megvédjem őt és a Királyi Családot!! - kiáltok dühvel telve miközben lélelbe markoló tekimtettel nézek az előttem állókra.

- Bankai! Hogo suru, Mizu no Kami! (Védelmezz, Víz Istene!) - kiáltok, mire a Zanpakutou-m vízzé alakul és el kezdi magához gyűjteni a levegőben található vizet.

Reiatsu-m szintjét az egekbe emelem. Ellenfeleim harcra készen állnak előttem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ellenük fogok harcolni. Azonban nincs mit tenni, ha meg akarom állítani a Lélek Királyt. Sousuke-sannak és Hikari-samanak élniük kell. Még rengeteg időt kell eltölteniük a szeretteikkel. A trónörökösök nem veszíthetik el őket.

Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.

---

Helló, Minna-san! Gomen'nasai! Évezredek óta nem volt rész, ami nagyon bánt... De most itt van a folytatás és igyekszem hamar hozni a következőt, ígérem! A fenti rajzon Kaijin, a Sousuke testét irányító Lélek Király és Kage van. Remélem, tetszett a rész és a rajz is. :3

Continue Reading

You'll Also Like

45.9K 4.2K 53
Te mit szólnál hozzá, ha egyszer csak egy lakatlan szigeten találnád magad egy rakás veled egy idős kölyökkel? Nyugodt maradnál, és kezedbe vennéd az...
19.4K 1.1K 5
Elizabeth White olyan, mint bármelyik 17 éves lány. Csak úgy falja a könyveket, filmeket és sorozatokat, minden érdekli, szereti halogatni a teendőit...
8.8K 641 33
Ismertető Oké, tehát a lényeg. Ez itt, egy Hazbin Hotel fanfiction [fánfiksön], ami a pilot [pájlöt] és az első évad után, és a második évad elött já...
218K 18.2K 47
A történet eleje akár átlagosnak is tűnhet: Adott egy lány, név szerint Kitayama Machiko, aki igencsak magának való és távolságtartó mindenkivel. Enn...