Elindultam felé, azonban elszaladt. Nagyon furcsa. Azt láttam, hogy körülbelül velem egyidős. Anyut felhívtam, hogy maradok, majd visszamentem a korterembe, ahol csak Eva-t találtam.
- Jay? - kérdeztem.
- Fürdeni ment - felelte.
- Már nincsenek itt hozzátartozók?
- Rajtad kívül szerintem nincsenek - rázta meg a fejét, majd kiment. Ha tényleg nincsenek már itt hozzátartozók, akkor kicsoda lehet az a lány? Miközben folyamatosan ezen kattogott az agyam, elő szedtem a tesi cuccomból a nadrágom.
- Adsz egy pólót? - néztem kiskutya szemekkel a fürdőből kilépő barátomra.
- Minek? Van neked, nem? - nézett rám furán.
- Aludni - magyaráztam.
- Nem kell felvenned pólót - vigyorgott.
- Nagyon vicces - motyogtam vérvörös fejjel.
- Tessék - adott oda egy feketét.
- Köszi - mentem be a fürdőbe.
Bemásztam Jay mellé az ágyba.
- Szerintem én kiugrok az ablakon ha ezen kívül akárcsak egy éjszakát is itt kell maradnom - jelentette ki.
- Nem. Neked most pihenned kell.
- Megmondom én hogy mit kell csinálnom. Meg kell vedjelek!
- Már túl sokszor tetted ezt - néztem rá.
- És ez így van rendjén - ölelt át.
Éjszaka arra ébredtem hogy rettentően fázom. Jay békésen aludt, azonban én a szemem sarkából észrevettem egy kissé fénylő valamit. Odakaptam a fejem és ott állt a lány. Vagyis, tulajdonképpen mintha lebegett volna. És akkor jöttem rá hogy o tulajdonképpen szellem. Kicsit megijedtem, majd kimásztam az ágyból és odamentem hozzá.
- Kérlek ne tűnj el! - mondtam neki, miközben ő le nem vette a szemét az alvó Jay-ről. Tekintete szomorú volt. Kis idő múlva megszólalt.
- Nem akartalak megijeszteni, csak látni akartam, hogy jól van-e - mondta. Kikerekedett a szemem.
- Te... te vagy Sarah? - kérdeztem óvatosan, kissé tartva a választól.
- Igen - felelte határozottan, szemet le nem véve a fiúról. - Ne feszengj! Jó látni, hogy boldog. Tulajdonképpen nagyon jó hatással vagy rá. Őszintén örülök - nézett végül rám.
- Köszönöm, hogy ezt mondod.
- Ugyan, minek akarnám, hogy a barátom, azaz a volt barátom akit mindennel jobban szeretek szerettem ne legyen boldog? Persze, nem tagadom szar érzés volt az elején. Mással látni a szerelmedet.
- Úgy sajnálom, nem is tudom mit mondjak.
- Semmit. Mit mondhatnál? - értetlenkedett.
- Lia vagyok - mondtam végül.
- Tudom, de jól esik, hogy bemutatkozol - mosolyodott el halványan. - Nekem mennem. Ezt vedd fel - nyomott a kezembe egy karkötőt. - Így tudsz üzenni nekem, ha valami gáz van. Bármikor, én segítek.