Egy vérfarkas társának naplója

32. fejezet

- Joga van tudni róla - közölte nekem Gary.
- Te hülye vagy? Most mikor végre minden sínen van? - ripakodott rá Ash.
- Ez neked a minden sínen van állapot? Pont most vagyunk a legszarabb helyzetben!
- Jay-re értettem! Gondold el, hogy megtudja megjelent a barátnőjének a volt barátnője szelleme, na? Szerinted, hogy reagálna?
- Srácok, ne veszekedjetek - kértem őket, amikor már egy jó ideje a folyosón civakodtak azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás.
- És amikor Sarah egyszer csak megjelenik? Jay "kinyír" minket, hogy nem szóltunk! - hagyott figyelmen kívül Gary, és nem mellesleg Ash is.
- Fogjatok már be! - szólt rájuk Audrey.
- Te mit szólsz bele? - nézett rá Ash.
- Már megbocsáss, de jelenleg mindannyian egy csónakban evezünk!
Nagyot sóhajtva otthagytam őket a folyosón, majd visszamentem a kórterembe, bízva abban, hogy Jay-t ma kiengedik és nem kell alkalmazni Ash tervét, miszerint megszöktetjük. A szobába lépve Jay-t ébren találtam.
- Nem alszol? - kérdeztem, majd leültem melle az ágyra.
- Nem, de te hol voltál? - nézett rám.
- Csak sétáltam egyet - válaszoltam. - És agyaltam, hogy vajon kiengednek-e téged ma.
- Ha nem én akkor is megyek - feküdt vissza a párnára, engem is magával húzva. Óvatosan helyezkedtem el, nehogy valami fájó testrészéhez érjek.
- Muszáj lesz - jegyeztem meg.
- Lia, te mit tudsz, amit én nem?
- Itt vannak a többiek - mondtam.
- Most? Hajnalban? Várj, valami baj van? - esett le neki. Válaszolni nem tudtam, mert az ajtón a csipet csapat rontott be.
- Hogy vagy, haver? - érdeklődött Gary, én pedig ismét felültem az ágyon.
- Ha még egyszer meghallom ezt a kérdést akkor önként feláldozom magam - felelte Jay.
- Kutya baja - legyintett Ash.
- Persze, hogy nincs semmi bajom, rémlik, hogy vérfarkas vagyok? Gyorsan gyógyulok. Te mit keresel itt? - akadt meg a szeme Audrey-n.
- Hosszú - felelte szűkszavúan a vámpír lány. Jay gyanakvóan mérte végig, mire Audrey kelletlenül felvázolta neki a szituációt. Jay, ha nem tartjuk vissza, már a szomszéd városban lenne, miután közbe-közbe vágva, de végig hallgatta Audrey-t. Néhol elég dühösen meredt a lányra, néhol gyanakvóan. Egy biztos. Ő és Gary tuti nem barátkoznak össze se vele, se a fajtájával. Tipikus vérfarkas-vámpír ellentét.

A folyosón vártuk, hogy végezzenek a vizittel, megírják a zárójelentés és elhúzzunk végre innen. Ash szerint már tegnap egész nyugodtan kiengedhették volna. Persze Gary ezt rögtön megvétózta, és újabb vita alakult ki a pár között. Audrey unottan ült mellettem a műanyag kórházi székek egyikén, én pedig fáradtan várakoztam.
- Jay még bent van? - állt meg hirtelen mellettünk Eva.
- Igen - válaszoltam.
- És melyik orvos van bent vele?
- Dr. Peterson.
Eva, még ki sem mondtam teljesen a nevet, már be is rontott a kórterembe.
- Ennek meg mi baja? - csodálkozott Ash.
- Vámpír - felelte Audrey. Mindannyian meglepetten fordultunk a lány felé.
- Mi van?! - meredt rá Ash.
- Jól hallottad, vámpír - erősítette meg a mondandóját Audrey.
- De az, hogy...? - kerestem a szavakat.
- Jay veszélyben van? - kérdezte Gary.
- Ismered Eva-t? - rohamozta meg Ash is.
- Nyugi! Ismerem - tette fel a kezet védekezően a vámpír-lány. - Hozzánk tartozott, amíg el nem hagyott minket.
- Miért ment el? - tért a lényegre Ash. - Mondjad már, ne kelljen mindent kihúzni belőled!
- Jól van már! A vezetőnk, mint mondtam a boszorkány szövetségese. Eva ezt gondolom már előbb érezhette, és eljött. Ennyi. És mielőtt megint megkérdezitek, tuti, hogy nem játszik össze a boszorkánnyal. Erre esküdni mernék.
- Mikor jött el? És hogy kapott itt állást?
Úgy látszott Ash is hasonló dolgokon gondolkodik, mint én.
- Nagyjából egy háromnegyed éve. És ő volt az egyik gyógyítónk.
- Jó, hogy a vámpíroknak olyan is van - mondta gúnyosan Ash, azonban én még fenn akadtam egy dolgon.
- Ismered Dr. Peterson-t?
-  Nem - rázta a fejét Audrey. A következő pillanatban a többieknek egyszerre esett le és mindannyian a korterembe siettünk. Szinte feltéptük a kilincset. A szobában megdöbbentő látvány fogadott...