Miután Lucifer egy láthatatlan, úgynevezett alvilági bilincset tett a boszorkány csuklójára, ami megakadályozza, hogy Lucifertől több, mint 5 méterre menjen, valamint, ha netán mégis úgy szottyan kedve kárt tenne bennünk, feloldódott a burok. Az elénk társuló látvány megdöbbentő volt. Mindenhol feküdt egy-egy test és Sarah-n kívül több szellem is lebegett az őrzők és a többiek körül. A boszorkány serege úgy látszott, úgy döntött, hogy feladják. Lehajtott fejjel álltak. Időközben már feljött a nap, így Jay és Mrs. Parker is visszaváltoztak. Jay Sarah-val beszélgetett, de amikor meglátott egy utolsót rámosolygott Sarah-ra, majd oda futott hozzám, én pedig a nyakába borultam.
- Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod - öleltem magamhoz szorosan (már amennyire a karom engedte), ahogy ő is engem.
- Hagyjál már ezzel a marhasággal, kétszer voltam kórházban, de úgy látom most te jössz - tolt el magától és jobban szemügyre vette a sebet, ami elég mély volt. Felszisszentem, ahogy hozzá ért. - Ennyire fáj? - nézett a szemembe.
- Hagy nézzem - lépett hozzánk a szürke hajú őrző, akit Luna-nak hívnak. - Először is ki kell tisztítani a sebet, mert el fog fertőződni és el kell állítani a vérzést.
- Anyukája gyógyító - világosított fel minket Josie, majd egy magas, szőke hajú nő jelent.
- Engedj oda, szívem - kérte Luna-tól. - Elizabeth Miller vagyok, az oaklandi őrzők gyógyítója. Gyere, menjünk be a főfaházba, hogy el tudjam látni a sebet.
- Én meg elviszem a boszorkányt és a démonjaimat. Biztosíthatlak, ti haszontalan, semmirekellő, rohadékok, hogy gondoskodni fogok a sorsotokról - mondta a démonoknak Lucifer. - Ja, és hazaviszem a Mestereteket.
Miután lekezelték és bekötötték a karomat kimentem a faházból, ahol Jay-t vettem észre, ahogyan Sarah-val beszél, majd a lány egyszer csak eltűnik. Nem kéne féltékeny lennem egy szellemre, tudom. És rettenetesen érzem magam emiatt. Jay odasétált hozzám és a derekamnál fogva magához húzott.
- Elbúcsúztatok? - kérdeztem. Bólintott.
- Már nem térhet vissza - magyarázta. Őszintén sajnáltam őket. Sarah-t, amiért meghalt és Jay-t, amiért elvesztette a barátnőjét, ráadásul még magát is hibáztatja.
- Hé - fogta meg az államat, hogy szemébe nézzek, ugyanis eddig a földet bámultam. Ahogy a szemébe néztem a gyomrom liftezni kezdett. - Szeretlek! - mosolyodott el es a derekam köré fonva a karját, megcsókolt.
YOU ARE READING
Egy vérfarkas társának naplója
Fantasy"Jellegzetes gyógyszer és fertőtlenítő szag terjeng a kórteremben. Jayt rögtön kezelésbe vették az orvosok és jött a kedvenc kérdésem. "Mi történt?" Mi történt volna? Azt csak nem mondhatom, hogy "jó napot kívánok, a barátomat megharapta egy vérfark...
