Vendégség. Vagy mégsem? (Bővített)

420 23 0
                                    

- Miért hozol csokit? - kerdezte Jason, miközben beszálltam mellé az anyósülésre.
- Anya a kezembe nyomta, azzal a szöveggel, hogy vendégségbe megyek, adjam oda a szüleidnek.
- Anyámnak. Elváltak.
- Ó, nem tudtam. Ne haragudj!
- Nem tudhattad - indította be az autót. - És nem kell mindenért bocsánatot kérned. Idegesít.
- Bocsánat - nevettem, mire felsohajtott.
- Esetleg franciául is elmondjam? - forgatta a szemét, mire én meg jobban nevettem.
- Oké. Mit kell még rólad tudni?
- Rólam? Semmit - közölte.
- Ne már! Vacsorázni megyek hozzátok, de az égvilágon semmit nem tudok rólad! Mondd csak, milyen benyomása lesz rólam az anyukadnak?
- Semmilyen. Legalább látja, hogy nincs semmi köztünk.
- Vagy ami rosszabb, hogy azt fogja hinni, hogy tényleg nincs semmi köztünk. Tudod...
- Se ruha, se levegő, tudom - mondta unottan. - Már amikor először hallottam akkor se tetszett. És nagyon élénk a fantáziád.
- Csodálkozol? Egy verfarkassal beszélgetek - jegyeztem meg.

- Mondd csak Lia, tényleg csak barátok vagytok? - érdeklődött Jay anyukája, Mrs. Smith, az asztalnál.
- És már kezdődik - dőlt hatra a széken Jay, de az anyja ügyet sem vetett ra és meg mindig engem nézett a választ várva.
- Tényleg - biccentettem.
- Akkor nagyon jó barátok lehettek - nyugtázta. Hirtelen erős remegést éreztem. Olyat, mint..., mint amikor a vérfarkas elől futottam. Fal fehér arccal meredtem a tanyeromra.
- Jól vagy Lia? Kicsit sápadtnak tűnsz - nézte az arcomat, Mrs Smith.
- Nem, nincs semmi - raztam a fejem, aztán Jay felkapta a fejét.
- Bocsáss meg anya, de nekünk mennünk kell, mert egy iskolai feladathoz még át kell ugranunk valakihez. Menj át a nagynénémhez. Hívott.

- Jay, úgy remeg a föld...
- Vérfarkas van a közelben, érzem a szagot - szakított félbe, miközben el hajtottunk a nagynénje haza előtt mert elhoztuk az anyukajat.
- Mit akarhat a városban? - kérdezem. - Anyud biztonságban van? És a szüleim?
- Nem a szüleid érdekli.
- Mi? Te tudod, hogy ki ez? - éreztem, hogy kifut belőlem a ver.
- Igen. Nagyrészben ő felel Sarah haláláért.
- És miért jött? - kérdeztem.
- A Gyémánt kell neki.
- A Hatalom Gyémántja?
- Ja. De a boszorkánnyal szövetkezik, ezt lefogadom. És még ki tudja hányan?
- Kik lehetnek még?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Rengeteg úgymond jelentkező akad, de a banya nem hülye, nem foglalkozik bugyuta, alsóbbrendű lényekkel. Megválogatja őket - kanyarodott le egy utcába. - Még azt is eltudom képzelni, hogy szellemeket uszít ránk.
- Hogy micsoda? - esett le az állam.
- Bocs, nem kellett volna ennyire rad ijesztenem. Hívd fel Asht.
- Szia, Ahs - hívtam fel a lányt.
- Hello, Lia.
- Baj van. Jay azt mondja Bob visszatért - mondtam. Bob, mint kiderült a farkasember neve.
- Micsoda?! Tíz perc múlva a Mesterhez érünk Garyvel. Legyetek ott - közölte aztán lerakta a telefont.
- Tíz perc múlva ott vannak - jelentettem Jaynek, alaki bólintott és a házunk fele vette az irányt. - Mist mit csinálsz?
- Hazaviszlek - közölte.
- Nem. Segíteni szeretnék!
- Lia, téged nem ismernek, így biztonságban vagy otthon - sohajtotta.
- Jay, ha nem segítek, úgy érzem, hogy hátat fordítok nektek!
- Ha meg jössz, akkor hátráltatsz! - emelte meg a hangját, én meg teljesen megsemmisültem.

Egy vérfarkas társának naplójaWhere stories live. Discover now