A kórteremben megdöbbentő látvány fogadott.
Dr. Peterson élettelen teste a kórterem közepén feküdt a padlón. Mellette egy nagy, fekete köd szerű alak, ami susogott. A susogása leginkább a fák lombjaihoz hasonlított, amikor a szeles az idő. A levegőben különös szag terjengett, nem a kórház tipikus gyógyszer, fertőtlenítő és a betegség szaga. Ez valami más volt. Eva a fekete alak előtt állt, kezében egy kártyát tartott.
- Ez.. ez - kerestem a szavakat.
- Démon - segített ki Gary. A fekete lény mit sem törődött velünk, Eva-rá összpontosított.
- Jay? Hol van Jay? - forgolódtam. A barátomnak nyoma sem volt a szobában. A keresésemből egy halk elfolytott sikoly hangja zökkentett ki. A démon hirtelen kiszállt az ablakon, mintha itt sem lett volna.
- Jól vagytok? - csukta be az ablakot Eva.
- Szerinted? - kérdezett vissza Audrey.
- Baj van - értette meg Eva, a vámpírra nézve.
- Amióta elmentél csak az van - erősítette meg Audrey. Eva szomorúan nézett a lányra, majd kiterelt minket a folyosóra.
- Jay hol van? - kérdeztem.
- Az autónál - felelte Eva. - Nincs sok időnk.
- De Mr. Peterson-t nem hagyhatjuk ott csak úgy - torpantam meg a lépcső előtt.
- Lia, nincs időnk erre! El kell tűnnünk innen - ragadta meg a karom határozottan Ash és magával húzott le a lépcsőn. Egészen a parkolóőr futottunk, ahol Ash anyukája, Mrs. Parker várt ránk a kisbuszban Jay-jel együtt.
- Na végre! - szállt ki. Csakúgy, mint Ash, ő is alacsony volt, de neki nem volt be festve a haja és piercinget sem viselt, ugyanakkor egy tetoválás volt a jobb karján. - Szálljatok be! Eva te is! - parancsolt ránk. Ezek szerint ok már ismerik egymást. Engedelmesen beszálljunk mindannyian a járműbe, majd Mrs. Parker már be is indította a kisbuszt.
- Hova megyünk pontosan? - kérdeztem.
- Egy motelba - felelte Mrs. Parker.
- Egyszer és mindenkorra véget vetünk ennek - tette hozzá.
- Az az izé, a démon nem fog követni minket?
- Nem hiszem - rázta meg a fejét Jay.
- Ahhoz túl alsó rangú - fűzte hozzá Ash.
- Holnap telihold, - jegyezte meg Mrs. Parker - ezért ma este kell elmennünk hozzá.
- Mégis kihez? - néztem körbe értetlenül. A többiek lesütött szemmel meredtek leginkább a cipőjük orrára, azonban Ash válaszolt.
- Luciferhez.
YOU ARE READING
Egy vérfarkas társának naplója
Fantasy"Jellegzetes gyógyszer és fertőtlenítő szag terjeng a kórteremben. Jayt rögtön kezelésbe vették az orvosok és jött a kedvenc kérdésem. "Mi történt?" Mi történt volna? Azt csak nem mondhatom, hogy "jó napot kívánok, a barátomat megharapta egy vérfark...
