Csendesen ültem a kanapén, kezeim az ölemben voltak. Apa velem szembe állt, a konyha felé nézett, ahonnan hallatszott, ahogy anya letette a cuccait.
"Haza értem." Mondta, magassarkúja kopogott a konyhakövön.
"Itt vagyok, Caroline," Mondta apa.
Anya a nappaliba sétált és hirtelen megállt, arcvonásai összezavarodtak. "Mi folyik itt?" Kérdezte lassan.
"Janet a rendőrőrsön vettem fel ma," Mondta apa. "Ellopta az egyik osztálytársa nyakláncát."
"Nem, nem loptam el." Mondtam.
Apa figyelmen kívül hagyott. "Fizetni fog a bűnéért, és a bíróság később, de ebben a hónapban fog dönteni."
"Jane?" Kérdezte anya, megalázottan.
"Ez az egész hazugság!" Mondtam, elegem volt a napból. "Nem loptam el a nyakláncot! Anya, nem én voltam. Esküszöm."
Összepréselte ajkait. "Próbálom megérteni ezt." Mondta, a fejét rázta. "Mondd el mi történt pontosan."
Apa kinyitotta a száját, hogy beszélni kezdjen, de anya feltette a kezét. "Janetől akarom hallani." Mondta.
Kiegyenesedtem és elkezdtem mesélni az elejétől, mint Harrynek pár perccel korábban a tisztáson. Reméltem, hogy ő nem lesz olyan dühös, mint Harry volt először.
"A csontváz nyaklánc volt az." Fejeztem be. "Amit viseltem az iskola első napján, láttad, anya. Nem loptam el; akkor még Avát sem ismertem!" Kijöttek rajtam az egész nap borzalmas történései, és a szemeim könnyel teltek meg.
Anya leült mellém a kanapén, egyik karjával átkarolta vállamat. Vettem néhány mély levegőt, ahogy anya kisöpörte a hajamat az arcomból és felfogta egy copfba.
"Holnap visszamegyünk az őrsre, és elmondom a nyomozónak, hogy láttam korábban, hogy viselted a nyakláncot. " Mondta nyugodtan. "Mindent tisztázunk."
"Várj, te hiszel nekem?" Kérdeztem sokkolódva. Ő az első, aki hisz nekem a nap folyamán először.
"Természetesen, hiszek neked." Mondta, gyengéden megsimította arcomat. "A lányom vagy, és tudom, hogy már korábban is tiéd volt a nyaklánc."
Ilyenkor boldog vagyok, hogy anya első osztályos tanár. Pontosan tudja, hogy milyen hangszínen kell beszélnie ahhoz, hogy megnyugtasson valakit. Azt sugallja, hogy minden rendben lesz.
Úgy látszott apa nem tudta mit is mondhatna. Azt hiszem nem hibáztathatom. Ő mindig hirtelen következtetéseket von le, ebben határozottan hasonlítok rá - elnéztem neki.
"Menj fel és zuhanyozz le" Mondta anya, megpuszilta a homlokom. "Minden megoldódik, és a karma majd jól seggbe rúgja azokat a lányokat."
Már rég hallottam anyát káromkodni, és egy kicsit megnevettetett.
Felmentem a szobámba az emeletre, az ajtót becsuktam. Úgy tűnt minden rendben van, éreztem a fájdalmat a mellkasomban tudva, hogy a nyaklánc már nem az enyém többé. Különös jelentéssel bírt számomra, mint Harrynek. Tudom, hogy neki mindig is értékesebb lesz, mert egy kis élő darabja, még ha nem is él.
Gyorsan elaludtam, kimerülve az eseménydús naptól.
-
Másnap beléptem a temetőbe, ami üres volt az élő embereket tekintve, de szellemekkel tele volt.
Harryt kerestem, de nem volt a sírhelye közelében. Talán elfelejtette, hogy azt mondta itt találkozzunk?
"Jane!"
Lenéztem egy mosolygós arcra, aki nem lehetett már csak Wesley. Felvigyorgott rám szélesen és izgatottan.
"Visszajöttél!"
Rámosolyogtam. "Igen, Harry azt mondta, hogy itt találkozunk ma."
"Oh, már járt itt." Mondta és megfogta a kezem. Apró ujjai jéghidegek voltak.
"Anya itt jött tegnap este." Mondta, ahogy sétáltunk. "Hagyott itt nekem virágot. Lilák. Tetszenek nagyon."
"Ez aranyos, Wesley" Mondtam, habár a szívem fájt az anyukájáért, aki nem képes megbocsájtani magának.
"Egy nap jobban lesz," Mondta. "Mindennap egyre jobban érzi magát, azt hiszem. De egy nap teljesen jól fogja magát érezni."
Nem volt időm válaszolni, amint megállított egy sírkőnél, ami a temetőnek annak a felén volt, ami messze van Harryétől. Lila virágok voltak rajta, felnéztem, hogy elolvassam a sírfeliratot.
Wesley James, 2006-2012. Fiú, barát, unoka. Szeretünk és hiányzol, mindig az öröm forrása voltál.
Befejeztem az olvasást és találkozott tekintetem Harryével, aki egy sírkőnek dőlt. Félig mosolygott.
"Megtaláltam, Harry,"Mondta Wesley, emelte fel a kezét és megrázta a kezem gyengéden.
"Szép munka, Wesley," Dícsérte meg Harry. "Mondtam neki, hogy keressen meg téged ma reggel." Mondta nekem.
"Yep," Mondta Wesley bólogatva.
Harry felemelte kezét és Wesley belecsapott.
"Csapatmunka." Mondta Harry, rám vigyorgott.
Nevettem és valaki Wesleyt hívta mögöttünk. Hátrafordultunk és láttuk Elliet integetni.
Wesley bólintott és elfordultunk tőlünk.
"Mennem kell.," Mondta, elengedte a kezem és Harryébe tette. Megszorította. Harry ujjai enyéim körül voltak, mikor felmosolygott ránk és elfutott.
"Trükkös fiú." Mondta Harry, fejét ingatva mosolygott rám, arcom vörössége miatt.
Nem tudtam mit mondjak, másfelől a forró drót úgyis működik a temetőben mostanában.
"Utálom, hogy el kell rontanom a boldog hangulatot," Mondtam. "De beszélnünk kell a nyakláncról."
Harry elengedte a kezem, hogy kezével hajába túrjon. Arckifejezése gondtalanból koncentrálttá vált hirtelen.
"Rohadt Ava, " Csattanr fel.
"Rohadt Ava. " Értettem egyet.
Ajkaira harapott. "Kivel beszéltél az örsön?"
"Detective Whitmore." Mondtam.
Felhúzta egyik szemöldökét. "Whitmore?"
Bólintottam. "Magas, barna haj, kék szemek."
"Oh, tudom ki. "Forgatta szemeit. " Ő intézte el a család összes problémáját. És volt sok."
"Hogy érted?"
"Úgy értem sokat ittam apa likőréből, amikor éltem, és ő vetett véget a partiknak, amiket szerveztem. Szerencsére, ismerte apát a középsuliból, így mindent elrendezett általában. Nem segít, de szerintem nem bír engem." Nevetett Harry.
"Mogorva volt velem." Morogtam, karjaimat összefontam mellkasom előtt.
"Ő mindenkivel az, mint az emberek fele ebben a rohadt városban," Mondta Harry. " Felejtsd el Castle Hillt, inkább Bitch Hill."
Visszatartottam a nevetést és Harry mosolygott.
"Azt hiszem ezt megemlítem neki." Mondtam.
"Oké, csináld." Válaszolt. "Ha nem, akkor átsétálok a falon." Vigyorgott.
"Ha átsétálsz a falon Ava házába és visszalopod a nyakláncot, mindketten tudjuk, hogy kit fognak hibáztatni. Megint. " Bámultam rá.
"Igazad van." Mondta."Francba. Vicces lett volna."
Próbáltam nem nevetni, amikor elképzeltem Ava arcát, ahogy meglátja a halott exét, ahogy elveszi a nyakláncát a szobájából.
"Haza kéne mennem." Mondtam neki. "Anya elvisz az őrsre,hogy tisztázzuk a nevem. Elhitte, hogy nem loptam."
Harry a nyakát vakargatta. "Újra bocsánatot akartam kérni," Mondta a földet bámulva. "Amiért semmit sem hittem el neked tegnap éjjel. Kegyetlen voltam."
"Megértem. Fontos számodra a nyaklánc."
"Mindig is a legrosszabbat feltételeztem az emberekről. Tragikus hiba."
Vállat rántottam. "Mindannyiunknak vagy hibája."
"Amit ismétlünk." válaszolt bólintva.
-
"Foglalj helyet."
Ugyanabba a székbe ültem, ahol előző nap Detetctive Whitmore irodájába, anya ült mellettem.
"Köszönöm, hogy ilyen hamar fogadott minket." Mondta anya.
Withmore vállat rántott, hátradőlt székében sóhajtva.
"Először is, azt szeretném tudni, hogy miért részesült a lányom ilyen kemény büntetésben egy kis bűncselekményért, amit el sem követett." Tért anya egyből a lényegre.
Whitmore felhúzta egyik szemöldökét. "Először is," Mondta, cáfolva anya állatását. "Van egy tanunk, aki alátámasztja a bűncselekményt, Másodszor, a törvény az törvény. Igen, lehet, hogy kisebb mértékű más lopásokhoz hasonlítva, de így működik a rendszer. Felfújt dolognak tűnhet ez az egész egy nyaklánc miatt, de ez is egy bűncselekmény. Ez csak egy vétség, nem bűn. Nem kerül börtönbe." Whitmore félig mosolygott. "Az emberek nem gondolják, hogy valami kis dolog ellopása is bűncselekmény. Sajnos, az. A lopás törvénybe ütközik. A mértéke vagy az értéke a lopott tárgyaknak és az elkövető kora határozza meg a büntetés mértékét.Ebben az esetben, ez egy vétség. Semmi több."
"És mi történik az ártatlannal, amíg bűnösnek hiszik?" Kérdeztem, keresztbe font kézzel.
"Estella Richardson tanúsította a bűncselekményt."
"Igen, nos Estella Richardson egy hazug kurva, és Ava is."
"Jane," Csillapított anya és én hátradőltem a székembe, dühtől forrongva. Újra a nyomozóra nézett. "Jane első iskolai napján már viselte a nyakláncot. Egy üzletben vette Sacramentoba mielőtt ide költöztünk. Nem lophatta el a nyakláncot tegnap, mikor tisztán emlékszem, hogy már pár hete viselte."
"Tudja pontosan, mikor viselte először?"
"Szeptember tizenhetedikén." Mondta anya gondolkodás nélkül.
Meglepettség suhant át Withmore arcán - tisztán látszott, hogy nem számított arra, hogy anya emlékszik a pontos dátumra. Őszintén, én se.
"Mrs. Marx, minden tisztelem az öné, de honnan tudjam, hogy nem hazudik annak érdekében, hogy tisztázza a lányát?"
Anya arca füstölt az idegtől és előrehajolt. "Detective Whitmore, minden tisztelem, megkérdőjelez engem, egy felnőttet, hogy hazudok, de egy tizenhét éves legjobb barátnőt nem?"
Úgy éreztem anya ,kiáll értem.
Whitmore összepréselte ajkait vékony vonallá. "Rendben," Mondta. Felállt a székéből és az ajtóhoz sétált. "Lyle!" Kiabálta."Hívja be Estella Richardsont és Ava Wrightot." Tompa válasz hallatszott és Whitmore a szemét forgatta. "Mozdulj meg, idióta. Nem érek rá egész nap."
Becsapta az ajtót és visszaült az asztala mögé.
Anya elégedetten nézett. "Behívja őket, hogy megkérdőjelezze őket?"
Withmore kinyitotta a fiókját és körülnézett mielőtt bekapott kettő cukrot. "Igen," Tisztán látszott, hogy ideges.
"És ha kiderül, hogy hazudtak, Jane büntetése megszűnik és a neve tisztázódik?"
"Így működik a törvény."
Előrehajoltam a székembe. "Kérhetek egy cukrot?"
Withmore rám meredt.
Rámosolyogtam.
Egy cukrot csúsztatott oda nekem az asztalon és kivettem egyet és bekaptam. Anya is vett egyet.
Eszembe jutott, hogy Harry azt mondta, hogy ismeri Detective Whitmoret nagyon jól. Hányszor jöhetett az irodájába, fiatalkori alkohol fogyasztásért? Hányszor ülhetett ebbe a székbe, idegesen és makacsul, mint én, amint Whitmore kárörvendő tekintettel méregette az asztalon keresztül? Hányszor kínálhatta meg cukorkával? Hányszor jöhetett be az apja az irodába, hogy tisztázza fia nevét, mint ahogy teszik most?
Lehetséges, hogy Whitmore azért zárta le az ügyet, mert nem volt elég bizonyíték?
Harry egyszer azt mondta nekem, hogy a bíróság Castle Hillben korrupció gyanús. Ő lenne a korrupció középpontja?
Kopogtak az ajtón és egy irodai ember dugta be a fejét. "Lyls üzeni, hogy akiket hívattál úton vannak." Mondta.
"Rendben," Whitmore csattnt fel és a dolgozó gyorsan kiment.
Tizenöt perccel később,az ajtó ismét nyitódott és Lyle tiszt hozta be Estellát és Avát. Összezavarodottak voltak, de a szemük rám irányult és anyára, arckifejezésük gyorsan változott ijedtté. Nos, Estelláé. Ava maradt önelégült, és pontosan tudtam, hogy miért.
A nyaklánc a nyakában volt.
Kezeimet a széken tartottam, a harag kezdett elönteni.
"Délutánt lányok." Mondta Whitmore, felállt és az asztal elé sétált. Nem volt több szék az irodában Avának vagy Estellának, így álltak. "Detective Whitmore vagyok, de ti már tudjátok ezt."
Ava arca elvörösödött és nem tudtam megmondani pontosan milyen arcot vágott.
"A tegnapi incidensről lenne szó, - ah, itt is van. A nyaklánc." Whitmore vigyorgott a nyakláncra Ava nyakában. "Nem pont ilyen nyakláncra számítottam, de ki vagyok én, hogy bíráljam a mai tinédzsereket."
Ava le-fel mérgetette a nyomozót, felmérve őt.
"Egyébként," Whitmore folytatta. "Mrs. Marx informált engem, hogy Jane szeptember tizenhetedikén vette a nyakláncot. Tegnap szeptember huszonnyolcadika volt, amikor meggyanúsítottad Janet. Kérlek, világosíts fel - hogy lophatta el a nyakláncot, ha már tizenhetedike óta az övé volt? Hacsak, nem te loptad el és ő csak visszavette."
Kezdtem kedvelni Whitmoret.
Ava elveszett egy pillanatra, amíg újabb hazugságon törte a fejét. Estella szemei Avát nézték, várva, hogy azt tegye, amit Ava kitalál.
"Gyerünk, csak a lányát védi." Utalt Ava anyára.
"És ő pedig csak téged véd." Mutatott Whitmore Estellára.
Pár pillanatig Ava elveszettnek tűnt, mielőtt mosoly terült el arcán és rám nézett. "Oh, Jane," Mondta. "Csak vicceltünk!"
Sok dologra számítottam, amit mondhatott volna, de erre nem.
Estella is mosolygott. "Igen," Mondta. "Csak ugrattunk."
Ava levette a nyakláncot a nyakából és az asztalra tette, kis bizonytalanságot láttam tettében. "Csak új diák tréfa." Mondta. "Nem gondoltuk, hogy kicsúszik az irányításunk alól."
Hazug, túl sokat hazudik - mikor megvádolt láttam a szemében a megvetést és rosszindulatot. Ezt lehetetlen eljátszani.
Whitmore kettőjük között váltogatta tekintetét.
"Lányok, kikészítettetek." Csattant fel. "Nézzétek mennyi időmet vesztegettem. Egy viccért? Hihetetlen."
Előre nyúltam és elvettem a nyakláncot az asztalról. Meleg volt - nem volt olyan hideg, mint mikor Hary nekem adta, kétségkívül Harry kísérteties hideg aurájától volt olyan.
"Vicc." Whitmore ismételte meg dühösen. " A nagy felhajtás mögött egy apróság áll." Bámult rájuk. "Ti ketten kifelé az irodából. Szólok Ms. Hansennek, hogy ezen a héten legyetek elzáráson. Az ilyen fajta vicc elfogadhatatlan."
Bólintottak.
"Kifelé, most." Csattant fel és ők gyorsan ki is mentek anélkül, hogy visszanéztek volna. Whitmore visszaült az asztala mögé.
"Szeretnék bocsánatot kérni a két idióta miatt." Mondta. "A tinédzserek azt hiszik, bármit megtehetnek következmény nélkül." Elővett pár papírt az asztalából. "Szükség van pár aláírásra és minden tisztázódik." Mondta anyának. "Ha van bármi kérdésük, Stark majd segít az irodámon kívül." Nézett rám. "Váltanék pár szót Jannel, ha nem gond."
Anya bólintott és felállt. " Természetesen. Köszönöm a segítséget Whitmore nyomozó." Lépett ki az irodából az ajtót bezárva maga után.
A nyomozóra néztem.
"Ugye nem hiszi el, hogy ez csak egy vicc volt?" Kérdeztem egyenesen.
"Természetesen nem." Mondta gúnyosan. "Milyen nyomozónak tartasz te?"
"Kegyetlennek."
Gyengéden mosolygott. "Erről ennyit, "Mondta. "Értem, hogy néha kegyetlen vagyok. De meg kell értened, hogy csak a munkámat végzem."
Vállat rántottam. "Feltételezem."
"Sok ember jön ide nap, mint nap azt állítva, hogy ártatlan. "Mondta nekem. "Természetesen, addig ártatlan vagy , amíg nem bizonyosodik be a bűnösség, de ezzel egy időben bünös vagy , amgí be nem bizonyosodik az ártatlanságod. A dolog mélyére akarsz látni, akkor így kell gondolkodnod."
"Akkor miért zárta le a Harry Styles ügyet?"
A mosolya eltűnt. "Még mindig itt tartasz?"
"Érdekel. " Vallottam be. "Többet akarok tudni a megoldatlan gyilkosságról. Világos, hogy maga hibázott mikor lezárta az ügyet."
"Hibás vagyok? Nem." Szárazon nevetett.
"Ha nem ön, akkor ki?"
"Ez nem nyilvános információ."
"Hozza nyilvánosságra."
Sokáig bámult rám Whitmore nyomozó.
"Kitartó vagy, "Mondta. "Sajnos, én kitartóbb vagyok." Állt fel az asztalától. "Sajnálom, hogy tegnap gyors következtetéseket vontam le, és örülök, hogy tisztázódott az ügy. Habár, nem adhatok ki titkos és személyes információkat Harry Styles ügyéről bármilyen új gyereknek, akit érdekel."
"Mindenki megérdemli az igazságot." Mondtam és felálltam.
"Egyetértek, "Válaszolt. "De a lezárt ügy az lezárt ügy."
Pár másodpercig egymást bámultuk. Tekintete kemény volt és bármire elszánt jeges kék.
"Legyen szép napja, Miss Marx." Mondta. "Remélem nem okoznak több gondot azok a lányok."
Kinyitotta az iroda ajtaját és én minden további szó nélkül kisétáltam.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: