- Amúgy, ugye tudod, hogy DJ-zni fogok ma este? - vigyorgott önelégülten Szekér.
Megint átjött a szobánkba, miután kifocizta magát.
- Te fogsz DJ-zni? Akkor inkább itt maradok, és hangszigetelem a falakat - vigyorodtam el én is.
- De most miért? - háborodott fel Szekér.
- A magas labdát nem szabad kihagyni - vontam vállat.
- Amúgy, tíz percen belül kezdődik, úgyhogy megyek. És szerintem öltözz át, mert ez így elég tré lenne - nézett végig a strandruhámon.
- Akkor nagyon gyorsan indulj meg kifelé! - intettem neki, mire újból kinyitotta az ajtót, és ki is lépett rajta.
Én felkaptam egy, a suli emblémájával fellogózott DÖK-ös pólót meg egy magas derekú shortot, és az első zenétől kísérve kiléptem a házból.
Odaszaladtam a placchoz, amin a DJ-pultot állították fel, és pont a refrénre oda is értem a csapathoz, akik egy körben álltak, és hangosan üvöltve énekelték a magyar zene legcsillogóbb gyöngyszemét.
- MERT A NÉ-ZÉ-SÉT MEG A JÁ-RÁ-SÁT! - csapkodta a levegőt Betti középen. Körülötte mindenki hasonlóan tett, és üvöltözött. Nem akarok elfogult lenni, de szerintem simán a mi csoportunk bulizott a legjobban/legdurvábban. Érdekes módon a nagyrészt fiúkból álló társaság teljes egésze maximum rugózott.
Ami Jazzélet illeti, a legtöbbjük ugrabugrált, de mégis mi voltunk a leghangosabbak.
Aztán Szekér lekeverte a zenét, és egy új, nagyon is ismerős akkordokkal kezdődő darabbal váltotta le.
A placc elejére futottam, és ugrálva integettem a kezemmel. A legtöbben megértették, és ők is odajöttek. Dorka és Márk azonban csak tanácstalanul álldogáltak. A csapatok felé fordulva vártuk a dal refrénjét. A mi gólyatáborunkban egyértelműen ez vitte el a pálmát az összes dal közül.
Az ötödikesek között volt, aki ismerte, így azok vigyorogva álltak.
És akkor elérkezett a refrén.
- UTCÁRA NYÍLIK A KOCSMAAJTÓ! KIHALLATSZIK BELŐLE A SZÉP MUZSIKASZÓ! - énekelte egyszerre az összes DÖK-ös. Veszettül ugráltunk, egyszer-kétszer mutogattunk, és a végére már Márk és Dorka is közöttünk tombolt.
Szekér is kiugrott a DJ-pult mögül, és csépelte a levegőt a kezével.
- MÁHOZ EGY HÉTRE MÁR NEM LESZEK ITT! ELVISZ A GYORSVONAT ENGEMET IS! GYORSVONAT, SEBESVONAT, VALAHOL MEGÁLL, HA MEGÁLL, NYÚJTOM A JOBB KEZEM, SZERVUSZ BABÁM! - és mindenki egyszerre nyújtotta ki a jobb kezét, és fordult meg.
A buli jóval éjfél utánig húzódott. De végülis, nyaralunk, megengedhetjük magunknak, hogy kicsivel kevesebbet aludjunk az egészségesnél, nem?
Háromnegyed egykor még mindenki, még a tanárok is talpon voltak és ugrabugráltak. Én nem tudom, mi volt velem, mert kezdtem laposakat pislogni, és ásítozni, mint egy szabadnapos víziló.
Dorka ezt észre is vette, és mielőtt a placcon aludtam volna el, beterelt a négyesbe.
- Nemár, ez tök gáz! - ásítottam. - Egy rakás tizenhárom éves kölyök jobban bírja az éjszakázást, mint én!
- Úgyis mindjárt vége. Előbb-utóbb ágyba parancsolnak mindenkit.
- Aham - feküdtem el az ágyon.
- Begyűjtöm Jazzt - ezzel Dorka vágott egy hátraarcot, és kiment a szobából.
Ledobtam a ruháimat a bőröndömre, és felkaptam a pizsamám. Már az nem volt meg, hogy Dorkáék visszajöttek, úgy aludtam, mint a bunda.