A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

22 ° Márk pihent agya

- De mondom, hogy lepofoztam! Visszakézből olyan tockost kapott, hogy szerintem a tihanyi apátság adta a másikat - ejtettem az ölembe a kezem.
- Ez akkor sem ilyen egyszerű! - tárta szét a karját Jazz. - Mondd el mégegyszer, pontosan.
- Hogy lehet ennél pontosabban? Azt mondta, hogy elenged, aztán felmászott a matracra, lesmárolt, elengedett, felképeltem, aztán meg kevés célzott mozdulattal kitűztem a vízből.
Jazz már sokadszorra hallotta a sztorit, mégis a kezébe temette az arcát annál a résznél, hogy ,,lesmárolt".
- Miért...?
Már éppen válaszra nyitottam a szám, amikor Dorka betoppant a faházba.
- Mi az? - nézett körbe.
- Te! - kaptam fel a fejem. - Mára még volt feladat! Kettő is!
- Mi van? - kerekedett el Jazz szeme.
- Dehogyis!
- De! - kotortam elő a gyűrött lapot a pulcsim zsebéből, amiben tegnap hagytam. - Tessék! Kacsa és kecsege meg Kókuszdiótörés!
- Ahahhahahahaaaaaa! - dőlt bele Dorka az ágyba. - Most mostam hajat - nyöszörgött a párnájába.
- Nem biztos, hogy mindenki benne lesz - próbálta nyugtatni Jazz.
- Eeehh - fordult a hátára. - Ez nem az én napom.
- Az enyém se - csúszott ki a számon.
- Ja - fordította felém a fejét Dorka, mire megfagyott az ereimben a vér. - Senki nem akart még egy feladatot. Hány óra van egyáltalán?
- Éjjel tizehét óra harminckettő.
- Mennyi? - lépett be az ajtón Málna.
- Ezt már egyszer megbeszéltük. Taka van kifelé! - nézett rá fáradtan Jazz.
- A tanárnők azt üzenik, hogy öt perc múlva sörököző...
- Ne nyúld a dumámat!
- ...megyünk a partra.
- Az előbb jöttünk! - dőltem el az ágyon.
- Micsoda genius...! - hallottam Málna hangját.
- Csak ennyi? Megyünk a partra? - kérdezte Jazz.
- Ja, asszem.
- Mi az, hogy asszem? - ültem fel az ágyban.
- Nyugi már, csak húzom az agyad! Visszamegyünk, és kész. Gondolom feladat lesz.
- Az - forgattam a szemem.

°°°°

Négykor a három gólya csoport ott tülekedett az ebédlő előtt.
Mint azt zseniális felfedezőképességemmel kiderítettem, mindenki csak annyit tudott a feladatról, hogy Kacsa és kecsege névre hallgat, és hogy a parton lesz. Vagyis azt, ami adott.
- Azt se tudom, mi az a kecsege, hagyjuk már! - röhögött össze Szekér Hurrival.
- A kecsege egy halfaj - termett mellettem a semmiből Khaleesi.
- Baszki tényleg! - csaptam a fejemre.
Hogy ez nem jutott eszembe! Komolyan, kezdem szégyellni magam... de nem lehet ennyire egyértelmű! Vagy talán mégis ez a lényege.
- Pille csapat! - ordítottam el magam és a magasba lendítettem a kezem.
- Mi a franc van? - hallottam valahonnan Málna hangját. Jellemző...
- Gyertek ide! - hátráltam ki a tömegből, mire Khaleesi követett és pár pillanat múlva Pemzli furakodott át az osztálytársai között.
- Hogy megy a közösségépítés? - kérdeztem a rend kedvéért.
- Jól - vigyorodott el Pemzli. - Mindenki jóban van mindenkivel.
- Húsz főnél ez nem is csoda... - fürkésztem az osztályt lábujjhegyen állva.
Úgy egy perc után mindenki körülöttem állt és érdeklődve figyeltek.
- Rájöttél a feladatra? - állt meg előttem Zalán.
- Talált süllyedt - húztam félmosolyra a szám.
- Én is - vigyorodott el. - És amúgy bocs a harcmodorért.
- Jóvanna, Zalán ne itt csajozz, Pille meg ne itt pasizzon! - lépett elő Márk, és az oldalamra állt.
- Volt akié rosszabb volt - közöltem hűvösen. - Na tehát! - varázsoltam vissza a ,,tömeghez beszélek, legyek már normális"-hangomat. - Gyerünk kicsit erréb! Okés. Szóval. Megvan a feladat. Ne mondjátok légyszi semmit, tudom hogy páran már pedzegetik...
- Ez kész - röhögött fel Málna.
- Kapizsgálják... - néztem rá unottan, de még mindig nem hagyott fel a vigyorgással. - Sejtik! És ez az utolsó ajánlatom!
- Megfelel - vont vállat Málna, mire néhányan elmosolyodtak.
- Tehát. Úszni kell - jelentettem ki.
- Ez az egyértelmű változat - lépett előre Fanni. - De mi van, ha más?
- Mi más lenne? - szólt közbe Pemzli.
- Mit tudom én - tárta szét a karját a félig szőke.
- Akkor meg? - lépett be a kör közepére Betti. - Úszós csapat vagyunk, bárki mehet, aki nem fullad meg. Tehát Szifon kizárva... öhm... bocs - húzta be a nyakát a húgom, mert a fenti mondatot olyan természetességgel mondta el, hogy még én is megmosolyogtam -, lávjá.
- Okés, ez mind szép és jó - vette magához a szót Márk, én meg éreztem, hogy ennek csakis az lehet a vége, hogy nincs vége, csak az egészséges önbizalommal megáldott kollégám jártatja a száját. - De akkor kit küldünk?
- Most mondta el - temette az arcát a kezébe röhögve Zalán, mire néhányan felnevettek.
- Valószínűleg - szólt Emma -, mivel ilyen csapatépítő cucc ez az egész, és a tanárokban egy csepp kreativitás sincs, váltózunk. Ahhoz meg párosan kell hogy legyünk, leginkább négyen vagy hatan. De inkább hatan.
- Oké, akkor Betti, Emma meg Fanni tuti... én is...
- Kell egy kis egoizmis - szólt közbe Márk.
- Hát bocs, hogy úszót akarok küldeni az úszós feladatra - tártam szét a karom.
- Ha hatfős kell, akkor jöjjön még Zalán - tette hozzá Betti.
- Meg én! - vigyorgott Márk.
- Mivan? - fordultam felé. Kételkedtek benne, hogy a tonnákat nyomó egójától fenn tud maradni a vízen...
- Szerinted honnan vannak ezek a kockák? - húzta fel a pólóját, mire én elfordultam. Elég nekem a parton meg a medencében félmeztelen fiúkat látnom, nem kell még plusz... - Vízilabdázom!
- Te? - húztam fel a szemöldököm.
- Megsértesz! - kapott színpadiasan a szívéhez Márk.
- Indulunk - tájékoztatott Khaleesi.
- Na, hallottátok gyerekek, menés van! - kurjantotta a levegőbe Márk, mire.többen felénk néztek, mire én a kezembe temettem az arcom.

Mikor leértünk a partra, a nap már lemenőben volt, az ég alja rózsaszínben játszott, az északi part pedig csak sziluett volt. Egy szóval tökéletesen Instás látvány.
- Aztaaa! - erősítette meg a gondolataimat Jazz, miközben többen elővették a telefonjukat és fotóztak. Lottóznom kéne komolyan!
A tanárok a megszokott helyünkre tereltek minket és egy kiadós rendteremtés után elő is lépett Tábornok.
- Na - kezdte reszelős hangján. Elkaptam Khaleesi pillantását és aprót bólintottam. Biztos voltam benne, hogy a feladat ismertetése következik. - Szabadfoglalkozás! Nincs fürdőzés, látótávon belül tessenek maradni!
Elkerekedett szemekkel hallgattam Tábornokot.
- Tanárnő! - szólt közbe Betti. - Nem feladat lesz?
- Miből gondolod?
- Mondjuk mert szabadfoglalkozni a táborhelyen is lehet - szólaltam meg én is.
- Valóban? Milyen okos lett hirtelen Nemes Zsanett! Bár biológia órán tenné ezt.
- Kitérő válasz - hejolt a fülemhez Khaleesi. - Szerinted hányan hiszik el?
- Fogalmam sincs...
- Uuuuuuu... oltáska - vigyorodott el mögöttem Málna.
- Kuss legyen - csaptam mosolyogva a fejére. - Még mindig nem nekem van olyan nevem, ami az ellenkező nemé - fordultam előre.
- Mint mondottam volt, oszolj van - hessegetett a kezével Tábornok.
A többieknek nem kellet kétszer mondani, mindenki eltakarodott, néhányan az épp mellettünk komótosan elguruló kukoricaárust rohamozták meg, de a legtöbben csak levágták magukat a fűbe és telóztak.
- Tsőőő - ültem le Dorka és Jazz közé.
- Szia - köszönt kifejezéstelenül Dorka.
Jazzre pillantottam, akinek a zaklatott pillantásától egyből elsápadtam.
Neee...
- Dorka? - kérdeztem higgadt hangon, miközben belül legszívesebben felugrottam volna, hogy háromszor körbefussam a Balatont.
- Semmi - válaszolt szenvtelenül.
- Nem fogom harapófogóval kihúzni belőled. - Letéptem le egy fűszálat, kettétéptem, elhajítottam és jöhetett a következő.
- Asszed nem láttam? - fordult felém elgyötört arccal, mire megállt a fűszáll a kezemben. Talált, süllyedt. - Annyira király amúgy, hogy azt mondod, hogy hú, de összeillünk, aztán meg fogod, és lekapod a szemem láttára!
- Nem én kaptam le - válaszoltam, feltöltve a higgadt állarcom. Ha vitázni akár, akkor vitázok vele. - És csak hogy tudd, Márk egy rosszabb strici, ha rám hallgatsz, akkor inkább elengedés és hagyod, hogy mások érzelmeivel játszadozzon. Majd ha megunta a kurva tartást, akkor próbálkozz.
- Mert, eddig kinek az érzelmeivel játszott? A tiéddel? - mondta lekezelően, mire bennem fellángolt a düh. Ha Dorka ezzel arra célzott, hogy Márk utcasarki alulöltözött nőcskéjének tart, akkor nagyon rossz emberrel kezdett.
- Nem, de felismertem a fajtáját. Sunyi és számító. És ha látja rajtad, hogy mit érzel, akkor te leszel a következő.
- Tudod, mi? Biztos nagyon tapasztalt vagy...
Szerintem még órákig elvitatkoztunk volna, hogyha a másik iker, Zsófi közbe nem szól.
- Dorka - lépett oda hozzánk.
Mindketten dühösen felnéztünk rá, de Zsófi olyan durván flegmán ignorálta a köztünk lebegő feszültséget, hogy az bármelyik érzéketlen tanár becsületére vált volna.
- Gyere, megbeszélés van a feladatról.

Körülbelül fél óra szabadfoglalkozás (ücsörgés) után a tanárok összetrombitáltak bennünket. Összetalálkozott a tekintetem Khaleesiével és elmosolyodtam. Hamarosan kiderül, hogy igazunk volt-e.
- Gondolom már sokan kitalálták, mi lesz a feladat - nem voltunk valami kreatívak, úgyhogy igen, lehet örülni - jelentette be Tábornok a reszelős hangján, mire Khaleesira nézve elvigyorodtam. Ezt úgy hívják, hogy nyert ügy. - Úszni kell.
Erre a legtöbben összepacsiztak a mellettük állóval, néhány ,,de megmondtam!" is elhangzott.
Márk odatartotta elém az öklét mire belecsaptam a sajátommal.
- Tudod - fordultam felé -, eléggé megbántottad Dorkát - mondtam halkan.
- Mi?
- Ah... ha amit mondani fogok továbbadod én kinyírlak egy kiskanállal, világos?
- Most kaptam haltam, ugye? - vigyorodott el.
- Nem, a verseny végéig ne halj meg, kelleni fogsz. Nade... olyan hülye vagyok... - bizonytalanodtam el. Mi van, ha szét kürtöli? Dorka sose bocsátaná meg nekem... De Márk meg csak van annyira érett, hogy figyelembe veszi... na jó, ezt még én sem hiszem el.
- Mondd már!
- Dorkának tetszik valaki - mondtam ki halkan és gyorsan.
- Kicsoda? - kerekedett el Márk szeme. Na, féltékenynek tűnik, az már fél siker.
- Hát... elég hülye, de helyes is... és nem ismeri annyira, ahogy szinte senki. Éés - tartottam egy kis szünetet -, legeslegbelül nagyon hasonlítanak...
Márk csak nézett, kicsit eltátott szájjal, mosolyogva... talán rájött. Na jó, nem az kizárt, amilyen fejet vágott.
- Nyaa! Pont, mint te!
- Pont mint én? - kérdezte még mindig mosolyogva.
HOGY LEHET VALAKI ILYEN PIHENTAGYÚ?! - gondoltam.
Aztán Márknak egy pillanat alatt hervadt le a mosolya, szinte hallottam ahogy leesik neki a tantusz.
- Neeeem! - Olyan bambán nézett rám, hogy olyat még egy tehén sem tudott volna produkálni. A szám elé kaptam a kezem, hogy ne nevessek fel hangosan.
- De igen. És ha visszahallom valakitől akkor kezdhetsz rettegni a kiskanalaktól.