A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

17 ° Rejtélyes sza... izé, rébuszok

Miután a tanárok kiparancsolták a vízből a fiút, mi még mindig nevetve, nem vitatkoztunk, hogy ki nyert. Dorka csapata csont nélkül vitte a pálmát, a vörös hetedikes meg agyba-főbe lett dicsérve, míg a végén már nem tudtam eldönteni, hogy a futkosástól lett-e vörös az arca, vagy csak szimplán szerény.
Ezek után beküldték minket a Balatonba, mert a tanároknak elege lett belőlünk, gondolom én.

°°°°

Miután a partról visszaérve megvacsoráztunk, a tanárok újból összetrombitálták a csapatvezetőket.
- Szóval - csapott bele a lecsóba a hetedikesek ofőhelyettese. - Mindenki megkapja a vetélkedő feladatait - nyújtott felénk három sárga papírt.
Összeráncolt szemöldökkel vettem el az A5-ös programlistát. Sose szokták előre megírni a programokat...
- Dehát ez... - nézett rá furcsán Dorka a papírra Hurri válla felett.
- Bizony - bólintott a mi ofőnk.
Rápillantottam a papírra. Egyből nem stimmelt.
A holnapi nappal kezdődött:

Szerda:

Korai kantin
Kacsa és kecsege
Kókuszdiótörés

Satöbbi, satöbbi. Mostmár érthető, miért nem stimmelt, ugye? Ugye.
- Tanárnő, rébuszokat kell majd fejtegetnünk? - nézett fel Szekér a lapból.
- Úgy van - bólintott Steiner. - Még ma össze kell, hogy hívjátok a csapatotokat. Takarodóig kaptok időt találgatásra. Természetesen más szabadidőtökben, hangsúlyozom szabad időtökben is nyugodtan fejtegethetitek. A szabadidő annyit takar, hogy ne étkezések vagy szemle helyett.
- Hát, az étkezéseket nem is hagynám ki... - merengett Márk.
- Akkor csak ennyi, tanárnő? - álltam fel a kanapéról.
– Igen, ennyi – ajándékozott meg a tannő egy szemtelen-vagy-ezt-nem-tűröm-nézéssel. Kicsit rázott csak ki a hideg.
A többiek is felálltak, és elindultunk, hogy összehívjuk a gyűléseket. Elhaladtunk a nagy ház ablakai alatt és már ott is voltunk a kis kőház, aka gólyák szállása ajtajánál.
Benyitottam, és hát… kedvesen megkértem a hetedikeseket, hogy jöjjenek gyűlni.
– Jól van, gyerekik, akik Pille és Márk csapátába tartoznak, azoknak három perc múlva gyüli a placcunkon! – kiáltottam be a gólyák szállására.
A válasz egy adag nyöszörgés volt.
– MONDOM HÁROM PERCET KAPTOK!

– Olyan jó végignézni a friss arcokon – jegyeztem meg cinikusan a függőágyban ülve, miközben a hetedikeseket néztem, akik egy zombi hadsereg frissességével vánszorogtak felénk tiszteletüket tenni.
Mikor végre-valahára odaértek a függőágyhoz, felpattantam a kék ülő… fekvő? Mindegy, felpattantam a függőágyról, és összecsaptam a kezem.
– Nah, mitől vagytok ilyen zombik? Ébredjünk fel!
– Távol álljon tőlem… – morogta Betti.
– Most tisztára olyan vagy, mint valami óvó néni – forgatta a szemét Pemzli.
Egyedül Zalán és Khaleesi voltak frissnek nevezhetők, még Szifonka is beadta a kulcsot.
– Szóval – szólalt meg Márk, amivel természetesen mindenkinek felhívta magára a figyelmét. – Én is aludnék már, ne nekem mondjátok, a tan’nők ilyen észkombájnok. Szóval - megint. Kaptunk egy ilyen lapot – kapta ki a kezemből a programlistát –, amire ilyen rejtélyes szarságokban vannak felírva a programok.
– Rébuszok – köszörültem mega torkom.
– Az – legyintett. Nem voltam biztos benne, hogy teljesen kiszállt a fejéből a sör. Ezért át is vettem a szót.
– Ééés, ezeket a rébuszokat meg kell fejtenünk.
Erre Szifonkán és Bettin kívül mindenki felvette a világfájdalmas arcát.
– Egyetértek! – szólalt meg Márk. Én erre megajándékoztam a leggyilkosabb nézésemmel, és visszafordultam a csapathoz.
– Figyu, szerintünk se túl jó ez a cucc, de mi van, ha plusz pont jár érte?
– Nem hiszem…
– Márk, lehetne az, hogy te befogod, én meg próbálom valahogy beléjük tuszkolni? – szűrtem a fogaim között. – Ehehehe… szóval – fordultam vissza a társasághoz. – Rébuszfejtés.
Elvettem Márk kezéből a lapot. Azelőtt nem vizsgaltam meg tüzetesebben, de most észrevettem, hogy csak a szerdai program van rajta. Lehet, hogy a csütörtök, péntek és a szombat eseménytelen lesz… vagy később kapjuk meg hozzá a programokat, ki tudja. Mindenesetre visszacibáltam magam a jelenbe, és olvasni kezdtem.
Miután befejeztem a programlistát, felnéztem a hetedikesekre.
– Bíztató a fejetek – mondtam ki az első két szót, ami eszembe jutott.
Pár pillanat múlva Pemzli ültéből kidőlt.
– Ööö… volt egy Pemzlink – jelentette ki Betti.
– Észrevettem – intette le Khaleesi. – Tehát. Mi volt az első, korai kantin?
– Aha – bólintottam.
– Jah, alliteráció – bólogatott Márk is.
– Dik, ez meg tud magyarul! – lepődött meg Emma.
– Dik az meg befogja a száját, és gondolkodik! – néztem a félig szőke hajú lányra.
– Úúú, de menő – jegyezte meg gúnyosan.
– Ugye, és anélkül, hogy alapvető dolgokon lepődnék meg.
– Lányok! – tárta szét a karját Márk. – Mi a franc?

°°°°
Pofázok egy kicsit:
Szóval, annyi, hogy átléptük a 100 megtekintést! /sablonduma mód be/ Kajakra nem gondoltam volna, hogy ennyi megtekintés lesz rajta! Úgyhogy nagyon köszönöm ^^!
Nos, csak ennyi, nem húzom az időt, olvassatok sokat, találjatok jó sztorikat Wattyn, mert az köll!

Köszke mégegyszer!

xx Woxhie