A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

3 ° Az úticél: A BALATON KÖZEPE!

Miután kitárgyaltuk a hajszíneket, eszembe jutott, hogy beszélni akartam Vörössel.
Jazzhez fordultam.
- Nem tudod, hol vannak Vörösék?
- Ez most hogy jön ide? - vonta fel a szemöldökét.
- Én láttam őket kimenni a hátsó kapun Pallasszal. - szólt közbe Dorka.
Na erre aztán tényleg felszaladt a szemöldököm.
- Meglógtak? - kérdeztem.
- Dehogyis! - legyintett Dorka. - Előtte beszéltek a tanárnővel.
- Ahhaa. - erősítette meg Jazz.
Egy kicsit kapkodtam a fejem közöttük, amit megmosolyogtak, aztán szavakba öntöttek a gondolataim:
- Ti leskelődtök?
Erre aztán kitört belőlük a nevetés.
Amikor sikerült megnyugodniuk (ez Jazznél kicsit több időbe telik), Dorka megnyugtatott.
- Nem, csak kint voltunk zenét hallgatni, és láttuk őket. De uramatyám... látnod kellett volna az arcodat! - vihogott.

- Tanárnő! - kurjantotta Hurrikán.
Nem kellett volna, mert kapott érte egy alapos fejmosást arról, hogy hogyan kell megszólítani egy felnőttet.
- Oké. - bólintott a beszámoló végén. - csak meg akartam kérdezni, hogy megyünk-e a partra. Csak mert ku... izé... - javította ki magát a felszaladó szemöldök láttán - nagyon meleg van!
Az udvaron ültünk, a jelenleg árnyékos függőágyban.
Én egy ideig azon filóztam, hogy hova mentek Vörösék, miközben hallgattam Jazz és Dorka beszélgetését valami bandáról.
Végigpörgettem a környéket a fejemben, mivel már több táborban is voltam itt, ismertem a helyet.
Nem voltunk túl messze a parttól, de nem hinném, hogy lementek strandolni.
Volt a közelben egy CBA, de könyörgöm, az már régen rossz, ha a konyháról a nyaralókat küldik alapanyagért.
Van a környéken még egy kisebb korzó, könyves sátorral, strandcucc bolttal, meg néhány büfével. CSAK NEM MENTEK EL SHOPPINGOLNI!
Nem maradt más lehetőség néhány tóparti kukorica- és vattacukoráruson kívül.
Hát jó, - gondoltam - lehet, hogy tényleg csak megéheztek.
Ez persze nem volt túl reális, de inkább hagytam a francba, mielőtt még odáig jutott volna a gondolatmenetem, hogy egy portálpuskával meglátogatták Asgardot.
A gondolkodás helyett hallgattam Hurrikán és a tan'nő beszélgetését:
- Nos, Andris, köszönöm kérdésed, épp készültem volna szavazásra bocsátani a strandolást. De, ha már így szóba hoztad, úgyis olyan nagy hangod van, szólj a többieknek, hogy indulunk a partra.
Hurri szélesen elvigyorodott, majd nagy levegőt vett, és mielőtt még a tanárnő rászólhatott volna, torkaszakadtából ordítani kezdett.
- GYEREKEK!!! MINDENKI ÖLTÖZZÖN ÁT, MERT MEGYÜNK BÍCSELNI!
Többen értetlenül néztek rá a ,,bícselni" szó hallatán, mire felemelkedtem, és kevésbé magas hangerőn szóltam a többiekhez.
- Hurri barátunk úgy értette, hogy fogjátok a stradcuccaitok, mert lemegyünk a partra.
Hurrikán vad bólogatásba fogott, a tanárnő meg csak állt lefagyva, majd egy határozott mozdulattal sarkon fordult, és elviharzott a nagy ház felé.
Az osztály pedig csapot-papot otthagyva indult el a különböző bungallók irányába, hogy összeszedelődzködjenek.

°°°°

Ki tudja honnan, valószínűleg a semmiből, de egyszer csak előkerült Vörös és Pallasz.
Halál nyugodtan álltak a khm... sor(??? Inkább örörcsorda) végén, és beszélgettek.
Már indultam volna feléjük, amikor az ofő emelt hangon megkért minket, hogy álljunk egy sorba. Jó tíz perc után ez többé-kevésbé sikerült is.
Majd a tanárnő, aki eddig hátulról fedezte az osztályt, megszámolt minket, és már indulhatunk is.
A rövid gyalogtúra alatt nem kérdezhettem Vöröstől, mert Jazzel és Dorkával belefolytunk a fiúk beszélgetésébe úgy... mindenről. Sokat röhögtünk, amíg leértünk a partra, szegény tanároknak biztos lett pár plusz ősz hajszála miattunk.

És, meg is érkeztünk a Balcsi partra. Rövid volt, ugye?
Na már most. Az ember úgy gondolja, hogy vasárnap délután, a nyári szünetben minimum egymillióan vannak a parton.
Ma viszont, azon a partszakaszon, ahol letelepedtünk, nagyon nem voltak sokan!
Egy-két család úszógumikkal meg napernyővel, néhány napozó nő, kicsit alul öltözve (pffff), és persze az elmaradhatatlan tóparti árusok. Ennyi.
A fák árnyékában vertünk tábort, a tanárok egy nagy pokrócra, mi pedig a saját törülközőinkre és fürdőlepedőinkre az öt méteres körzetükben.
Természetesen nem mehettünk be először a vízbe - várnunk kellett a tanárokra és arra, amíg rájönnek, miért is jöttünk le a partra.
- Pilleee - szólt Jazz a hátam mögül -, bekened a hátam légyszi?
- Aha. - vettem a kezembe a naptejét.
Én személy szerint nem kentem le magam, életemben nem égtem még le.
Jazz viszont elég fehér volt, ahhoz képest, hogy augusztus van.
- Áá, rohadt finom illata van a naptejednek! - szagoltam meg az immár csurom fehér kezem.
- Ühüü! - bólogatott.
- Hallod, Pillangó, rajzolj már valamit Szekér hátára! - kocogtatta meg a vállam Hurrikán.
Ránéztem a fent említett személyre, és konstatálnom kellett, hogy bizony elaludt.
Elvigyorodtam.
- Jazz, kölcsöncsórhatom a naptejed? - kérdeztem.
- Ühü, de ne használj belőle sokat, légyszi! - fordult félig hátra, és ezzel elérte, hogy lilás haja arcon csapjon.
- Köszke. - mosolyogtam.

Végül egy ,,Hehe" felirat és egy mosolygós smiley került a napon szunyókáló Szekér hátára, és ezzel a cselekedettel le is zártuk a parti partyt.
- Hogy lehet, hogy elaludt? - vihogtam Dorkával, miközben a szőke gumimatracát vonszolva lépkedtünk a tóban. A matracon Jazz sütkérezett, csak a lába volt vizes.
Olyan két méterre tőlünk, Hurri és Tom beindították a fiús elfoglaltságokat, ugyanis elkezdték egymást különböző módszerekkel spriccelni, és lenyomni a víz alá.
Dorka és én megmosolyogtuk ezt, de Vörösnek és Cilinek ez hallhatóan nem annyira tetszett.
- Biztos, hogy jó ötlet volt beengedni őket a vízbe, tanárnő? - fintorgott Vörös.
De még a két tanárnő is viccnek vette az egészet, ezért Vörös megjegyzésén is csak mosolyogtak.
A kísérők egy matracon kapaszkodtak keresztbe, Vörös és Cili pedig egyre beljebb húzták őket.
- Meddig lehet bemenni a vízbe, tanárnő? - kérdezte Cili.
- Ameddig leér a lábad. - válaszolta nagyon pedagógus hangsúllyal a kérdezett.
Hurri kapva kapott ezen a mondaton, ugyanis mellettem felbukkan a vízből, nagy cuppanás kíséretében levette az úszószemcsijét, és kicsit dilinyósan mosolyogva a következő szavakat intézte hozzám:
- Bejössz középre?
Elég bamba fejet vághattam, mert Hurri majdnem elröhögte magát, és megmagyarázta a kérdését.
- A Balaton közepére.