A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

12 ° Csajos csevej

- Kivagyok. - dőltem le az ágyra.
- Pille. - lépett be utánam Jazz.
- Nagyon vicces. - hajtottam a mellkasomra a fejem, hogy rálássak a belépőkre.
- Én már éppen azon voltam, hogy megfojtom Hurrit, amiért engem választott! Borzasztóak ezek a fiúk! - jött be Dorka is.
- Ja. - bólogattam, de közben csak az a bizonyos kék szempár járt a fejemben.
- Te csak három fiút kaptál! - méltatlankodott tovább Dorka.
- Ja, Málnát, Szifonkát meg Zalánt. - rándult görcsbe a gyomrom.
- Mi van? - ült le Dorka az ágyára.
- Alkalmaztam a beceneves megismerkedés módszerét. - ültem fel vele szemben én is.
Elmagyaráztam neki, hogy hogy működik, és hogy a legtöbb hetedikesnek bejött.
- Kúl. - bólogatott Jazz. - Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe!
- Nem hiába vagyok zseni! - dőltem neki a tarkón összefont kézzel az ablaknak.
- És Márk milyen? - pislogott Dorka.
- Jó vezető. - vontam vállat. - És tud vicceskedni is.
Dorka néhány másodpercre a távolba tévedt, nekem meg kigúvadtak a szemeim és kajánul elvigyorodtam.
- Hmm, csak nem elvarázsolt két szép zöld szempár? - támaszkodtam a könyökömmel térdemre, az állammal pedig a kézfejemre.
- Nemes Zsanett. Örültem, hogy ismertelek. - szólalt meg Dorka háta mögött Jazz.
- Ugyan már, nem ciki! - mosolyogtam, de az ilyen dolgokat valahogy mindig sikerül sértő hangsúllyal mondanom.
Dorka csak szenvtelenül nézett rám, ami még annál is rosszabb volt, minthogyha pofán vágott volna.
- De tényleg nem ciki! Nem úgy értem! Nekem is van crush-om! - tártam szét a karom.
- Steve Rogersön és Peter Parkeren kívül? - vonta fel a szemöldökét a szőke.
- Persze. Loki - vigyorogtam téli szájjal.
De ettől függetlenül most elgondolkodtam. Hm. Mondjam el nekik? Mindegy, egye fene!
- Amúgy van más isss... - nyújtottam el az ,,s"-t
Na, erre mit lépsz? - gondoltam magamban.
- KI?! - kérdezték kisebb lefagyás után egyszerre.
- Na, ez most nagyon SzJG-sen fog hangzani...
- Mi az az SzJG? - szúrta közbe Jazz.
- Szent Johanna Gimi! - vette hátra Dorka, aki időközben belehajolt az aurámba, csak hogy minden egyes hangot elcsípjen.
- Szóval. Vesztetek már el valaki szemében?
- Márkéban nem nehéz. - révedt megint a távolba Dorka.
- Én nem... - viszolygott Jazz.
- Na, én igen. - vigyorodtam el. - Kék szem, hosszú, szőke haj. - ecseteltem.
- Óóó. - vigyorodott el Jazz is. - Tarzan?
- Hülye. - forgattam a szemem. - Búvár!
- Na, basszus. És legalább te is tetszel neki?
- Honnan a pékből tudjam? Amúgy Dorka - jutott eszembe. - , szerintem van esélyed nála.
Dorka csak rosszallóan nézett rám, aztán elfordult, és elővett a párnája alól... az egy fésű?
- Ember, te egy fésűvel alszol? - kérdezte megrökönyödve Jazz.
- Fésülködni megnyugtató. - nézett rá Dorka.
- Jesszus. - csaptam a homlokomra nevetve.

A vacsora spegetti volt. A legjobb spagetti a világon!
A megszokott helyükön ültünk, a három, eddig üres asztalnál pedig a gólyák három csoportja.
Eredetileg nekünk, csoportvezetőknek is ott kellett volna ülnünk, de miután megláttam, hogy Betti ketcupot nyom a spagettijére, inkább visszaültem a helyemre. Hogy ne legyek egyedül, Dorka és Jazz is mellém ültek.
- Nem mardtok a csapatotokkal? - kérdeztem két villa tészta között.
- Viccelsz? Csak azt vártam, hogy valamelyikőtök feladja, és átüljetek ide! - sóhajtott megkönnyebbülten Dorka. - Ünnepélyesen kijelentem, hogy Jazz nyert.
- Köcceee! - fordult felé Jazz egy spagettivel a szájában.
- Nálam Márk tuti megoldja a kicsiket. Úgy hallgatnak rá, mintha nem is tudom, ki lenne. - vontam vállat.
- Hurrikán is tartja a frontot. Csak azt a két lányt sajnálom. - bökött az állával az asztala felé. A két szemüveges lány megszólalásig hasonlított. De mivel nem szólaltak meg, nem tudtam biztosra. Félénken ültek az asztal legtávolabbi felében.
- Nálad vannak az ikrek? Ne már! Pedig olyan szimpik, úgy átvenném őket! - mondta Jazz.
- Nem eladók. - vigyorgott Dorka. - Akkor nem lennének lányok a csapatban!

Vacsora után a négy tanárnő megbeszélésre invitált minket. Mármint nem invitált, csak kijelentették, hogy beszédük van velünk, csak az invitált jobban hangzik. Nah, most, hogy ezt a roppant fontos kérdést megdumáltuk, akár folytathatnánk is, ugye? Ugye.
- Holnap megrendezésre kerülnek a vetélkedők. - csapott bele a közepébe a tanárnő. Holnap, alias szerdán. Zsír. - Szerdán tehát, reggeltől estig, különböző helyszíneken fogtok vetélkedni egymással. Az osztálytársaitok nem vesznek részt a versenyben. Alapvetően egymással versenyeztek, de az összpontszámokat átlagoljuk, és összemérjük a hetedik a-val, b-vel és c-vel.
- Apropó, ők hol táboroznak? - szúrta közbe Márk.
- Soltvadkerten, a Velencei-tónál és Balatonbogláron.
- Aha... - dünnyöhte Jazz. - Szóval, az a dolgunk, hogy legyőzzük a többieket, és együtt a másik három osztályt. Jól mondom? - nézett körbe.
- Bezony. - bólogatott Hurri.
- Akkor nincs kérdés, mehetünk? - kérdezte szemtelenül Szekér.
- Menjetek. - legyintett az ofő, aki már megszokta, hogy ilyen szemtelenek vagyunk.
- Okés. - vigyorodtam el, és felpattantam a műanyag székről, csak remélve, hogy nem törik össze.
- Viszlát. - köszönt el illedelmesen Dorka. - Amúgy Márk! - nyitotta ki az ajtót. - Te a gólyákkal alszol? - kérdezte pirulva, miközben a fiú oldalán lebaktatott a kemény két lépcsőfokon.
- Aha, miért? - vonta fel a szemöldökét a fiú, miközben én a függőágy felé vettem az irányt, és Jazzel együtt lehuppantam rá.
- Öhm... - vörösödött el még jobban Dorka.
- Van egy egyszemélyes faház. - vágta le magát flegmán Szekér a hintaágyra.
- Kétszemélyes. - javította ki Jazz.
- Akkor az. - legyintett Szekér.
- Szekér! - üvöltötte Tom a focipályáról, ahol az Isten tudja hogy, de Hurrikán már rugdosta a labdát. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a fiúk képesek teleportálni.