A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

14 ° Márk egy picit tönkrevág mindent

Másnap reggel a híres-neves alvókám megint cserben hagyott. Én csak és kizárólag este tudok úgy elaludni, mint a bunda, reggel meg már hajnali ötkor kukorékolok. Akkor is, ha délután négykor alszom el, meg akkor is, ha hajnali fél egykor.
Gyorsan felöltöztem, mert nem kockáztathattam, hogy valaki meglássa a pizsmámat. Nemnem. Az kizárt.
Kiültem a lépcsőre, és a faházunnkal szembe lévő látványt nézegettem: a kőház, ami a gólyáknak és Márknak ad otthont, és a nagy faház, a tanárok lakhelye, az ebédlő és a társalgó. A nagy faház mellett volt egy kisebb kőház is, itt lakott a tulaj a feleségével és az ovis korú gyerekeivel.
Tőlem jobbra a többi faház, és az udvar, egy sátorral, ahogy egy férfi nyaralt a tacskójával. Cukker kutyus, furcsálltam egy kicsit, hogy nem ugat. Biztos idénre már megnevelték, és csak az ébresztővel egy időben fog olyan hangosan ugatni, hogy visszhangozzon tőle a környék. Ilyen és ehhez hasonló témák felé csapongtak a gondolataim, miközben csak bambultam kifelé a fejemből. Aztán észrevettem valamit...
A kőház első emeletén kinyílt az ablak, és három alak ugrott ki rajta sorban. Kicsi belmagasság, simán megcsinálták. A második Pókemberben rögtön Málnát fedeztem fel, többek között azért is, mert idáig hallatszott a vihogása. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet, ezért szép csendben néztem, mi sül ki ebből. A fiúk elosontak a nagy ház ablakai alatt, átvágtak a fél udvaron, és itt vesztettem szem elől őket, ugyanis takarták őket a faházak. Akkor pattantam fel, és végigfutottam a négy faház előtti betonúton. Kinéztem az egyes sarkáról, és láttam, hogy a kapu nyitva, fiúk sehol.
Elnyomtam magamban egy káromkodást, és utánuk is mentem volna, ha nem kopognak az ablakon. Kisebb szívroham kereteiben ugrottam hátra, és megláttam halálom okozóját, a festett szőke fejet, Cilit.
A lány a következő pillanatban már az ajtó zárjával babrált (miért zárják be magukat éjszakára?), és amint sikerült kiszabadulnia, nekem rontott.
- Mit csinálsz idekint hajnali... - kezdte, de a pontos időnél megakadt.
- Ötkor. Öt óra hét perckor. - pontosítottam szenvtelenül. - És figyelmedbe ajánlom, hogy kérdezd meg a gólya pajtásokat, akik az előbb lógtak meg. - mutattam a kapu felé.
- Ó. - döbbbent le Cili. - Menjünk utánuk! - indítványozta rögtön.
- Egy: csak én megyek. - néztem végig a pöppet lenge pizsamáján. - Kettő: hála neked, sikeresen fogalmam sincs, hogy hová mentek. - küldtem meg egy gyilkos pillantással.
- Három: pont leszarom.
Fáradtan az ég felé néztem. Korán van még az ilyen dolgokhoz, könyörgöm!
- És amúgy, mi baj a pizsimmel? - kérdezte megint.
- Mondjuk, hogy egy haspóló meg egy melegítő, és mindkettőn látszik, hogy pizsama?! Cili, menj vissza a faházba, és kenj a körmödre még egy réteget, vagy sminkeld ki magad, vagy tudom is én, csak hagyjál! - indultam el a kapu felé.
- Oké, akkor tegyük fel, hogy én külön megszökök a partra, és semmi közöm hozzád. - slattyogott utánam a papucsában.
- Jó, és ha ott vannak, rám csörögsz. - tapogattam ki a telefonom a shortom farzsbében.
- Okés. - nézett rám Cili.
- Van nálad teló? - kerekedett el a szemem. Puff neki, meglóghatgam volna!
- Ahaa!
- Remek. - morogtam, miközben kiléptem a kapun.

A bolt felé tartva, jegyzem meg, már megint mezítláb, én sem hiszem el magam, a lebukási esélyeinket latolgattam. Dorka és Jazz nagyon hétalvók, még az ébresztőre sem szoktak normálisan felkelni. Én inkább Vörös és Pallasz miatt aggódtam. Nem tudtam, meddig alszanak, csak reménykedni tudtam benne, hogy Vörös megint bebúrta a tejfölt, és kifeküdt tőle. Pallasz meg... csak nem árul be! A tanárok pedig szintén csak az ébresztő körül kelnek fel, mert éjszaka figyelni kell, hogy nem szöknek-e meg a többiek, senki nem számít arra, hogy hajnali ötkor jut az eszükbe egy egészséges reggeli séta, plusz a bulitól kábé mindenki K.O. volt. Így ők is kilőve.
Benyitottam a boltba, és majdnem beleütközetem Málnába, aki... az ott sör?!
- MÁLNA! Normális vagy?! Ki fognak csapni a táborból! Lehet, hogy a suliból is! És mégis...
- Nyugi, elrejtjük. - lépett mellé vigyorogva Hurri, akinek szintén dobozos sör volt a kezében. És fel volt bontva. És ivott belőle.
- Nem akarlak kinyírni benneteket a bolt előtt... de ha visszaérünk...
- Hé, Pille! - karolta át a vállam hátulról valaki.
- Márk! - pördültem meg, veszélyes közelségbe kerülve a fiúhoz. - Büdös vagy. - toltam félre az arcát, ami bűzlött az alkoholtól. - Most velem jöttök. - fordultam vissza villámló szemmel.
- Mert, mi lesz? - lépett elém fenyegetően Málna. Hetedikes létére egymagas volt velem, úgyhogy igenis fenyegető volt!
- Gyertek. - sziszegtem.
- Halgassatok Pillére! - karolta át ismét a vállam Márk.
- Atyaég, Márk, te becsíptél! - néztem az ég felé, miközben elindultam, Márkkal a vállamon.
- Dehogy, csak a fejébe szállt a cucc! Csak én bírom! - mondta összeakadó nyelvvel mögöttünk Hurri.
- Ja, és nagyon bejössz neki! - kotyogott közbe szintén hasonló hanggal Málna.
Kezdett megformálódni bennem egy gyanú, hogy ezek nem most söröztek először a tábor ideje alatt... mit fognak szólni ehhez a tanárok? A két osztálytársam még talán oké, de hogy egy hetedikest is belerángattak, az egy kicsit sok...
Tárcsáztam Cilit, aki két csöngés után felvette.
- Megvannak, menjünk vissza. - szóltam bele köszönés nélkül.
- Okés, úgysincs nyitva semmi. - nyávogott a szőke a telefonba.
- Jó, szia. - tettem le.
- Pille. - vigyorgott rám részegen Márk, aki már nem a vállamat, hanem a derekamat fogta át.
- Mi van? - pördültem ki a keze alól.
- Bejössz.
- Istenem! - néztem az égre.

- Mi a franc van velük?! - visított fel Cili a hátsó kapunál.
- Halkan. - löktem be a kaput. - Be vannak rúgva, mint a vadszamár. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy legurítottak egy kis sört... úgy, hogy előtte sose alkoholizáltak. Jut eszembe! - perdültem meg a tengelyem körül, és lekevertem az első embernek, akit értem. Márknak.
- Hé! - háborodott fel, és felemelte a kezét. Nagyon lassan ütött vissza, így csak el kellett kapnom a csuklóját. A tervem ott fajult el, hogy magához rántotta a kezét, ezáltal engem is. Lekevertem neki még egyet, és gyors tempóra kapcsolva meg sem álltam a függőágyig.
- Hehe. - dobta le magát az egyik oldalamra Málna, és a kezét az enyémet próbálta tenni. Rácsaptam. De a következő pillanatban egy két csusszant a derekamra, és el sem engedett. Püföltem Márk karját, ahogy tudtam, de nem értem vele sokat.
- Megvagy. - húzott magához. Majdnem megcsókolt. Halllujah, csak majndem. Nem tudtam elég hamar kiszabadulni a szorításából, de sikerült, és felpattantam, meg sem állva a tanárnők házáig.
Útközben csatlakozott hozzám Dorka szőke lobonca.
- Mi történt?
Megálltam a tanárnők verandáján, és szembefordultam vele.
- Ha összejössz Márkkal. Ne hagyd, hogy lerészegedjen.