A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

20 ° Sörököző

Befaroltam az ajtón a szobába, és az ajtófélfában megkapaszkodva lihegtem egy sort. Itt sajnáltam, hogy ellógtam az erőnléti edzések felét.
- Na? - állt meg előttem Dorka.
- Siker - néztem fel rá. - Ti?
- Boldogultunk - biccentett. - Már csak söpörni kell.
- Azt látom...
- Héé, te csak ne panaszkodj!
- Szörnyen megterhelő lehetett bepakolni három egész bőröndöt a szekrénybe - vigyorogtam Dorkára.
- Inkább vidd ki a szemetet - közölte a szőke.
Így történt, hogy felcsippentettem a szemeteszsákot - ami dugig volt nasis papírokkal -, és újból kiléptem az ajtón. Próbáltam nem eltanyázva odavergődni a szemeteskukához, de ezt a flip-flop nem nagyon engedte nekem, az túl nagy luxus lett volna. Aztán valahogy csak sikerült odaérnem a három konténerhez, és felnyitottam a legbüdösebb, a kommunális hulladéktároló tetejét.
Már éppen indultam volna vissza, amikor megláttam egy kósza sörös dobozt a betonon.
Az orromat a lehető legtávolabb tartva a doboztól visszaléptem a libafoszöld kuka mellé, újból kinyitottam, és egy utolsó, lesajnáló pillantást vetve a dobozra bedobtam a kukába, aminek visszacsaptam a tetejét.
Várjunk...
Harmadszor is felcsaptam a kuka fedelét, és megszemlétem a sörös dobozt.
Ezt nem hiszem el!

°°°°

- Nem hiszek neked - nevetett Zalán a kavicsos, Balaton partra felé vezető úton.
- De eskü! Rá volt írva hogy nullanullás!
- Hát, Hurri - tette Szekér az említett szamár vállára a kezét. - Sikerült becsípned a legeslegnagyobb semmitől!
- Hádededede... - motyogott teljesen lesokkolva Hurri.
- Én még mindig tartom az álláspontomat - szegte fel a fejét Márk.
- Miszerint deizévaaagy Pille! - mondtam affektálva.
- Akárhogy is, ez azért megnyugtató - közölte Jazz.
Csak Dorka sétált a társaságunk mellett szótlanul. És az a helyzet, hogy tudtam mi jár a fejében. Márk, és az, hogy ezek szerint józan volt. Tehát a tettei sem önkívületi állapotban történtek.
- Amúgy... - szólalt meg hireten Cili. - Adhattatok volna!
- Hát te hülye vagy... - pásztázta a kavicsokat Pallasz.
- Egyetértek - bólintott Vörös.
- Mizu van? - pattant oda mellénk Málna.
- Hadd én! - nézett rám kiskutyaszemekkel Szekér.
- Nem nem - vigyorogtam a fiúra, miközben lefordultunk a kavicsos útról a Balaton-part füves részére. - Emlékszel a sörözésetekre?
- Nem...?
- Szerintem meg igen, vagy csak nagyon elhitted, hogy beálltatok mint a gerely. Alkoholmentes volt a cucc.
- Szívatsz - vágta rá kapásból Málna.
- A-aaa - vigyorgott Jazz. - Én is láttam.
- Mindenki látta - emelte fel a fejét Dorka, majd a választ meg sem várva elindult egy üres rész felé a füvön.
- Mi baja? - nézett utána Márk.
- Nem tudom...
- De nemár, hogy nullanullás volt! - nyavalygott Málna.
- Dede - mutatta felé a telefonját Jazz, amin a doboz képe volt, ahogy a kukában hever a sok szemét között.
- Basszameg...
- Mégse vagy te olyan kemény - huppantam le a dinnyére.
– Mikor hitted azt, hogy kemény? – forgatta a szemét Vörös.
– Tudja a rák…
– Aki bejön a vízbe, az kenje be magát és sorakozzon a lépcsőnél! – mondta emelt hangon Tábornok, ami egyet jelentett egy ködkürt hangerejével. Szuper, mostmár egész Zamárdi tudja, hogy sorakozni kell a lépcsőnél.
– Jaja, hallottátok a tanárnőt, sörököző – vigyorogtam Hurrira, Málnára és Márka, akik mind elröhögték magukat, úgy mindenkivel egyetemben.
– Hagyjuk már! – tárta szét a kezét nevetve Hurri, miközben mindenki átvette a fürdőruháját.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Márk tekintete felém kúszott, miközben lerángattam magamról a strandruhát. Én válaszul Dorka felé fordítottam a fejem, mert tudtam, hogy követni fogja a pillantásomat. Pszichológus leszek eskü!
– Ööö… Dorka? Baj van? – lépett oda hozzá Márk. Na, ezt nagyon nem néztem ki volna belőle.
– Nincs.
– Oké… – Hát ez hülye! Látszik, hogy nem volt még dolga normális lánnyal. Mondjuk ez még mindig jobb, szerintem ha firtatni kezdte volna, hogy mivan, Dorka előbb vagy utóbb arcon csapja.
– Nem jössz be a vízbe? – kérdeztem a még mindig strandruhában üldögélő Dorkától.
– Mi ez a szociális áradat?! Nem, amúgy, majd talán később.
– Te tudod…

– Elkaplak! – kiáltotta röhögve Zalán, és elkezdett felém gázonli a vízben.
Nevetve lekaptam a vízipuskám tartályát és belevetettem magam a Balcsiba. Legközelebb Jazz mellett bukkantam fel.
– Nem láttad Zalánt? – kérdeztem lihegve a lesben álló Jazztől.
– Nem, viszont ott van Márk… – mondta nagyon koncentrálva. Ha harmadszorra is kilövi Márkot, visszahozza a játékba az egyik ikret, Lillát.
– Eltalálom innen?
– Szerintem menj egy kicsit közelebb.
Jazz bólintott, és összezárultak a feje felett a hullámok.
– Szóltam – hallatszott a hátam mögül egy hang, és a vízipisztoly műanyag csövét éreztem a tarkómon.
– Ne lőj – kértem nevetve.
– Mert? – kérdezett vissza egészen közelről Zalán hangja, amibe beleborzongam. Nem láttam, de hallottam a hangján hogy vigyorog.
– Haditúsz – fordultam hátra nevetve.
– Nálunk mindenki bent van.
– Nem sokáig – vontam meg a vállam és a vízipuskát feltartva meglőttem a szőkét.
– Naa! Ez csúnya volt!
– De frappáns – tártam szét a karom vigyorogva, és hátra ugorva belevetettem magam a Balatonba. Zalán nevetve utánam ugrott és a lábamat elkapva visszahúzott magához. Mivel a lábamnál fogva húzott, megfordultam az ő tengelye körül, és ennek valahogy az lett a következménye, hogy a vállam alá nyúlva erősen magához húzott és a karjába véve elindult velem a fiúk bázisát jelentő óriásmatrac felé.
– Ne! Hülye vagy? Engedj el! – nevettem megállás nélkül.
– Tudod, hogy úgyse foglak – nézett a szemembe mosolyogva.
– Azt mondtad nem kell nektek haditúsz!
– De igen. Márk kiesett – pillantott a neon rózsaszín matrac (alias a kiesettek várakozó helye) felé.
Lilla, az egyik iker éppen akkor vett el egy vízipuskát a matracról, és belevetette vele magát a vízbe.
– Na jó. Te akartad – csaptam rá a karjára. – VÖRÖS!
– Micsoda? – kerekedtek el Zalán szemei, mire kárörvendő mosolyra húztam a számat. – Akkor inkább elengedlek, menj Isten hírével! – tárta szét hirtelen a karjait, mire fájdalmas csattanással a vízben landoltam.
– Hány életed is van? – ugrottam fel a vízből a fejemet hátracsapva.
– Kettő.
– Okés – vigyorogtam rá, azzal ott hagytam.
Körülnéztem, és egészen jól álltak a lányok a lányok vs. fiúk vízipisztoly csatában.
Vörös bukkant fel mellettem a vízből.
– Jázmint kiejtették – jelentette be.
– Akkor Márk jön vissza. Nincs kedved haditúszt ejteni?
– Dehogynincs. Úgysincs semmi dolgom. Kit?
– Márk? Zalán?
– Menjünk rá Tarzanra – bólintott Vörös.
– Okés. Két élete van – tájékoztattam a lányt.
– Már csak egy – emelte fel a picike vízipisztolyát, és megeresztett egy gyilkos mosolyt, és meghúzta a ravaszt.
A vízsugár Zalán kemény mellkasának csapódott.
Én is felemeltem a vízipiskát, így már ketten fogtunk fegyvert Zalánra. Átpillantottam a fiú válla felett, és észrevettem egy bizonyos félig szőke hajú lányt, aki nem Emma volt. Ergo Fanni. Neki is pici vízipisztolya volt, mint Vörösnek. Lebukott a víz alá, és pár másodperc múlva Zalán hanyatt vágódott a vízben. Fanni előbukkant a vízből és hátrasöpörte a haját.
– Most az adósaim vagytok. Majdnem ráesett a fejemre!
– Kihúztad alóla a lábát? – kérdeztem kerek szemekkel.
– Ki.
– Az szép – bólintottam elismerően.
– Minek kell? – biccentett a vízből felemelkedő, röhögő Zalán felé.
– Túsz – válaszolta Vörös, azzal megragadta Zalán bokáját és húzni kezdte a lányok bázisa, a neon rózsaszín úszógumija felé.
Zalán nevetve tűrte a túszejtést.
Fanni hiretelen felemelte a vízipisztolyát, és a vízsugár közvetlen mellettem talált célba.
Márk volt az. Átfogta a vállam, és egy laza mozdulattal rálőtt Fannira.
– Bazdmeg. Nulla – fordított hátat nekünk és elindult a matrac felé.
– Túszejtés – mondta Márk a fülembe, és húzni kezdett. Csalódottan eresztettem el a fejem, ami így a vállára borult.
A szürke óriásmatrachoz érve Márk gondolkodás nélkül Zalánhoz hasonlóan a karjába kapott és feldobott a bázisukra.
– Juhú. Most nagyon utállak – néztem bele a ragyogó zöld szempárba.
– Tudom – vigyorodott el.
– Ööö… nem mész gyilkolni?
– Akkor meglógsz.
– Én? Hová gondolsz? – mondtam szarkasztikusan, azzal elfeküdtem a matracon.