A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

18 ° Korai kantin

Kilenc körül mindenféle ötlet vagy támpont nélkül kullogtunk a szállásaink felé. Igazából az egész ötletelés annyiból állt, hogy két mondat után elkanyarodtunk az alaptémától, és mindenkivel elszaladt a ló. Úgyhogy annyit tudtunk, hogy alliteráció.
Mivel már csak kevesebb, mint egy óra volt takarodóig, átvedlettem pizsamába, és magam köré csavartam a takaróm.
Úgy tíz perc múlva nyikordult az ajtó. Azt hittem, megint Szekér jön át, de nem ő volt az, hanem Jazz és Khaleesi.
- Hali - néztem fel a telefonomból. - Hát ti?
- Csak beugrottunk - kapta fel a neszeszerjét a mosdókagyló feletti polcrál Jazz. - Már itt se vagyunk!
Ahogy kiléptek az ajtón, a két lányt szinte azonnal váltotta Dorka.
- Ööö... - mondta nagyon értelmesen.
- Ne tőlem kérdezd - vontam vállat, és hátra dőltem a párnára. Pontosabban...
- Áu - szisszentem fel, ahogy a fejem koppant a fejtámla élén.
- Ez most nekem fájt - húzta elő Dorka a fésűjét a párnája alól. Újfent. De komolyan, nem szúrja a fejét alvás közben?

°°°°

Nem éppen kellemesnek mondanám azt, ahogy felébresztettek, és azt, amikor felébresztettek.
- A ku... - pattantam ki azt ágyból, merthogy egy adag jeges vízzel a nyakában szerintem senki nem szeret alukálni.
- Korai kantin - vigyorgott a képembe Málna, szintén csurom vizesen.
- Húzzál kifelé! - löktem meg, aminek az lett az eredménye, hogy Dorka egy fiúval a mellkasán kezdte a szerdai napunkat.
A szőkének kipattant a szeme, és mielőtt Málna menekülőre foghatta volna, nagy pofonnak lett kis gazdája.
- Málna! - szólalt meg, egy, még a víznél is fagyosabb hang az ablakunk alól. Ekkor vettem csak észre, hogy még sötét van.
- Mi a franc? - kelt fel Jazz is, miközben ránéztem az óramra.
- Korai kantin?! - kiáltottam fel irreálisan magas hangon. - Hajnali öt van, baszki!
- Málna! - kiáltott be mégegyszer a hang. Márk volt az. - Kifelé!
- Jóvanna - Málna a nyakába kapta a lábát, de az autóból még vissznézett, és elvigyorodott, ahogy meglátta, hogy a pizsamám kimerül egy trikóban és egy rövidnadrágban.
- KIFELÉ! - vágta hozzá Jazz az első közelébe kerülő tárgyat. Egy hajkefét. Ezek a hajkefék egyre sokoldalúbbak...
Miután Málna elisszkolt, behúztam minden létező függönyt a bungallóban, és gyorsan magamra kaptam egy fehér pólót és egy hosszú, világos színű farmert.
Ahogy kiléptem a házikóból, fordulhattam is vissza, mivel nyári hajnalhoz képest egészen hűvös volt.
Magamra kaptam a farmerkabátom, és újból kiléptem az udvarra. Szinte rögtön megpillantottam a gólyákat. Ezúttal az egész hetedik dé tiszteletét tette, és egy nagy, közepesen hangos gombócba tömörülve beszélgettek. Szekér és Hurri már ott álltak a csoport mellett, éppen valamiről nagyban beszélgettek.
Odasiettem hozzájuk.
- Jobb reggelt - köszöntem nekik. - Van valami tipp, hogy mi lesz a feladat?
- Nem feladat lesz - morogta Hurri.
- Mivan?
Szekér és Hurri egyszerre böktek a ping-pong asztal melletti tűzrakóhelyek felé.
Egy bizonyos vörös lobonc és egy bizonyos barna lobonc éppen kis vulkánt alakított ki rőzséből a bal oldali tűzrakóhelyen.
Elindultam feléjük, de egy hang megállított. - Zsanett!
- Igen tanárnő? - fordultam meg a tengelyem körül.
- Nem mehetsz még oda. Az csalásnak számítana - ismertette a tényállást.
- Aha - morogtam. - Mi a franc lesz ez? - léptem vissza Hurihoz és Szekérhez.
- Honnan tudjam. Remélem burkolni kell - vágta zsebre a kezét Hurri.
- Hamár hajnali ötkor felkeltettek... - morogta Szekér.
Aztán egy ideig csak csendben álldogáltunk, valamiért, véletlenül sem azért, mert hajnali ötkor senkinek sincs kedve beszélgetni.
- Sziasztok - jött oda hozzánk Khaleesi.
- Hali - fordultam felé. - Ööö...
A lány sötétbarna haja gazdagabb egy pöppet. Néhány tincse szőkében pompázott. Félreértés ne essék, jól állt neki a kontraszt, csak fura volt.
- Jazz csinálta?
- Aha. - Láttam, hogy Khaleesi elfojt egy mosolyt.
- Jól áll - mosolyogtam rá.
- Neked nem fekete volt a hajad? - pillantott át a vállam felett Hurri.
Khaleesi megküldte egy pöppet gyilkos pillantással.
- Sötétbarna.
- Jaaah. Hehe.
- Nyugi, nekem mindig azt mondják, hogy vörös a hajam - vontam meg a vállam, amivel sikeresen állom vágtam Hurrit.
- De fahéj színű - bólintott Khaleesi.
- Meg türkiz.
Pár perc múlva befutott Jazz és Dorka is, így teljes volt a csapat.
- Jól van, akkor most mindenki orientálódjon a tűzrakóhelyek felé! - mutatott a fent említett helyre Tábornok.
A gólyák, mint egy lelkes birkanyáj - állat-állat, egyre megy - indultak meg a kis vulkánok felé.
- Jól van, gyerekek, a bal oldalihoz álljon Zsanett csapata, a középsőhöz Jázminé, a jobb oldalihoz Andrásé.
- Ide, gyerekik! - emeltem magasba a kezem.
Márk azonnal mellettem termett.
- Sértésnek venném, hogy nem az én nevem mondták - kezdte, mire ráemeltem a tekintetem -, ha helyette nem a tiédet mondják.
- Szállj le rólam, oké?
Nem tagadom, még mindig dühös voltam rá a sörös eset miatt. És nem is feltétlenül azért, mert le akart smárolni - jó, nyilván azért is -, hanem azért, mert ezzel a tanárokat, meg úgy az egész tábort veszélyeztette. Ugyanis, ha valaki más kapja el őket, az a tanárok felelőssége, és ha nincs tanár, nincs tábor.
- Ó, persze, Tarzanné - vigyorgott rám. Természetesen egyből elvörösödtem.
- Ú, micsoda dráma - szólalt meg egy hang a másik oldalamon. Vörös volt az, ki más?
Márk zavartalanul folytatta - Elpirultál. Haha. Nem tudsz semmit tenni ellene.
- Mi a franc van itt? - kapkodta a fejét közöttünk Pemzli.
- Te mióta vagy itt? - kerekedett el a szemem.
- Semmi nem szivárog ki, nyugi - villantott egy ezerwattos mosolyt. - Mondjuk, ha van itt valaki, aki szemfüles - vetett egy pillantást Márkra -, az észreveszi magától.
Időközben a többiek is megérkeztek, és Pemzli mögött tolongva beszélgettek. Kihallottam Betti hangját, ahogy megdicséri Khaleesi haját.
Aztán egy bizonyos valaki előrefurakodott a csoportból?
- Mi a feladat? - Azonnal. Azonnali hatállyal vesztem el abban a rohadt kék szempárban.
- Nem tudjuk. - Nem láttam, de tudtam, hogy Márk vigyorog mellettem.
Zalán rám mosolygott, és lehajolt.
Akkor vettem csak észre, hogy egy cetli van a lábam mellett, a téglákon, amik körbevették a kis vulkánt. És azt is észrevettem, hogy mindenki egy cetlit olvas.
- Embik! - rikkantottam a csoportnak. - Feladat van!
Zalán közben elkezdett olvasni:
- Kedves gólyák és segítők! Ma reggel - haha, inkább hajnalban - tette hozzá -, szóval ma reggel a tűzrakó helyekhez hoztunk titeket. A tűzrakó hely pedig csak akkor az igazi, ha tűz van benne. A feladatotok egyszerű: az udvaron elrejtettük a tűzrakáshoz szükséges eszközöket, amelyeket egy-egy DÖK-ös őriz. Találjátok meg őket a következő sorrendben: gyufa, újságpapír, nyárs, szalonna, mályvacukor, kenyér. A jutalmatok a korai kantin lesz. Sok szerencsét!
- És sose hagyjon el benneteket a remény - tette hozzá vigyorogva Betti. - De legalább lesz kaja.
- Jól megragadtad a lényeget - forgatta a szemét Pallasz.
- Mindenkinek leesett a feladat? - kiáltotta el magát Vörös mellettem, amitől kisebb sokk keretében valószínűleg maradandó halláskárosodást szenvedtem. - Jól van - mondta meg sem várva a választ. - Akkor a tanárnők majd elindítanak benneteket, azt' ja. Van kérdés, nincs kérdés? Okés. Tanárnő!
- Khm. - Steiner pöppet megrökönyödve álldogált. - Nos tehát. Indulás!
Ez gyors volt.
Amíg Vörös hegyi beszédet mondott, elég egyértelművé vált nekem a feladat. Mint a lekváros játék, ahol sorban kell összeszedni az ananászt meg az almát. Tehát annyi az egész, hogy futni kell, mint Forrest.
- Gyerünk, gyerekek! Igen, Márk, te is, mozgás! - Ezzel elkezdtem futni egy random irányba.
Szerencsére elég hamar megtaláltam az első áldozatot, akit letámadhattunk.
- Benzin! Nálad van a gyufa? - kérdeztem lihegve.
- Nem - válaszolt életuntan a fiú. Legalább nem csak engem keltettek korán.
- Akkor tovább! - rikoltotta Fanni.
- Márk! Istenem, egy lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg! - tette hozzá Betti.
- Jóvanna! - lihegte Márk az oldalát tapogatva, miközben megint futásnak eredtünk.
De a gyufa nem volt se Cilinél, Dáánál, Csisztofejnél, Tomnál... franc essen belé, senkinél sem volt!
- Na jó, hol a picsába van az a szájbatákolt gyufa? - kiáltotta el magát Emma.
- Már csak két ember maradt... - esett le.
- VÖRÖS!!! - kiáltotta az egész csapat az udvar másik végében vigyorogva dekkoló Vörösnek, és megint futkosni kezdtünk.
- Vörös! Nálad van az a kibeba... - kezdtem, de aztán megláttam a tanárnők szúrós pillantását -, úgy értem az a... a francos gyufa?
- Jaja. Egészen jó móka volt végignézni a futkorászásotokat - csevegett, miközben az egyik kezével feldobott egy gyufás dobozt, a másikkal elkapta, és a kezembe nyomta.
Ezek után már könnyű dolgunk volt, ugyanis mialatt rohangáltunk, kifigyeltem, hogy kinél mi van. Az újsagpaírt kivéve minden cuccról tudtam, hogy kinél van, ezért kizárásos alapon az időközben a nem sokkal arrébb lévő ping-pong-asztalhoz átköltöző Pallaszhoz siettünk, és nyúltuk le a szükséges hozzávalót.
Ezután következett Cili a nyárssal, Dáá a szalonnával, Csisztofej a mályvacukorral (ami valamiért hiányosan került hozzánk, áh, ötletem sincs, miért) és Tom a kenyérrel.
Miután mindenki keze tele lett a különféle tűzrakáshoz és szalonnasütögetéshez szükséges cuccokkal, erősen dülöngélve és egyensúlyozva siettünk vissza a tűzrakóhelyünkhöz. És nem utolsóként! Jazzék már előttünk végeztek, náluk már kisebb lángok lobogtak a téglakörön belül. Hurri, Dorka és a csapatuk azonban még sehol sem volt.
Amíg Márk a ,,hős, akinek sikerült futnia" Zalán meg Betti segítségével tüzet rakott, Pemzli és én elmentünk tányérokat keríteni.