A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

15 ° Lekövethetetlen események

- Mi az, Pille? - sietett fel a veranda lépcsőjén Zalán. Ó, egek, már csak te hiányoztál!
- Mi ez a népgyűlés? - lépett ki az ajtón Tábornok.
- Tanárnő. Legyen elég annyi, hogy gáz van a függőágynál.
Tábornok lesétált a verandáról, és az udvar felé fordult.
- Édes istenem! - csapott a homlokára, amikor meglátta a függőágy kilengését, és meghallotta az összeakadó nyelvű társaság éneklését.
- Mi történt?! - érdeklődött emelt hangon a két szőke.
- Röviden: Hurri, Márk és Málna meglógtak, gondolom előző este berúgtak...
- Hajnalban. - komorodott el Zalán. - Hidd el, hallottam, hajnali négy óta cseszekednek. Nem tudom, honnan jött nekik, de Szifonkán és rajtam kívűl minden fiú kapott legalább egy kicsit. Egyébként szerintem nem rúgtak be, csak nagyon elhiszik magukról. Ja! Emma és Fanni is kapott egy adagot.
- Na, azokat nem csodálom. Szóval, becsíptek és Márk rám szállt.
- Mi van?! - csúszott fel a két szöszke hangja úgy nyolcezer oktávval.
- Fogott, és majdnem lesmárolt.
- A kis rohadék. - kapott fel egy vödröt Zalán a kerti csap mellől, és teletöltötte vízzel.
- Za... Zalán, ugye nem most akarsz búvárkodni? - nevetttem fel idegesen. A fiú nem válaszolt, csak a Tábornok után szaladt, akire nem nagyon akartak figyelni a fiúk. Zalán nemes egyszerűséggel nyakon öntötte őket.
Lefagyva álltam, az incidenstől kábé három méterre, a lefagyva álló Dorka mellett. Bakker!
- Dorka... én nem tehetek róla... felpofozzam mégegyszer? - fordultam Dorkához.
- Nem kell. - hajtotta le a fejét.
Megráztam a fejem, és odatrappoltam a még mindig a leöntésen nevető Márkhoz. Felpofoztam (mert az kell), hogy észhez térjen, és Tábornok felhördülésével mit sem törődve kiáltottam rá.
- Térj már magadhoz, baszki! Nem veszed észre, hogy azzal, amit az előbb tettél, embereket bántasz meg?! Egyáltalán magadnál vagy?! Hogy jutott ilyen dolog abba a csökött eszetekbe?! - néztem végig a társaságon.
A gólyák és az osztálytársaim is nagyrészt kitódultak az udvarra.
- Tanárnő. - fordultam Tábornokhoz egy fokkal higgadtabban. - Nem szeretném, hogy Mál... Szabi a mi csapatunkba kerüljön. Plusz, Márkot le lehet váltani? - pillantottam a függőágy felé.
A három másik tanárnő eközben átvágott az udvaron, és most ott álltak Tábornok mellett.
- Egyik kérésed sem megvalósítható. - kezdte hűvösen Steiner. - Ellenben azt kérem tőled, Zsani, hogy neveld meg őket.
Na ilyenkor rohadtul tudom utálni Steinert. Én neveljem meg őket?! Ő a tanár, én csak egy szerencsétlen diák vagyok, akit (nem akarom ezt a szót használni, de az igazság fáj) ráadásul többé-kevésbé megzsaroltak!
Igen, az, hogy nem mehetek be a Balatonba, zsarolásnak számít. Ez az én szótáram, bocsesz.
- De kevesebb pofont szeretnénk. - tette hozzá Steiner.
- Aha. - morogtam.

- Nem bébiszitterkedést vállaltam el! - járkáltam fel-alá a szobában. Reggeli után voltunk, elvileg szemlére kellett volna pakolásznunk, de mindent bevágtunk egy szekrénybe, és elétoltuk a bőröndjeinket. Tuti nem nyitják ki, sose néznek be a szekrényekbe.
- Ühüm - bólogatott Jazz, bár szerintem fogalma sem volt, miről beszélek, ugyanis ő sikeresen átaludta az incidenst. Dorka feküdt az ágyán, a kezeit a tarkóján összefonva meredten bámulta a fehér plafont.
- Basszus, nem akarok a nyomorult hetedikesek mellett még Márkra is vigyázni! Ráadásul a vétélkedő is... ááá! - dőltem rá az ágyamra.
Jó, hogy nem hullottam darabjaimra. Az egész vetélkedőn, ha az elméleti részt nézzük, max. Khaleesire és Szifonkára számíthatok. Remélem, nem csak okoskodni kell majd a versenyen, mert Betti, Emma és Fanni hülyék lesznek, mint a föld. Ez van. Zalánról nem tudok semmit, csak hogy szép a szeme, Márk és Málna meg egész napra ki lesznek ütve. Jobb nem is lehetne, komolyan! Röhej.
- Rosszkor vagyok rossz helyen, tudom. - nyitott be köszönés nélkül Zalán. - De per pillanat nem érdekel.
- Illik hozzád. - morogta Jazz, aki idő közben szintén felborult.
- Mi van? - nézett Jazzre a fiú. - Mindegy. - rázta meg a fejét, és ledobta magát az ágyamra, pár centire a lábamtól.
Dorka felállt, és gépiesen elindult kifelé. Jazz követte.
- Hová mentek...? - ültem fel.
- Kerítek egy seprűt. - vonta meg a vállát Dorka.
- Én meg izé... vécére. - bökte ki Jazz, és becsukták maguk mögött az ajtót.
- Szóval. - Fordult felém Zalán. Ledobtam magamról a takarót, és törökülésben vártam, mit akar mondani. - Minden oké?
- Úgy nézek ki? - mosolyogtam rá fáradtan.
- Nem. - vallotta be őszintén.
Csend állt be kettőnk közé.
- Nem vagy valami bőbeszédű... - mosolygott rám.
- Nem. - nevettem fel kínosan. Éreztem, ahogy a kelleténél kicsit több vér szökik a fejembe. A szívem a normálisnál
hevesebben dobogott, csak reméltem, hogy nem látszik.
- Figyelj...
- Figyelek. - néztem rá. Elnevette magát.
- Oké. - mosolygott. - Értem, hogy eleged van a fiúkból...
- Na most hagyjál békén. - álltam fel az ágyról, a az én ágyam és a Dorkáé közötti résbe. Ezt nem hiszem el, ma mindenki rám szállt?! Most lehet azt mondani, hogy dehát ő az, akiért oda meg vissza vagyok, de Márk után kicsit más lett a véleményem a fiúk viselkedéséről a lányok felé.
- Jó, én megértelek. - zárta el a kijáratomat.
- Hagyjál már a sablondumákkal! - csattantam fel, és idegesen próbáltam a saját ágyamon keresztül kimenekülni. Feltérdeltem az ágyra, Zalán velem szemben.
- Hé, nyugi! - fogta meg a vállam megnyugtatóan a fiú. Belenéztem a szemébe, és az enyém megtelt könnyekkel. Nem tudtam mit csinálok, vagy hogy miért csinálom, de hirtelen felindulásból hozzábújtam a mellkasához. Hallottam a fiú szívverését, és pár másodperc múlva éreztem, ahogy a hajam simogatja. Térdelésből átmentünk ülésbe, és ő csak simogatta a hajam.
Tényleg nem tudom, miért tettem. Mert éppen beleszerettem, mondhatná akárki. De alig ismerem. Nem tartottam helyénvalónak azt, hogy ennyi elég legyen ahhoz, hogy összejöjjek vele. Lehet mondani, hogy előjött a hülye picsa énem, meg hogy szerencsés helyzetben vagyok. De szerintem ez inkább egy bizalmatlan, mint egy hülye én.
- Nyugi... - suttogta, és a fejét ráhajtotta az enyémre. A nyaka köré fontam a kezem.

°°°°

A parton a szokásos helyükre telepedtünk, azon belül is a dinnyére.
Nem szóltam Zalánhoz, próbáltam kiverni a fejemből a történteket. Nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy csak játszik-e, vagy tényleg... komolyan gondolja...
- Csipkerózsika, hoztad a Doblét? - lengette meg a fejem előtt a kezét Vörös.
- A francba! - csaptam a homlokomra.
- Valaki mondja már meg, mitől ennyire elvarázsolt - hajtotta hátra a fejét teljesen, amitől frászt kaptam.
- Tarzan... - kezdett volna bele Jazz, aztán észbe kapott, és a száját beharapva nézett rám Vörös mögül.
- Mostmár mondjad. - legyintettem.
- Oké, szóval - fészkelődött. - Tarzan...
- Azkiafranc? - szólt közbe Cili.
- Ha azt mondom, hogy Thor, beljebb vagy? - szólalt meg halkan Dorka.
- Jaaaa. - bólogatott Cili. - Várj... MI VAN VELE?! - esett le neki, hogy történt is valami.
- Meglátogatta Pillét... - vigyorgott Jazz.
- Ó, te kis rohadék! - nézett rám villámló szemmel Cili.
- De te... te nem Tommal jársz?
Már csak ez hiányzott. Szerelmi drámát csinálni egy táborból! Éljen.