A földön ültem az előtérben, szemeimmel a rejtélyes visszahangzó falat néztem a két ajtó között.
Valami nagyon furcsa benne. Miért lenne egy random üres tér az előtér fala mögött? Valaminek lenni-e kell mögötte, de mi az?
Gyenge szellő fújt be a nyitott ablakon.
Elővettem egy hajgumit és hajamat kontyba fogtam.
Újra a falat néztem.
Úgy éreztem, ha elég erősen nézem, akkor rájövök a válaszra. Végül észrevettem az egyetlen halvány vonalát a rejtett ajtónak.
Habár, közel félórája ültem ott és a fal változatlan volt.
De valaminek lennie kell mögötte.
Harry maga mondta, hogy olyan ismerősnek tűnik neki.
A szemeim kitágultak.
Harry.
Talpra ugrottam és lementem a lépcsőn. Az utolsó fokon megbotlottam. Megtartottam magam a korlát segítségével mielőtt keresztül futottam a házon a hátsó kijárathoz.
Természetesen, szerencsémre apa a konyhában volt és újabb képeket akasztott a falra.
"Whoa, vagy kétségbeesetten kell pisilned, vagy egy vad strucc elől menekülsz." Letette a kalapácsot a létrára és jó kedvűen mosolygott rám.
"Egyik sem." Mondtam és valami kifogás után kutattam. A kezem a hátsó ajtó kilincsén maradt."Én,... láttam egy nyuszit az ablakon keresztül."
Apa szemöldöke felszökött. "Ooh, milyen fajta? Vad nyúl vagy mezei?"
"Nem tudom, ezért indultam el megkeresni." Bólintottam gyorsan, tudván, hogy játszok apa kíváncsiságával az állatok faja iránt.
"Jövök én is." Apa az ajtó felé lépett.
"Nem!"
Meglepetten nézett rám.
"Úgy értem," Mondtam. "Itt kéne maradnod, hogy befejezd a képed feltevését. A sok zaj elijeszti tudod."
Bólintott, visszasétált a létrához. "Persze. Nézd, az összes Discovery Channel műsor is ezt mondja, ne menj feleslegesen!"
Küldtem felé egy kis mosolyt mielőtt kinyitottam az ajtót és keresztül mentem az udvaron.
Sietve nyitottam ki a vaskaput és egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem magam, majd futni kezdtem az ösvényen, nem álltam meg addig, amíg a tisztásra nem értem alaposan kifulladva.
Harry felhúzott szemöldökkel nézett rám az egyik hintából.
Kezeimet térdemre tettem, próbáltam lenyugtatni légzésem.
"Lefutottad a maratont?"
Ránéztem és próbáltam normálisan lélegezni. "Fogd be," Fújtattam. "Az utóbbi nyolc hónapban ez az első feladat, amit megcsináltam."
Újra szabálytalanul lélegeztem, ahogy ajkai ravasz mosolyra húzódtak.
"Tehát," Mondta és lágyan közelebb hajolt a hintához. "Ide jöttél, hogy láss?"
Felegyenesedtem, próbáltam emlékezni, hogy valójában miért is jöttem ide. "Oh, igaz." Mondtam bólogatva. Előrenyúltam és megragadtam csuklóját ezzel a hinta elé állítva őt."A fal," Mondtam.
Homlokát ráncolta. "Mi van vele?"
"Ugyan."
Csuklójánál fogva húztam magam után az ösvényen, nevetve, amikor léptei csattogtak. Bementem a házba a hátsó ajtón keresztül, mondva apának, hogy elvesztettem a nyulakat. Harry a nappali falán keresztül jött be a ház másik oldalán.
Végül, a fallal szemben álltunk.
"Sétálj át rajta." Mondtam Harrynek, ügyelve, hogy hangom halk maradjon.
Felhúzta egyik szemöldökét.
"Mire vársz még?"
A fejét rázta, és vállat rántott. "Rendben."
Közelebb lépett a falhoz, először kezével közeledett felé.
De a keze nem ment keresztül.
Homlokát ráncolta, megpróbálta újra, de a keze megállt a falon.
"Mi történt?" Kérdeztem.
"Nem tudom." Mondta. "Nem enged át." A lábat próbálta meg áttenni, de ezúttal is sikertelenül.
Tudom, hogy nemrég sétált keresztül a nappali falon, így mi lehet ebben a falban, ami nem engedi keresztül?
"Ez egyre furcsább."
"Jane." Mondta Harry és furcsán nézett rám. "Mit gondolsz mi lehet mögötte?"
Felhúztam a vállam. "Nem tudom. Bármi lehet."
"Bármi." Ismételte, ugyanazzal az arckifejezéssel. Rám nézett. "Mi van akkor, ha a testem?"
Szemeim kitágultak. Eddig ez eszembe sem jutott. Lehetséges? Miért rejtené a gyilkos a testet Harry volt házába, a falba? Hogy nem tudhatták Harry szülei?
Az érzésem támad, hogy tényleg lehet valami köze a halálhoz a szüleinek.
"Be kell jutnunk mögé." Mondta Harry husky hangján.
"Hogyan?" Nem dönthetjük le egyszerűen, a szüleim megőrülnének."
"Nem tudom." Mondta a fejét rázva. A falra nézett ismét. "De ki kell találnunk, mi lehet mögötte."
-
Az álom elkerült azon az éjszakán.
Szemeimet próbáltam csukva tartani és kitisztítani a gondolataimat, de nem éreztem magam fáradtnak. A falon és a lehetőségeken tudtam gondolkozni, hogy mi lehet mögötte. Harry teste? A gyilkos fegyver? Magyarázat a gyilkostól mindenre?
A gondolatra, hogy Harry élettelen teste van ott, elkapott a hányinger.
Hirtelen, a szobám túl kicsinek és melegnek, nagyon melegnek tűnt.
Kimásztam az ágyból, megnéztem az időt a mellettem lévő órán. Hajnal fél egy múlt nem rég és holnap suliba kell mennem. Nos, ma igazából. Már hétfő van.
Megragadtam egy pár papucsot és kinyitottam az ablakot. Az éjszakai levegő hideg volt a meleg bőrömön, ahogy kiléptem a szélére, vettem egy mély levegőt, mielőtt leereszkedtem az indán az udvarra.
Lábaim keresztül vittek az udvaron, a fú csikizte a bokám. A pizsama nadrágomat viseltem és pólómat, a hajam valószínűleg összevisszaság volt a fekvés miatt. A fák rémisztőek voltak a sötétben, ahogy megérkeztem a kapuba, ágaik olyan magasnak tűntek, hogy bármeddig elérhetnek.
Utamon csak a holdfény világított.
Először megálltam a tisztáson. Elsétáltam a hintáig először, de helyette a földre ültem. A fű hűvös és sima volt, és én ujjaim közé vettem, mint szoktam.
Harry nem volt ott. A temetőben kell lennie.
Amint erre gondoltam, megjelent az egyik fán a tisztás másik végén, arckifejezése összezavarodott, amikor meglátott.
"Hey." Mondta és közelebb sétált, majd leült mellém a fűbe. "Nem tudsz aludni?"
A fejemet ráztam.
"Üdv a klubban." Mosolygott félig.
Muszáj volt visszamosolyognom.
"Tehát," Mondta és előrehajolt, könyökei a térdén maradtak. "Mi nyugtalanít téged?"
Felhúztam a szemöldököm. "Miből gondolod, hogy valami nyugtalanít?"
Rám nézett.
Lenéztem az ölembe. "Nem tudok nem a falra gondolni."
Bólintott, ajkába harapott, amint szemei arcomra irányultak. "Én sem."
Elnéztem róla, a szentjánosbogarakat néztem a tisztás másik végén.
"Minden éjszaka itt vannak, tudod." Mondta Harry.
"A szentjánosbogarak?"
"Igen. Ki tudja hol vannak napközbe, de éjszaka mindig itt vannak."
Néztük, ahogy a fénypöttyök kecses táncot jártak. Azon gondolkoztam, hogy vajon hányszor nézhette Harry a szentjánosbogarakat, mivel nem tud mást tenni. Hosszú lehet a nap, ha egy szemhunyásnyit sem alszol.
"Hol a nyaklánc?"
"Oh," Mondtam. "Anya nem engedi, hogy nyakláncban aludjak. Azt hiszi álmomba lenyelem és megfulladok."
Harry egy mosollyal küzdött. "Azt hiszi négy éves vagy?"
"És fél."
Gyengéden nevettünk. Furcsa érzés volt a nyakláncot nem hordani, mikor már megszokottá vált a nyakamban.
"Erről akartalak kérdezni." Mondtam, egy hajtincsemmel játszva. "Miért adtad nekem első alkalommal?"
Fél mosoly játszott arcán. "Nos, ki akartalak akasztani egy kicsit." Mondta.
Nevettem a fejemet rázva. "Tényleg?"
"Igen, de nem ez a valódi indok." Mondta. "A nyaklánc nagyon fontos nekem. A nagymamámé volt, mint már mondtam. Tüdő rákban halt meg, amikor hat éves voltam - dohányzott. Pár nappal mielőtt elment, behivatott a szobájába és nekem adta a nyakláncot. Nem tudtam miért, - úgy értem csontváz és csontok. Nem sűrűn látsz ilyen szimbólumot egy nyakláncon. Soha nem láttam, hogy hordta volna és soha nem is beszélt róla. Nekem adta és ez rá emlékeztet, azt érzem jelentettem neki valamit.
"A dobozban tartottam a szobámba - a feketében ami már a tied. Közel álltam a nagymamámhoz, főleg mert mindig jó tanácsokat adott nekem. Sosem tudtam miért ilyen különleges számára a nyaklánc, de azt tudtam, hogy nekem is különlegessé vált, mert neki is azt volt."
" Miután a szüleim elköltöztek, visszajöttem megnézni, hogy mit hagytak itt. Megtaláltam a dobozt a képpel és nyaklánccal együtt a konyhapulton. Ez volt az egyetlen, amit nem adtak el vagy dobtak ki velem kapcsolatban."
Rám nézett. "Nem tudom pontosan miért adtam neked a nyakláncot. Csak azt akartam, hogy a tiéd legyen. Egyébként mit csinálnék vele? Meghaltam." Vállat rántott. "Örülök, hogy neked adtam. Gyönyörű rajtad."
Rámosolyogtam, a szél a vállamra fújta hajam. Hidegebb lett, ahogy szorosan mellettem ült.
"Mi történt volna veled, ha nem költözök ide?" Kérdeztem.
"Talán olyan lennék, mint Em" Mondta. "Itt ragadt."
"Szegény Em."
"Szegény Em." Értett egyet.
"Harry?"
"Hmm."
"Mi van, ha a tested van a fal mögött?"
Végig nézett rajtam. Tudtam, hogy szemeim aggódással vannak tele- Aggódtam.
"Akkor.." Vállat rántott. Nem úgy nézett ki. mint akinek van válasza., de tudtam, hogy őt is aggasztja.
Lenéztem.
Felém nyúlt és gyengéden simította meg arcomat, majd maga felé fordította. Lélegzetem a torkomon ragadt és azt éreztem a szívem kiugrik a helyéről. A bőröm megfagyott, ahogy mindig mikor hozzám ért, a fagyos érzés a gyökereimig hatolt, a csontomig.
"Kipróbálhatok valamit?"
Rábámultam, nem tudtam hogyan válaszolhatnék a bólintáson kívül. Egy kis mosoly játszott ajkain, gödröcskéi megjelentek.
Közelebb hajolt hozzám, tenyerét enyémhez szorította gyengéden, Másik keze hajamat simította félre arcomból gyengéden. Ezer remegés futott végig a gerincemen.
És utána közelebb hajolt és megcsókolt.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: