Ezután a hősök elfogták Yuukit, majd elhagytuk az épületet. A rendőrök egyből közölték, hogy be kell vinniük az őrsre, és egy általuk határolt úton vezettek az autójukba. Aizawa-sensei és az öreg jött velünk, a többieket Present Mic visszakísérte. A riportereket a rendőrség távol tartotta. A rendőrségen én végig némán ültem, hiába kérdezgettek. Amikor már pisztollyal fenyegetett rámosolyogtam.
- Jogomban áll hallgatni. Nem?- vigyorogtam, mire kiabálva ott hagyott. A többit Aizawa-sensei és az öreg elintézte így kiengedtek. Visszamehettem a suliba, ám a kollégium előtt egyedül hagytak. Recovery Girl már lekezelte a karomat, és tudtomra adta, hogy sajnálja, hogy a lelki sebeket nem tudja gyógyítani. A kollégiumot bámulva arra jutottam, hogy ezek után nem akarok a többiekkel találkozni. Ha eddig nem féltek tőlem, akkor most már biztos félnek. Megkerültem az épületet, majd a szobám ablaka alatt álltam meg. Felmásztam az egész közel lévő fára és bementem a szobámba, melynek nyitva volt az ablaka. Ledőltem az ágyra. A gondolataim cikázni kezdtek a fejemben. Visszagondolva, az osztály mennyi kínos és mű mosolyt erőltetett magára, hogy jól érezzem magam. Valószínű, hogy míg gondolkodtam elaludtam.
Mikor kinyitottam a szemem a szobában már hideg volt, és sötét. Bezártam az ablakot, majd mivel szomjas voltam lementem a közös részre. Csendben végig csoszogtam a folyosókon, majd felkapcsoltam a villanyt a föld szinten, és majdnem egyből visszakapcsoltam, mikor megláttam mi van a közös téren. Mindenki ott volt szétszórva feküdve. A lányok a kanapén voltak, és a fotelokban, a fiúk a padlón, néhol valaminek dőlve. Az asztalon valami nagy papír volt két botra erősítve. Odamentem és elolvastam:
Ü D V I T T H O N S A K U K O ! ! !
Elmosolyodtam, majd körbenéztem az osztályon. Mindenki békésen szuszogott.
- Vajon...- motyogta random Kirishima, mire ijedten odakaptam a fejem. Ugyanúgy aludt.- mikor jön Sakuko?- motyogta tovább szuszogva.
- Nem tom... -motyogta vissza Kaminari. Elmosolyodva kimentem a konyhába és ittam egy korty vizet, majd felosontam a szobámban. Pokrócokkal a kezemben visszamentem és mindenkit betakartam. Leültem Sho-chan mellé a sarokba, betakartam magunkat, majd elnyomott az álom.
Másnap reggel valami porán ébredtem, bár a szemem nem nyitottam ki. Kattogást hallottam és halkan sutyorgást. Lassan kinyitottam a szemem. A kanapén feküdtem.
- Felkelt! Visszább!- hallottam Mina hangját. Körbenéztem. Az osztály engem nézett.
- Jó reggelt, Sakuko!- mosolygott Kirishima a kanapé háttámlájára támaszkodva.
- Reg-gelt?- néztem oda.
- Jól aludtál?- mosolygott Kaminari.
- Igen, Kaminari-kun!- töröltem meg a szemem, mire mindenki lefagyott.
- Tessék...?- kérdezték egyszerre. Megdöntöttem a fejem.
- Sakuko... én ki vagyok?- kérdezte Mina.
- Ashido-san.- mosolyogtam. A levegő lefagyott. Kirishima megkerülte a kanapét, letérdelt elé és rázni kezdett.
- Sakuko, visszatértek az emlékeid, nem? Nem?- rázott.
- Mit csináltok?- lépett be testvérem az ajtón, egy bögrével a kezében.
- Todoroki-kun, Saku-chan elvesztette megint az emlékezetét!- mondta aggódva Yaomomo. A felemás hajú leült mellém a kanapéra.
- És te elhiszitek?- nyújtotta felém a bögrét, amit elvettem és belekortyoltam.
- He..?- kérdezték.
- Nem értelek Shouto-kun. -döntöttem meg a fejem, aggódó arccal.
- Engem nem versz át. -borzolta össze a hajam.
- Ne már, Sho-chan!- fújtam fel az arcom. A többiek döbbent arcára néztem, és elnevettem magam.- Ne vágjatok már ilyen arcot!- nevettem.
- Ez nem vicces, azt hittük, hogy megint elvesztettünk!- akadt ki egyszerre Kiri, Kaminari és Sero.
- Mi van?- jött be Katsuki és Kyouka.
- Hé, Bakugou-kun, Jirou-san! Jó reggelt!- mosolyogtam rájuk.
- Nem versz át.- mondták egyszerre.
- TI IS ÁTLÁTJÁTOK!?- akadt ki a Bakusquad többi tagja.
- Ja.- mondta Kacchan.
- Ti nem?
Seroék ezután nekik magyaráztak, míg én a teámat kortyolgatva beszélgettem a többiekkel. Ezzel el is ment a délelőtt. Délután mivel olyan rohadt meleg volt a lányok megkérdezték Aizawa-senseit, hogy elmehetünk e a tengerpartra. A sensei vonakodva, de elengedett minket tanári felügyelettel. Mivel Midnight-sensei nem ért rá, és nem akartunk férfi tanárt, hisz... a srácoknak nem szóltak, ezért előálltam egy ötlettel.
- Miért nem kérjük meg Ms. Joket?- kérdeztem, mire a sensei hitetlenül nézett rá.- I mean, a senseinek megvan a száma, nem? Ha jól tudom nem lakik olyan messze, és biztos szívesen vigyázna ránk, ha a sensei kéri.- ezután persze a lányok könyörögtek a senseinek, aki végül felhívta a hősnőt. Hiába próbálkozik, akkor is vaj szíve van.
Minden esetre körülbelül háromkor, mikor már kiflörtö- Joke kinyaggatta magát Aizawával elmentünk a tengerpartra. Átöltöztünk. Rajtam egy egyszerű, matt, fekete "bikini" volt... utálom ezt a szót.
- Woah, senseinek gyönyörű alakja van!- csodálta Hagakure Ms. Joket, aki nevetve megköszönte a bókot, és hozzátette, hogy a sok harctól van. Egy törülközővel magam körül leültem a fűbe.
- Sakuko! Nem jössz fürdeni?- hívott Mina, mire felemeltem a karom.
- Nem tudom, hogy mehetek e, már.- mondtam egy, amolyan beletörődő mosollyal.
- Oh.- szomorodtak el.
- De menjetek csak!- dőltem hátra pokrócon elővéve egy magazint, amit Hagakure hozott.- Elleszek.- fordultam hasra, hátamon a törülközővel.
- Oké.- mondták, majd bementek a vízbe. Valaki lehuppant mellém.
- Nincs kedvem úszni.- vont vállat Kyouka.
Éppen egy tesztet töltöttünk ki Kyoukával, amiben a számunkra megfelelő pasit hozta ki. Kyouka hangosan ellenkezett, mikor egy kedves, de idióta srác jött ki neki, ráadásul azt is megemlítette a kis leírás, hogy talán picit perverz is. Én csak röhögtem rajta, mikor ismerős hangok ütötték meg a fülem.
- Hee?! Ms. Jokenak ilyen jó teste van!- hallottam meg Minetát.
- Ezek meg!?- nézett oda elpirulva Kyouka. A fiúk és Aizawa-sensei jöttek a partra. Minetát valaki fejbe csapta.
- Vigyázz magadra.- mondta, fenyegetően Aizawa-sensei.
- Igenis..- motyogta Mineta. Joke elnevette magát mellettünk felhúzva napszemüvegét a fején. Épp egy könyvet olvasott, de nem láttam mit.
- Oi, Aizawa!- kiáltott oda.- Mit csináltok itt? Csak nem aggódtál a lányokért?- nevetett, mikor odaértek. -Tagadhatod, de ezúttal tényleg megszeretted az osztályod!- kacagott.
- Fogd be.- morogta, mire Joke még jobban nevetett.
- Gyere hozzám!
- Nem, idegesítő vagy.- Joke még jobban nevetni kezdett.
- J-J-Jirou-san!- dadogta elpirulva Kaminari, Kyoukát figyelve, aki erre elvörösödött. Felállt, majd elrohant. És beugrott a vízbe.
- Hee? Előbb még nem volt kedve úszni.- néztem utána vigyorogva.- Yo!- intettem a fiúknak.
- Sakuko, miért nem vagy a vízben?
- A sérülésem. Már behegesedett, de még nem tudom, hogy bemehetek.
- És miért van rajtad törülköző?- mondták lepakolászás közben.(És ekkor elindult a Heathers-ből a Blue XDD Aki ismeri tudja, miért röhögök XD szerk.)
- Sho-chan, Nii-chan és Touya mindig majdnem megölte a fiúkat, akik minket megbámultak a strandon Nee-channel. Úgyhogy azóta a vízen kívül törülközőben vagyok.- lapoztam a magazinban a kis leírásokra. A fiúk akadozva Sho-chanre néztek. Ő pont levette a pólóját, majd rájuk pillantott.
- Todo..roki-kun.. ugye.. nem- kezdte Mineta.
- Nincs kivétel.- mondta érzelemmentesen, mire majdnem elröhögtem magam. Sose csinálták ezt, csak gyilkos pillantásokat küldtek. Elkezdtem olvasni a kis leírást. Közben a fiúk levették a pólóikat, amit óvatosan a telefonommal lefotóztam.. szebb időkre. Kaminari és Kirishima versenyeztek a vízbe, a többiek is mind bementek. Aizawa-sensei csendben szintén leült a pokrócra. Belebújt a hálózsákjába, majd az oldalára fordulva "pihentette a szemét".
- Oi Saku-chan! Nem jössz be?- kiáltott ki nevetve Ochaco
- Kihagyom!- kiáltottam vissza.
- Hagyd Ocha-chan.- mondta Mina.- A sérülése miatt...
- A sérülése miatt a fenéket! Csak túl nyuszi!- kiáltott ki Kyouka, mire megálltam az olvasásban.- Túl nyuszi az ilyesmikhez.
- Jirou-san!- szólt oda Midoriya.- Elég!
- Nyugodj meg, Midoriya. Hisz Sakuko ahhoz is nyuszi lenne, hogy nekünk jöjjön! Ugyanúgy, ahogy ahhoz is nyuszi, hogy fürdőruhában mutatkozzon.- provokált. Bejött, túl jól ismer.
- Eeeh?- álltam fel.- Már nem azért Kyouka,- tartottam magam előtt a törülközőt.- de ennél többet vártam volna, ha provokálni akarsz.- engedtem el a törülközőt. Végig sétáltam a vízhez, nem törődve az elvörösödött fiúk tekinteteivel. Szép lassan besétáltam a vízbe térdig, majd elvigyorodtam. Ráugrodtam Kyoukára és a nyakát magamhoz "ölelve" a víz alá rántottam. -Ki a nyuszi, Kyouka, még egyszer?- kérdeztem, mire elnevette magát.
- Nem te, csak eressz!
- Saku-chan tes..te... -közeledett Mineta, mikor hirtelen megfagyott. Mindenki Sho-chanre nézett, aki gyilkos tekintettel figyelte a fagyott Minetát.
- Komolyan gondolta...- motyogták a fiúk, pár lépést hátrálva.
- Todoroki! Olvaszd ki Minetát!- kiáltott ide Aizawa.
Ezután még vízi röplabdáztunk, fröcsköltük egymást, és kakasviadaloztunk is. Én Sho-channel voltam, mert a fiúk nem merték bevállalni Sho-chan pillantásait és én se lettem volna szinte senki mással.
Körülbelül este nyolc körül értünk vissza a kollégiumba. A magazint és annak eredményét az íróasztalom fiókjába rejtettem. Aztán nyugovóra tértem.
***************************************************************************************
Na, ez egy nyugis, inkább beszélgetős, mint cselekvős rész volt. Lehet, hogy nektek nem tetszik.. na mindegy.
Basszus 11 perccel éjfél után. Fenébe.
Ha azért tetszett dobj egy csillagot, és írj kommentet!
Sayonara!
W23.