Végig futottam a folyosókon. A tesicuccom ütemesen az oldalamnak verődött, míg én pihegni kezdtem. Sikeresen elaludtam. Az öltözőben gyorsan átöltöztem, majd kirohantam az udvarra, majd úgy csúsztam be a bemelegítés végére. A késésért futhattam még öt kört. Lefutottam... már nem vagyok ugyanaz az ember.
Miután sikeresen lefutottam levetődtem a fűbe és csak lihegtem.
- Saku-chan.- jelent meg felettem egy copfos fej. Felnéztem Yaoyorozu-san mosolygott rám és egy palack vizet nyújtott oda. Megköszöntem, majd elvettem és sietve inni kezdtem az üveg tartalmát. Pár pillanat múlva ki is fogyott, így összenyomtam, a kupakot zsebre tettem, az palackot pedig egy sárga kukába kidobtam. Ezután drága osztálytársam belém karolt és elhúzott az edzés helyszínére. Egy sziklás helyiség volt, a többiek javában gyakoroltak. Meghajoltam Yaoyorozu-sannak.
- Köszönöm a segítségedet!- mondtam, mire sietve felállított. Beállt ő is gyakorolni. Néztem őket. Mind tehetségesek voltak, mind erősek voltak, mindnek volt képessége. A két tenyeremre néztem és úgy éreztem nincs itt a helyem. Semmi képességem így, hogy győznék le bárkit is.
- Sakuko?- hallottam magam mellől Kirishima-kun hangját.- Mi a gond?
- Semmi...- mondtam, majd ökölbe szorítottam a kezem.- Vagyis... rendben van, hogy itt vagyok? Mármint... nincs képességem.
- De van!- szólalt meg Ashido-san, majd a szájára kapta a kezét. Kérdőn rápillantottam.
- Kóstold meg a véred!- mondta Kaminari-kun, mire Jirou-san fejbe vágta.
- Nem kell megtenn- szabadkozott a zenész lány, miközben én megharaptam a kezem. Sikeresen átharaptam könnyebb a bőröm, mint hittem. Megnyaltam a vérem.
- Hogy érzed magad?- kérdezte Kirishima-kun és Ashido-san aggódva. A kezemen éreztem a meleg, vörös folyadék lefolyni, mire odapillantottam. Ahogy megláttam az élénk piros véremet, a látásom elhomályosult, és elájultam.
***
Pár órával később egy fehér szobában ébredtem. Gyógyszerillat terjengett a levegőben, pontosabban fertőtlenítő. Lassan kinyitottam a szemem.
- Felébredt!- hallottam a nyüzsgést körülöttem, úgyhogy odapillantottam. Ashido-san, Sero-kun ölében, Kaminari-kun átkarolva Jirou-sant állt a fal mellett, Kirishima-kun elválasztófalként állt Bakugou-kun és Shouto-kun között.
- Ohayo, Csipkerózsika!- köszönt Sero-kun.
- Srácok...- lepődtem meg.
- Minden rendben?- döntötte meg aggódva a fejét Ashido-san.
- Persze, csak nem bírom a vért.- mondta, kínos mosollyal az arcomon.- Nem órán kéne lennetek?
- Aizawa-sensei elengedett minket, az okozókat, felkísérni téged az orvosiba. Ők ketten- mutatott a fejét oldalra fordító Bakugou-kunra és az engem figyelő Shouto-kunra.- csak aggódtak.
- FOGD BE SZAROS HAJÚ!- üvöltött rá elpirulva Bakugou-kun. Elnevettem magam.
- Gyerekek, hagyjátok pihenni!- jött be rosszallóan Recovery Girl. -Hess-hess kifele!- terelgette őket kifelé, míg ők még odabiggyesztettek nekem egy-egy lelkesítő szót. Recovery Girl is kiment a folyosóra, még egy pillanatra láttam a senseit, aki az idős hölggyel jött beszélni pár szót. Lehunytam a szemeim, amikor...
Kitört az ablak. Az apró szilánkok pár részen felhasították a bőröm, de nem volt vészes, csak megint véreztem. Az asztal az ablak mellett átrepülte a termet és az ajtó előtt végezte be, úgyhogy ne lehessen kinyitni. Felsikítottam, mikor az ablakon belépett egy maszkos alak. Csupa kendőbe volt bugyolálva és a szemeit egy sötét üvegű szemüveg takarta. Végig nézett a termen, míg beindult a UA riasztója. Rám nézett. Megpróbáltam felállni, de valami nem engedte. Végig néztem magamon. Egy apró, bogár méretű robot volt rajtam. Valószínű, hogy amiatt. A gonosztevő két erős karját éreztem alattam, ahogy felemelnek menyasszonypózban. Amikor kiugrottunk az ablakon ismét felsikítottam.
Elraboltak.
*************************************************************************************
Minden kedves éjjeli bagolynak.
Ma még jön egy rész, ami nem hajnalban megy ki, mint ez.
Spoiler
Abban a részben ki fog derülni, hogy mi van.
Spoiler vége
Ha tetszett dobj egy csillagot és írj kommentet. Ha van elméleted arra, hogy mi történhetett, kérlek írd meg, mert érdekel!
Bye-bye!
W23.