Életem hangsora

5. rész

-Hát...Köszönöm, hogyha így gondolod, de...-sütöttem le a szemem.-De akkor is részben az én hibámból történt...Vagy mégsem. Inkább, ha nem lettem volna ilyen elfogult akkor meg tudtam volna előzni ezt az egészet...-ráztam meg a fejemet.
-Figyelj...Ez már megtörtént, kár tovább vitatni-zárta le Logan a témát.
-Rendben...-suttogtam.
Pár másodperc után Logan megszólalt.
-Biztos hogy jól vagy? Mármint, a helyzethez képest?
-Megvagyok, tényleg...-mosolyodtam el szomorúan.
-Ne már! Olyan rossz hogy tudom hogy szomorú vagy, és nem tehetek semmit! Hacsak...
-Igen?-kérdeztem gyanakodva.
-Holnap szabadnapod van, nem?
-De, igen. Miért kérdezed?-kezdtem kíváncsi lenni.
-Tudom hogy most nem vagy a legjobb állapotban, éppen ezért úgy gondoltam, mi lenne ha elvinnélek valahova, csak hogy legalább egy kis időre elfelejtsd a dolgokat... Mit szólsz?
Hallottam a hangján hogy izgul, vajon mit fogok mondani.
-Persze ha nincs kedved megértem, hiszen mégiscsak...
-Úgy érted most?-szólaltam meg egy kis fáziskéséssel.
-Miért ne?
-Hajnali kettő van! Az lehet hogy nekem holnap szabadnapom lesz, de veled? Veled mi lesz?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Holnap csak délután lesz programom, addigra kipihenem magam! De most nem én vagyok a lényeg. Csak...ismerlek, és nem szeretném ha magadba zuhannál egy köcsög miatt. De tényleg, azt is megértem ha nincs kedved, hiszen tudom hogy min mész keresztül és...
-Nem, nem erről van szó, csak...-megtorpantam. Bár az igaz hogy nincs kedvem kimozdulni, de minden vágyam lenne egy kicsit másfelé terelni a gondolataimat. És egy baráti beszélgetés Logan-nel tökéletes erre.-Amúgy komolyan beszélsz?
-Igen. Na, döntöttél?
-Hova mennénk?-kérdeztem, de már álltam is fel hogy a sminkesasztalomhoz menjek.
-Az meglepetés-hallottam, hogy mosolyogva mondja.
-Hát, rendben.
-Tényleg?-lepődött meg-Nem gondoltam volna hogy igent mondasz.
-Hát...igazad van, jó lenne egy kicsit bepótolni az elvesztegetett időt, amit...-megálltam, és nyeltem egyet. Nem voltam képes folytatni a mondatot. Logan vette a lapot, és közbelépett.
-Rendi, akkor 15 perc és ott vagyok érted-mondta, és azt hittem leteszi, de még gyorsan beleszólt-És ne idegeskedj azon, hogy nézel ki. Inkognitóban leszünk, a fotósok egyenlőre még nem ismerik ezt a kocsimat, hátul megyek, és én meg őszintén leszarom. Most egyáltalán nem ez a fontos. Oké?-kérdezte, hogy meggyőződjön róla.
Mintha kitalálta volna a gondolataimat. Letettem az alapozót, és elmosolyodtam. Igaz. Logan, és a többiek...láttuk már egymást a legrosszabb napjainkon.
-Oké-mosolyodtam el.
[...]
Végül csak megmostam az arcomat hidegvízzel, és rendbeszedtem a hajam.
A hátsó kapunál vártam hogy Logan megérkezzen. Kissé hideg volt, de még nem is emiatt, inkább a tücskök és egyéb rovarok hangjától húztam össze magam.
Nem kellett sokáig várnom, a bokrok között feltűnt egy autó lámpáinak fénye.
Már szaladtam és a járműhöz, és épp hogy megállt, én már szálltam is be.
-Megvárhattad volna amíg kinyitom az ajtót-kuncogott Logan.
-Bocsi, csak nem akartam hogy rámtámadjon valami fenevad-csatoltam be az övet.
Logan kérdőn nézett rám.
-Vannak itt vadállatok?
-Bogarakra gondoltam-nevettem.
-Ó, értem-húzta mosolyra a száját, miközben megfordult.
-Egyébként, köszönöm hogy vetted a fáradtságot, és kirángattál a nyálas, romantikus filmek világából.
-Viccelsz? Azt se tudom mikor találkoztunk utoljára! Vagy...ez irónia volt?
-Dehogy!-tettem fel a kezem mentegetőzve.
-Akkor jó. A lényeg, hogy örülök hogy igent mondtál. Amúgy se tudtam volna aludni.
-Én se-bólintottam.
Az út nagy részében beszélgettünk, arról, hogy kinek milyen munkái lesznek a közeljövőben.
-Nekem holnap után koncert a lányokkal, utána meg videóklippet forgatok pár napig, azt hiszem...Össze vagyok zavarodva, azt se tudom milyen nap van-ráztam meg a fejem.
-Melleted én sem-mondta Logan teljes közömbösséggel, az útra koncentrálva.
Felé kaptam a fejem.
-Mi?
-Csak vicceltem-vigyorodott el.
-Ha ha ha-emeltem a tekintetem az ég felé.
Logan lefordult az autópályáról.
-Ide jövünk?-kérdeztem, miközben a gyorséttermet bámultam az ablakon át. Nem lenne a legjobb ötlet beülni, főleg hogy fél háromhoz képest elég sokan vannak.
-Nem egészen. Ez csak egy kis kitérő-mondta, és már az ablakhoz is kanyarodott, hogy rendeljen.
-Jó estét! Felvehetem a rend...Jézusom!-kapott a szájához az ablakban álló lány.-A...a...rendelését?
Logan elmosolyodott, majd elmondta hogy milyen pizzát kér. A lány közben falfehéren hallgatta, és hevesen bólogatott.
-Re-rendben, egy kis türelmet kérünk!-mondta vékony hangon, becsukta a kis ablakot.
-Felismert...-nevettem.
-Engem fel, de téged még nem látott. Ha meglátja hogy te is itt vagy... Akarsz helyet cserélni?-vigyorgott rám cinkosan.
-Hogy?-nevettem el magam.
-Hát itt. Gyorsan!
-Oké-csatoltam ki magam, és nagy nehezen, de Logan helyére másztam. Épp időben.
-Itt a rendelés és... Atya...ég...-kerekedett ki a szeme, ahogy meglátott.
Rámosolyogtam, amire a lány kicsit zavarba jött.
-Tessék!-nyújtotta át a pizzát-És...esetleg...kaphatnék tőletek egy...
-Persze!-hajolt közelebb Logan, hogy szemkontaktust vehessen fel a lánnyal.
Elvettem tőle a kis papírt, amit remegő kézzel nyújtott át. Ráfirkantottam az aláírásomat, majd Logannek adtam, aki szintúgy pillantok alatt odavarázsolta az autogrammot.
-Tessék!-adtam vissza mosolyogva a lánynak.
-K-köszönöm! Nagy rajongótok vagyok!-mosolygott ő is. Látszott rajta hogy majd' kicsattan az örömtől. Imádom az ilyen pillanatokat.
-Ez megtisztelő. Viszont, nekünk most menni kell. Örülünk hogy találkoztunk!-kacsintott a lányra, aki alig tudta leplezni zavarát.
-Köszönjük hogy nálunk vásároltatok!-intett, majd megvárta míg elindulok.
Mivel nem hoztam magammal a papírjaimat, a parkolóban megálltam, és mostmár normális körülmények között helyet tudtunk cserélni.
Logan visszakanyarodott az autópályára.
Hirtelen belém csapott egy érzés.
-És...mi lesz ha lebukunk?-fordítottam tekintetemet Logan felé.
-Nem fogunk. Mint már említettem, az autómat nem ismerik, és...most őszintén. Ki gondolná hogy az éjszaka és a hajnal között félúton Logan Ashton és Holly Turner tesznek egy kis kiruccanást?
-Hát, egy ember előtt már lebuktunk...
-Ő csak egy rajongó. Egy. Na, ne izgulj már-lökött meg finoman a könyögével.-Vagy visszaforduljak?
Elgondolkoztam. Hogy lehet az, hogy még csak fél órája hogy eljöttem otthonról, de már sikerült majdnem teljesen kizárnon a Brian-nel kapcsolatos gondolataimat?
-Nehogy! Így is, már alig bírtam elviselni azt a sok semmittevést. Annál még ez is jobb.
-Ez hízelgő-mosolyodott el, enyhe gúnnyal a hangjában.
-Jajj, nem úgy gondoltam-csaptam a combomra.
Válaszképp Logan csak kuncogott egyet.-Minden esetre attól még hogy új autód van, ami teszem hozzá, nagyon szép meg minden...De te is tudod, hogy ezek az emberek bármilyen messzire elmennek csak hogy címlapon hozzák le a magánéleted minden apró részletét...
-Tudom, tisztában vagyok vele, nyugi. De biztos lehetsz benne, hogy ahova mi megyünk, ott nem lesznek se fotósok, se újságírók. Szerintem egy árva lélek sem ismeri azt a helyet rajtam kívül...
-Miért, hova megyünk? Mostmár tényleg. Mondd el!-biggyesztettem le a számat és kiskutya tekintettel bámultam rá, hátha Logannek meglágyul a szíve és elárulja.
-Ilyennel ne is próbálkozz!-rázta meg nevetve a fejét.
-Mivel?-szegeztem tekintetem az útra, mintha nem tudnám miről beszélne.
-Rád se kell néznem ahhoz hogy tudjam. De rám nem hatsz. Elfelejted hogy milyen régóta ismerlek-húzta féloldalas mosolyra száját.
-Az meg nem jelenti azt hogy nem tudok bűntudatot kelteni benned ezzel a tekintettel-mutattam az arcomra. Logan egy pillanatra felém nézett, majd ismét az útra.
-Oké, lehet még mindig nem vagyok immunis, de akkor se kell elmondanom.
-És miért?-fontam össze a karom.
-Mert megérkeztünk!-állította le a motort Logan.