*Lélek Palota, Hikari szemszöge*
Megérkeztünk a Lélek Palotába. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor itt hagytam. A Nap fényesen sütött, pár felhő volt csak az égen, és csend volt. Más szóval maga a unalom. Ichigo jelent meg előttünk.
- Végre itt vagytok. - mondta.
- Igen. A többiek már a Kirin Palotában vannak? - kérdeztem.
- Igen. Máris tetszik nekik a Lélek Palota. - mondta Ichigo.
- Értem. Ennek örülök... Menjünk, sétáljunk egyet mi hárman. - mondtam, és elindultunk volna Ichigo-val, de megálltunk, és hátra fordultunk.
Sousuke egy helyben állt, és meg se moccant. Csak nézte a Lélek Palotát. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki valami hihetetlent lát maga előtt. Elmosolyodtam. 'Végre itt vagy, Sousuke... Végül a terved tizenkilenc év után beteljesült. Itt vagy a Lélek Palota bejáratánál.' Gondoltam magamban.
- Amikor először érkeztem meg ide, rögtön eszembe jutott, hogy Sousuke eget-földet megmozgatott azért, hogy idejuthasson. És most itt van. Én is ilyen arcot vágtam legelőször. - mondta Ichigo.
- Valóban... De te nem tervezgetted évszázadokon keresztül, hogy eljutsz ide. Sőt, meg sem fordult a fejedben, hogy valaha is eljutsz ide. Sousuke most egy kissé sokkos állapotban van, mert annyi idő után nehéz neki ezt elhinni, hogy itt áll... Korábban is idehozhattam volna, de soha nem jutott az eszembe, és ő sem említette soha... Ez mutatja azt, hogy mennyire megváltozott. - mondtam. Odasétáltam Sousuke elé. Még mindig a Palotákat csodálta.
'Sousuke.' Szólítottam meg telepatikusan, mire felém nézett. Hátráltam egy lépést, és széttártam a karjaimat.
- Isten hozott a Lélek Palotában, Őfelsége! - mondtam egy mosollyal az arcomon.
- Hikari... Miért? Én nem- mondta volna végig, de félbeszakítottam azzal, hogy átkaroltam a nyakát és adtam egy csókot az ajkaira. Váratlanul érte, de pár pillanat múlva észhez tért és átkarolta a derekam. Egy idő után elváltunk, de nem engedtük el a másikat.
- Az én palotám a te palotád is. - mondtam miközben mélyen a szemébe néztem. - Nem érdekel, hogy mások mit mondanak erről. Bár ezt már egyszer elmondtam neked, Sousuke. - mondtam.
- Hééé! Akkor most sétálunk, vagy nem?! - kérdezte Ichigo felemelve a hangját.
- Persze, hogy sétálunk! Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek! - vágtam vissza majd Sousuke felé fordultam. - Akkor mehetünk? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
- Persze. - mondta Sousuke szintén egy mosollyal az arcán.
- Oké! Akkor nyomás! Megakarom nézni a trónomat~! - mondtam, megfogtam egy-egy kezüket, és húztam őket magam után.
...
Először elmentünk a Kirin Palotába, hogy megnézzük a gyerekeket. Alaposan körülnéztünk a kis városban. A Fehér Csont Pokla és a Véres Pokol Medencéje volt a következő megálló. A többiek Tenjiirou-val együtt a Fehér Csont Poklában áztatták magukat.
- Sziasztok~! - mondtam nagy örömmel amikor odaértünk.
- Anyu?!
- Mit csináltok itt?!
- Ti meg mi a francot képzeltek, mit műveltek?! Nem megfelelő felszerelésben nem jöhettek ide, különben kipurcantok!! - mondta Tenjiirou.
- Ugyan~! - legyintettem. - Ne mondd ilyeneket! Rajtatok csak törülköző van. Alábecsülsz minket! Ichigo is simán kibírta, akkor nekünk miért ne sikerülne? - kérdeztem.
- Igaz. Megfeledkeztem róla, hogy ti már nem vagytok ostoba kölykök... Egyébként mi van veled? Fura vagy. Mikor legutóbb tizenhat éve idejöttél, akkor nem kattantál be! - mondta Tenjiirou.
- Igaza van. Anyu egy kicsit fura. - mondta Shunsuke.
- Ugyan~! Ez nem igaz! Csak annyira örülök, hogy itt lehetek! Elvégre nem mindennap jöhet el ide az ember. - mondtam.
- Ha alapból nem hagytad volna el ezt a helyet miután legyőztétek azt a barmot, akkor most nem viselkednél így! - mondta Tenjiirou.
- Igaz. Teljesen igazad van, de ha ezt tettem volna, akkor... - kezdtem. "Megtehettétek volna már az elején, hogy mondjuk a Lélek Palotában nevelitek fel őket, ahol teljesen elzárva lettek volna, csak ti ketten lettetek volna ott nekik, és nem kellettek volna nekik más barátok. Teljesen elszigetelhettétek volna őket, hogy ne tapasztalják majd meg azt a magányt, és szomorúságot, de nem így tettetek." - Akkor most nem lennénk egy ilyen boldog család. - mondtam. Kissé bűnbánóan néztek rám. - De mindegy is, mivel a múlton nem lehet változtatni! - legyintettem egy hatalmas mosollyal az arcomon, mire megint furán néztek rám.
- Biztos minden rendben, Hikari? - kérdezte Sousuke.
- Persze. Nos! Ha mindenki készen van, akkor átmehetünk a Gaton Den-be. - mondtam.
- Na neee. Megint azt a katapultos baromságot kell majd használnunk? - nyavalygott Ichigo.
- Neked biztosan, de nekünk, akik képesek teleportálni, nem kell. De most nem lesz itt nektek Kon a landoláshoz. Jó szórakozást az utazással! - mondtam, megfogtam Sousuke kezét, és elteleportáltunk a Gaton Den-be. Hikifune-san már várt ránk.
- Üdvözöllek titeket Gaton Den-ben! Örülök, hogy ideértetek, Hikari-chan, Sousuke-chan! - mondta Hikifune-san.
- Mi is örülünk, hogy itt lehetünk. - mondtam.
- Látom a többiekre egy kicsit még várni kell. Miért nem jöttök addig és haraptok valamit? - kérdezte Hikifune-san.
- Oh, köszönjük a kedves vendéglátást, de én nem vagyok éh- mondtam volna végig, de hirtelen megkordult a gyomrom.
- Ugyan~! Nem kell szégyenlősködni! Nagyon régóta várok már arra, hogy végre eljöjj hozzám, hogy megkóstolhasd az ételeimet. - mondta Hikifune-san, mire nyeltem egyet.
- Na jó! Bevallom, hogy mindig is elakartam ide jönni, hogy megkóstoljam őket! - mondtam elpirulva, lehajtva a fejem.
- Na ez a beszéd! Gyertek, drágáim! - mondta Hikifune-san és bement. Utána sprinteltem, nyomomban Sousuke normális tempóban sétált.
- Már előkészítettem pár étket az érkezésetekre. - mondta Hikifune-san amikor bementünk az étkezőbe. A hatalmas asztalnál sok-sok finom étel és ital volt.
- Láss neki, Hikari-chan. - mondta Hikifune-san.
- Nem kell kétszer mondani! - mondtam, leültem az asztalhoz, és hozzá láttam az evésnek.
- Rendben, addig előkészítem a többieknek is a többit. - mondta Hikifune-san és eltűnt a konyhában.
*Aizen szemszöge*
Hikari neki állt az evésnek. Megállás nélkül végezte ki az egyes fogásokat. Én összefont karokkal a falnak támaszkodtam, és néztem Hikarit.
- Ez isteni finom! Nem tudom szavakba önteni! Mintha a mennyországban lennék! - örvendezett Hikari evés közben.
- Örülök, hogy ízlik a főztöm. Egyél annyit, amennyi jól esik. - mondta Hikifune kijőve a konyhából. - Te nem eszel, Sousuke-chan? - kérdezte felém fordulva.
- Nem. Ahogy Hikari-t nézem, úgy érzem én is megtelek. Most egyébként is a gyerekek kiképzése a legfontosabb, és még rengeteg alkalmam lesz ide eljönni. Majd legközelebb én is eszek. - mondtam.
- Oké... Úgy tűnik a többiek is megjöttek. - mondta Hikifune-san, mire az ajtó kitárult, és Ichigo-ék jöttek be rajta.
- Oh, végre ti is megérkeztetek! Foglaljatok helyet és egyetek! - mondta Hikifune-san az érkezetteknek.
- Hikari! Hát itt vagytok! Öh... Hikari... - mondta Ichigo miközben Hikarira nézett, aki hatalmas bedobással evett.
- Huh? Mi van? Mit bámulsz?! - kérdezte Hikari felegyenesedve az ételtől, kezében a két evőpálcikájával Ichigo-ra mutatva. Volt pár szem rizs a szája szélén.
- Oh, semmit!... Csak egy kicsit meglepődtem. - mondta Ichigo. Hikari megvonta a vállát, aztán visszatért az ételekhez. A többiek is leültek melléje és követték a példáját.
- Most nem hoztad magaddal Renji-chant? De kár. - mondta Hikifune-san Ichigo-nak.
- Igen. Ő Seireitei-ben maradt... De itt van helyette Grimmjow. Úgy hiszem nagyjából ugyan olyanok. - mondta Ichigo, és leült Grimmjow mellé. Egy idő után elfogyott az étel.
- Oh, én még úgy ennék. - mondta Ayumi.
- Ahogyan én is. - szólalt meg Shunsuke.
- Kár, hogy még nem volt desszert. - mondta Hikari.
- Semmi ok a pánikra! Itt is van a desszert! - jött be Hikifune-san egy nagy tálcával, rajta egy hatalmas három emeletes tortával. - Jó étvágyat hozzá! - mondta Hikifune-san és letette a tálcát az asztalra. Megváltozott. Lefogyott.
- Nem kell kétszer mondani! - mondta Hikari, és nyúlt a késért, hogy felvágja.
...
Végül befejezték azt a tortát is. Feltűnt, hogy Hikari ette a legtöbbet. Nem is csoda, mivel itt minden az ő mértékével történik. Hikari odajött hozzám.
- Fuh! Tele vagyok... Akkor most jöhet... a Főnix Palota. - mondta, és összenéztünk, majd a gyerekekre.
- Mit csinálunk majd ott? - kérdezte Ayumi.
- Oetsu-san elfogja készíteni a Zanpakutou-itokat, illetve fejleszteni. - mondta Hikari.
- Elkészíti a Zanpakutou-inkat? Vagyis akkor előtte... - kezdte Shunsuke.
- Úgy van. Visszakapjátok az erőtöket. - mondtam.
- Na várjunk egy kicsit! Most akarjátok visszaadni az erőiket? Nem később kéne azt? - kérdezte Ichigo.
- Természetesen nem fogom egyszerre az egészet vissza adni, mert azzal csak maguknak fognak ártani. Csak egy kis részét kapják vissza, ami elég ahhoz, hogy megkapják és saját magukra alakítsák a Zanpakutou-ikat. - mondta Hikari.
- Rendben! Akkor menjünk! - mondta Ayumi elszántan.
- Ez a beszéd! De vigyázzatok magatokra nála. - mondta Hikifune-san búcsúzóul.
...
Megérkeztünk a Főnix Palotába. Most mindenkit ide teleportáltunk, mert Hikari úgy gondolta, nem kéne ezzel húzni az idő. Előttünk egy hatalmas palota magasodott. Hikari megmondta, hogy ez nem a valódi, Oetsu csak felvágásképpen építette, mert nem akart beletörődni, hogy egy porfészekben lakik.
- Oi! Oetsu! - kiáltotta Hikari. Pár másodperc múlva megjelent előttünk az említett.
- Hé! Itt vagyok! Üdv a Főnix Palotában! Annyira vártam, hogy megjöjjetek. Mizu, Hikari-chan? Nem szeretnél te is egy Zanpakutou-t? - kérdezte Oetsu.
- Nem, kösz. Nem miattam jöttünk. - felelte Hikari.
- Oh, tényleg! A fiatalok miatt, ugye? Persze, velük is foglalkozni fogok. De előtte... - mondta és eltűnt. A következő pillanatban mellettem termett, és a nyakamra tette a bal karját. - Nem szeretnéd, hogy kicsit igazítsak Kyoka Suigetsu-n, Sousuke-chan? - kérdezte vigyorogva. Már megint ez a jelző. Irritál.
- Úgy hallom, meg akarsz halni. - mondtam, és a kardomért nyúltam, hogy levágjam a fejét.
- Oh! Milyen gonosz vagy! Pedig én annyi figyelmet fordítok rád! Na mindegy is. Előbb-utóbb úgy is visszakapom őt. Gyertek, kölykök! - mondta Oetsu.
- Essünk túl rajta! - mondta Hikari, és elmentünk az igazi Főnix Palotához.
- Először menjen a két legfiatalabbik. Gondolom van egy-két dolgotok az örökösökkel mielőtt lemennek oda. - mondta Oetsu.
- Igen, és ezért is kérnénk egy helyiséget, ami lehetőleg kibírja az erőmet. - mondta Hikari.
- Persze! Menjetek vissza a másik palotához. A lányok majd mutatnak nektek egy megfelelő helyet. - mondta Oetsu.
---
Helló! Itt a folytatás. Remélem. tetszett. :)