Éppen kezdődött volna ismét Midnight órája, mikor Midoriya jelentkezett.
- Elnézést, de tegnap elfelejtette a Hood duo képességeit elmondani.- mondta, a jegyzeteit bújva.
- Oh, elnézést.- ismét megjelentek a képek a bűnözőkről. A férfi szemét figyeltem. Tipikusan az a fajta kék szeme van, ami bizonyos fényben, akár vörösnek is tűnhet. Ne kérdezze senki, miért.- Blood King képességének a nevét nem tudjuk. Ha vért nyel, vagy iszik, akkor aktiválhatja a képességét. A képessége által tudatában van a teste minden részével, a reflexei élesebbek lesznek. Devil Queen képessége az Árnyékdémon. Képes előhívni démon formáját, ami a szárnyaiból és a szarvából áll. Emellett képes árnyékká válni, és árnyékból fegyvereket formálni. Azt hiszem, ennyi.- mondta, majd megváltoztatta a képet. Egy lila hajú nőszemély vigyorgott ránk. Hát. Szerintem, ha azt mondom, hogy inkább leugrok a nyolcadikról, minthogy találkozzak vele, akkor még szépítettem. Kék volt a ruhája, a haja ide-oda repdesett. Rózsaszín nyelve ki volt nyújtva, ahogy az üvegnek tapadva vigyorgott. Fekete tűsarkúja volt, és lila szemei. Jobban megnézve a bőrének is világoskék színe volt.- Ő itt Hydra. Egy túl rövid 6 éve munkálkodó bűnöző volt, aki mai napig azt várja, hogy ítéletet hozzanak. Hajából képes volt csápokat előhívni, és irányítani azokat. Emellett, ha vízben volt, akkor képessége megerősödött, és ha levágták egy csápját a duplája nőtt a helyére. Innen jött a Hídra elnevezés. Endeavor a tűzével szárazságot teremtett, így könnyű szerrel elkapta. Egyedülálló volt, és roppant idegesítő.- tette karba a kezét.
Nem csodálom... következő képre léptünk.
- Ő itt Nyelvtépő. -mondta. Szerintem mondhatom azt, hogy mindannyiunk ereiben megfagyott a vér. A férfinak nem volt pupillája, vagy nem volt szemfehérje. Az egész szeme fekete volt, teljesen. Arca hasonlított egy gorilláéra, de emberibb volt. Hosszú karja a földig nyúltak, körmei feketék voltak. Háta görnyedt volt, apró agyarai voltak. A lábai kisebbek voltak karjainál, bőre homokbarna. Sötétbarna haja, és szakálla volt. Egy vörös mellényt viselt, és egy vászonnadrágot. Lábfeje duzzadt volt, és szőrös. Ahogy a képen keresztül rám nézett, úgy éreztem futnom kell. Bárhova, ahol nem láthat. Vagy nem talál meg.- Másik neve a Szervtelenítő. Képessége által képes megnöveszteni karmait, agyarait, erejét. Remek a szaglása és a hallása. Nem lát pontosan, csak a hőt látja. Egyszerű gyilkos volt, ha úgy nézzük. Két dolog miatt lett híres. Mindig sikeres volt a gyilkosság.- szinte láttam magam előtt, ahogy a gyanútlan embert megtámadja, és megöli. Rosszullét kavargott körülöttem. -A másik pedig, hogy akárhányszor megölt valakit kitépte a nyelvét, azt ketté tépte, és az áldozat két kezébe rakta. Emellett az áldozatainak mindig eltűntek a belsőszervei. Az agyukkal együtt.- folytatta a tanárnő. Nem, ez nem egy bűnöző. Ez egy vadállat. Ketté tépte a... a nyelveket... és eltüntette a belső szerveket..- Egy éve All Might kapta el. Éppen egyik áldozata hasát metszette fel.- mondta komolyan.- Ezután hosszú hónapokig kísérleteztek rajta. Egy hónapja végezték ki.- Végig futott rajtam a hideg.- Árva gyermek volt, senkije nem volt.
Az óra további részében is csak Midnight beszélt. Ezek a bűnözők egyszerűen ijesztőek voltak.
- Szerintetek ki volt a legijesztőbb?- remegett Uraraka.
- Hood duo és Szervtelenítő.- borzongott meg Momo, mire Mina egyetértően bólogatott.
- Nekem Bevégző és Szervtelenítő. -rázott ki a hideg. Kyouka velem értett egyet. Ezek után még ezeket kiveséztük, majd mindenki ment dolgára. Aka, Kyouka dalokat csinált, Momo meg Mina elmentek a fiúkkal, Uraraka haza telefonált, én edzettem. Olyan öt körül lehetett, mikor leültem közéjük.
-Time skip-
Egy hét telt el azóta, hogy a bűnözőkről tanultunk. Éppen a szobámban vertem a fejem a falba? Miért? Valamiért az iskola megrendezte a szülők bálját. MIÉRT? Szép ruhába kell öltöznöm, hogy a nevelő szüleimmel legyek, közben nem gondolva az igazikra? Miért kell nekem lehetetlen dolgokat csinálnom?
Na mindegy, kivettem a Nee-chan által behozott ruhám. Felkaptam a vörös ruhát, majd idegesen néztem magamra a tükörben. Miért kell szoknyában lennem? Kopogtak, majd Sho-chan lépett be. Öltönyben volt. A szám elé kaptam a kezem, hogy ne nevessem el magam.
- Hogy állsz?- kérdezte a falnak dőlve.
- Csak a hajam, és megvagyok.- mondtam, és elkezdtem fésülködni, majd felfogtam kontyba, elől két tincset meghagyva. Sho-chan felé fordultam.- Már a teremben vannak?- bólintott, majd kicsit felém tartott a karját.
- Mehetünk?- kérdezte, mire biccentve belekaroltam. Elmentünk a termünkbe, amiben most csak a terem végében volt 3 pad, az italoknak és ételeknek. A teremben nyüzsögtek a felnőttek és gyerekek. Katsuki ha jól láttam... vagy hallottam egy hozzá kísértetiesen hasonlító nővel üvöltözött. Aki vissza is üvöltözött. Csípem a nőt. Körbepillantottam.
- Anya?- néztem Sho-chanre, mire sóhajtott.
- Nem jött el. Vagy nem jöhetett.- mondta, érzelemmentes hangon. De hát, ugye én túl jól ismerem.
- Szomorú vagy miatta?- kérdeztem rápillantva. Rám nézett.
- Ne- felhúztam a szemöldököm.- Kicsit. De meg leszek.- aggódva fürkésztem, majd feltűnt Enji a teremben. Kifújtuk a levegőnket, majd elindultunk felé. Mivel, valamiért mindenki a családdal lógott.
- Oi- köszönt Shouto.
- Ohayo. -forgattam meg a szemem. Enji biccentett. Na ennyiből állt a beszélgetés. Fő a jó kapcsolatok. Egy kicsivel később óvatosan kezdtünk el beszélgetni.
- Oi, apa.- böktem ki.- Anya, hogy hogy nem jöhetett?
- Nem engedték ki.- mondta kimérten. Miért érzem, hogy ott áll a hátterében. Pittyegni kezdett a zsebe. Kivette a telefonját, majd megnézte az üzenetet.- Sajnálatos módon mennem kell.- mondta, kikerekedett szemekkel, majd ránk nézett.- További jó szórakozást.- mondta, mire biccentettünk. Odasietett Aizawahoz, elmondta mi van, majd elsietett. Fáradtan Sho-channek dőltem.
- Miért érzem azt, hogy ez a nap nehezen lehetne elcseszettebb?- kérdeztem, mire vállat vont. A többi gyerek a szülőjével beszélgetett, majd jött az a rész, hogy diák és szülő tánc. Sho-chanre néztem. Bár az arca érzelemmentes volt, azért láttam rajta, amit rejtegetett. Megfogtam a kezét, majd intettem Aizawának és kirángattam.
Az utcán rángattam, az utánam siető Sho-chant, én pedig a szép ruhámban rohantam végig az utcán. Kanyarodtunk még párat, majd ott voltunk egy sarokra. Megálltam.
- Rendben. Bízol bennem, Sho-chan?- pillantottam rá, mire bólintott. Kivettem a szalagot, amivel felfogtam a hajam, majd bekötöttem a szemét. Elkezdtem vezetni magam után. Bementem az épületbe, intettem a portársnak, majd felrángattam pár lépcsőn. Bekopogtam az egyik szobába, majd bementem, és levettem Sho-chanről a kötést.- Szia, anya!
- Gyerekek!- fordult felénk. Shouto döbbent arccal nézett rám, majd halványan elmosolyodott.
Raktam be nekik zenét telefonról, így megvolt Sho-channek a szülő-diák tánc. Mosolyogva figyeltem őket, majd elköszöntem tőlük. Sho-chan még maradt beszélgetni.
- Hová mész?- kérdezte anya, mikor már az ajtóban voltam. Hátrapillantottam.
- Táncolni.- sóhajtottam mosolyogva. Anya megértően elmosolyodott és biccentett. Bezártam az ajtót, majd elindultam. Felszálltam egy buszra, majd leszálltam, mily meglepő. Sétáltam pár utcát, majd bekanyarodtam a helyre. Bementem a hatalmas kert apró kőépületébe. Az egyik ládához léptem, majd kivettem belőle a cuccomat mosolyogva. Odaléptem a bolthoz kijjebb megvettem, ami kellett, majd elkezdtem sétálni. Mikor elértem az adott helyet letérdeltem és kivettem a bőrtáskámból, ami kellett. Az egész kert azon részét, amit én szoktam munkálni elkezdtem gereblyézni, majd pár virágot ültettem bele, amit a boltból szereztem. Szigorúan fehér és fekete rózsát. A kezem földes volt az ültetéstől,de nem érdekelt. Hoztam egy kis vizet, és meglocsoltam a virágokat. Elővettem pár gyertyát, és letettem őket pár helyre. Meggyújtottam őket. Letérdeltem a koszos földre. A kavicsok beleszúrtak csupasz lábamba. Összeraktam koszos kezeim. Akik külső szemlélők voltak, csak annyit láthattak, hogy egy lány, vörös, ünnepi ruhában térdel a földön, kezei koszosak, össze vannak téve, és imádkozik. Miután befejeztem az ima mormolást kinyitottam a szemem. Leejtettem a kezeim az ölembe. Összeszedtem a gondolataimat. Mi történt az elmúlt időben. Hogy vagyok. Majd felpillantottam.
- Szia anya, szia apa.- mondtam szomorúan elmosolyodva. A két sír szinte mosolygott rám.- Rengeteg mesélni valóm.- mondtam, majd belekezdtem. Meséltem a suliról, Sho-chanékről, az osztályról, hogy hogy vagyok, minden fontos, és felesleges dologról beszámoltam. -Ma volt a Szülők bálja. Talán emiatt is itt vagyok.- mondtam szomorúan. -Talán, mert nem volt kivel táncolnom, a szülő-diák táncon.- mondtam, miközben szemeimben könnyek gyűltek. Felpillantottam. Szinte megmagyarázhatatlan okokból esett ki a telefonom a táskából, amin még mindig ott volt az est zenéje. Szomorúan vettem fel a telefonom, majd elindítottam a zenét, majd felkeltem és elkezdtem lépegetni rá. Végül anyáék fájának dőltem. A sírjuk mögött, az évfordulójukon ültettünk egy fát. Aprócska fa, alig volt nálam magasabb. A homlokomat enne a fának a törzsének döntöttem, miközben a sós cseppek lefolytak az arcomon, majd visszamentem a sírokhoz. Kinyomtam a zenét, és összepakoltam.- Mostmár- kezdtem el törölgetni az arcomat.- Mostmár mennem kell.- mondtam, majd visszafordultam.- Nagyon hiányoztok, apa, anya. -hozzáértem a két sír tetejéhez és végig húztam rajta a kezemet.- Láttok engem?- kérdeztem. Egy apró fuvallat kapott a hajamba, ami a sós könnyek áztatta arcomra hirtelen hideget hozott. Elmosolyodtam, miközben ismét lefolyt egy kövér könnycsepp az arcomon.- Majd még jövök.- engedtem el a sírokat, majd elsétáltam onnan. Lepakoltam a ládába, majd miután leszálltam a buszról, visszasétáltam a koliba.
- Oi, Sakuko! Van kedved játszani?- kérdezte Mina. Épp Monopolyztak. Megráztam a fejem.
- A szobámban leszek. Sziasztok!- intettem, majd felmentem a szobámba. Ledőltem a hideg ágyamba, majd az álmokat elkerülve elaludtam.
********************************
Ha tetszett csillagozz, és kérlek írd le a véleményed!
W23.